Sebzett lelkek /Charles Leclerc ff./ BEFEJEZETT

3.rész

/másnap/

Charles: ahogy hazaértem első utam apa sírjához vezetett. Vittem rá friss virágokat.

C:szia,apa. Hiányoztál. Tudod anya azt mondta,hogy csak idegességből vezetek. Lehet,hogy igaza van.. kérlek,segíts nekem,hogy mitől lehetnék megint boldog.
Ha a versenyzésen kívül nincs boldogságom, akkor ott se vagyok az. Persze ez nem azt jelenti,hogy abba akarom hagyni csak valami megoldást kéne találnom.
Tudom te azt mondanád,hogy még csak 25 éves vagy nem lehetnek lelki problémáid.. pedig nagyon is vannak apa és nem is tudom,hogy ki tudná őket begyógyítani. -fakadtam sírva.

C:nagyon szeretlek téged. És nagyon hiányzol. Hiányzik az összes beszólásod,az hogy milyen komolyan vetted a gokartot azért,hogy fejlődhessek,bár ismerjük el hogy nem voltam rossz tanítvány. De az biztos,hogy te voltál a valaha volt legjobb mesterem. -majd megsimítottam a sírkövet,leraktam a virágot és hazamentem.
Anyukámnál töltöttem ezt a pár napot majd mentem tesztelni Maranellóba. Csak teltek a napok és én még mindig ugyanaz a kedvtelen Charles voltam.

/következő futam,Szerda/

Mia:reggel korán érkeztem és már 9 kor mehettem is Charlesal interjúkat adni. Ma is szintúgy komoly,kedvtelen volt,ami nagyon zavar hisz nem ilyennek gondoltam...
Már 1 óra volt,de még mindig nem ettem semmit,mivel mikor lett volna időm befogott az egyik mérnök,hogy segítsek neki,úgyhogy a bokszban ettem mielőtt újra interjút kellett volna adnunk.

C:új beceneved van.. pocok.

M:mi?

C:úgy eszel,mint egy pocok. Nehogy rám fogd,én adtam neked szünetet.

M:jesszusom.. -forgattam meg a szemeimet.
M:lehet veled valamikor normálisan kommunikálni?

C:az a másik féltől függ.

M:fuh.

C:nah jössz már? vagy hozassak egy kocsit?

M:megyek már.. mit kell siettetni. De ha éhen halok az a te hibád lesz.

C:nem. Az a te hibád lesz,mivel nem tudtál nemet mondani a mérnöknek.

M:te ezt honnan tudod?

C:jajj a kis mindent tudni akaró.. nem mondom meg.

-Majd oda is értünk az újságírókhoz.
Az interjúk után végre visszatérhettem a szendvicsemhez.
Szerdán szerencsére rövidített nap van,úgyhogy előbb mehettem várost nézni.
Az egész hétvége ugyanúgy telt,mint a szezonnyitó,Charles ugráltatott,beszólogatott.. én visszaszóltam,unatkoztam a bokszban,a futamon szurkoltam a Ferrarinak majd hétfőn hazamentem.
Monacóban David várt rám majd elvitt a lakásomhoz és egy pár napot együtt töltöttünk,ami azért jól esett,csak zavart, hogy sokat voltunk bent a házban...

/3 hónappal később/

Mia:ma van a Kanadai nagydíj és én szépen elkéstem. Szinte futottam a bokszba hogy minél kevésbé csesszen le Charles.

C:ez komoly Pocok? ilyen fontos napon elkésni?

M:bocsánat.. csak ez az időeltolódás.

C:oké.

M:amúgy milyen fontos nap?

C:ma van,hogy 3 hónapja itt vagy.

M:biztos..és?

C:pocok te nem olvasol híreket? Eddig minden sajtósom 3 hónapot bírt ki.. lehet ez most se fog változni.

M:te is tudod,hogy nem tudsz olyan könnyen rászedni,hogy felmondjak Gólya.

C:majd meglátjuk

M:de most nagyon cseszegetni fogsz?

C:hát.. nah indulás. El vagyunk késve. Pocok szedd a tappancsaid..

-Mondta hangosan.
Ezen csak megforgattam a szememet és reménykedtem,hogy nem fog kiakasztani ma...
Hát vagy szerencsém volt és elfelejtette,amit reggel mondott vagy csak blöffölt ugyanis semmi nem történt a szokásos ugráltatáson és beszólogatáson kívül,amit meg már megszoktam.

Charles:
Pierre:nah haver már letelt a 3 hónap.. felmondott már?

C:nem.

P:de nem is piszkáltad őt?

C:ma nem annyira különösen.. csak amennyire szoktam.. gondolom már megszokta.

P:ez komoly? Bejön neked a csaj mi?

C:Pierre hagyj már. Jó csaj,de nem.. pont a sajtósommal.. na,ne már. -az tény hogy néha megmosolyogtat csak az,ahogy viselkedik,kedves,figyelmes mindenkivel és nagyon makacs,ami tetszik... vagyis.. nah hagyjuk.!

/következő nagydíj,Francia/

Charles:
C:látta valaki Pocokot? -néztek rám kérdőn a szerelők.

C:Mia..a sajtósom.

Szerelők:a folyosón van-felelték.

Mia:David küldetett a hotelbe esküvői helyszíneket meg meghívókat,de ahogy néztem őket valahogy minden kedvem elment a házasságtól.
Én csak valami egyszerűt szeretnék,egy letisztult fehér ruhában,egy szép rózsa csokorral a kezemben csak pár meghívottal..

C:Pocok.. gyere.. a Shell interjút akar velem készíteni,utána meg irány az újságírókhoz.

-Zökkentett ki a gondolatomból Charles katonás hangja.

M:oké. -dobtam le az esküvős katalógust majd mentem Charles után. Mikor kiértem rájöttem, hogy mennyire süt a nap..

M:a francba bent hagytam a napszemüvegem.

C:mondtál valamit?

-Kérdezett vissza messzebbről.

M:nem. -elmentünk a Shell kihelyezett központjába,csináltak Charlesal egy interjút majd mentünk ki az újságírókhoz a kötelező interjúk miatt. Ahogy ott álltunk már vagy 10 perce folyamatosan a szemembe sütött a nap szóval már kezdtem alig látni és a fejem is kezdett fájni.

C:Mia hozd már ide a piros napszemüvegemet,addig megvárlak,csak szedd azokat a tappancsaidat.

M:jólvan már gólyalábú. -elindultam,de elkezdtem szédülni,úgyhogy inkább lassan kezdtem el sétálni.
Beértem a szobájába,de alig láttam valamit a rendes színében.
Az én napszemüvegemet felraktam a fejemre majd az elsőt,amit láttam fogtam és vittem Charlesnak.

C:nah végre.. Pocok te vak vagy? Ez fekete.

M:jól van már.. jó lesz ez is nem?

C:nem. nekem a piros kellett volna.. bezzeg a tiédet megtaláltad-nézett a fejem tetejére.

C:Hozd ide a pirosat.

M:hozd ide te magad. Neked is van két hosszú gólyalábad előbb is érsz vissza,mint én. -kezdtem nagyon durván szédülni.

C:hogy lehetsz ilyen lusta pocok? mondom,hogy a piros kell.. erre feketét hozol.. vaksi vagy pocok?

Charles:
M:te vagy a vaksi seggfej. -majd hirtelen nekem dőlt.

C:Mia..Mia.. -próbáltam ébresztgetni,de nem tudtam.

☆💕Sziasztok. Remélem tetszik a storym,bár egy kicsit kezdő vagyok,de ha valamivel jobbá tehetném a storyt,írjatok nyugodtan.😀😬