We Are The Mess! [Gerard Way x Harry Styles] | Garry

5. - Álmaim kéklő egén, gyümölcsfáink tetején

[sajnos nem tudtam berakni ide, de most képzeljétek el, hogy elindul a Magna Cum Laude - Pálinka Dal]

Harry meglepetten nézett Gerardra.

- És te mit keresel itt? - vonta kérdőre a vöröset.

- Csak kicsit elegem van mindenből... Tudod a turné, meg ilyenek... - egyértelműen látszott, hogy nem a turnéra, hanem Harryre értette.

- Amúgy szeretnél valamit? - kérdezte a göndör.

- Igen, egy kupica szilva pálinka jól esne - sóhajtott.

- Te honnan tudod mi az a pálinka?

- Volt egy koncertünk egyszer Magyarországon, Sopronban... Én mondom, még azóta sem ittam olyan jó alkoholos italt, mint a pálinka! Szerintem kóstold meg te is. - ajánlotta. - majd én fizetem.

- Dehogy, nem kell, majd kifizetem magamnak. - ellenkezett.

- Megvetted nekem azt a drága jegyet a múltkor, itt az ideje, hogy viszonozzam. - ezt hallva Harry csak magában mosolygott. Micsoda úriember!

- Szeretnénk még két szilva pálinkát is, ha ez lehetséges - fordult oda Gerard a pultoshoz, aki éppen a poharakat törölgette.

- Persze, kisérőt kívannak az urak? - Harry megrázta a fejét, nem tudta, milyen az igazi magyar pálinka. Egy londoni night clubban.

Lehúzták a kis pohár alkoholt mindketten, és Harry rájött, mégis csak kellett volna kérnie kisérőt.

- Oof... Ez erős, de jó - mondta, és kért újabb két pohárral, viszont ezúttal barackpálinkát.

- Egyébként hogy megy a One Direction? - kérdezte Gerard, az italt tanulmányozva.

- Minden jó, mondjuk most egy kicsit Niallel a kapcsolatunkra próbálunk koncentrálni... Mint látod, én kevesebb sikerrel. - válaszolt keserűen, majd lehúzta a pohár tartalmát.

- Jajj, én mindig is Narry shipper voltam! Nagyon örülök, hogy összejöttetek! - mosolygott Gerard. - Frankkel is minden wunderbar.

- Úristen, én meg mindig is Frerard shipper voltam! Mekkora egybeesés! - nevetett Harry.

- Mégis a kedvenc shipjeinket tesszük tönkre... - pillantott a göndörre, pár pillanatig szemeztek.

"Hiszen úgyis mindegy, egyszer élünk" gondolta magában Gerard, és megcsókolta Harryt. Gyors, futócsók volt, mégis felvidította őt.

Szalad az idő, ha az ember jól érzi magát. Mindenféle pálinkát megkóstoltak, aztán áttértek a tokaji borokra. Nagyjából egy óra körülre már egy közeli négy csillagos hotel recepciójánál ácsorogtak kissé becsiccsentve, és egy szobát kértek egy éjszakára, két személyre.

Egymás mellett feküdtek a nagy franciaágyon, és nevettek, ki tudja min. Harry megfogta Gerard kezét, és a hüvelykujjával simogatni kezdte a kézfejét.

- Mi lenne, ha csak erre az egy éjszakára elfelejtenénk Franket és Niallt? - szólalt meg Harry.

- Nem tudom kikről beszélsz - mosolyodott el Gerard, és a mellette fekvő felé fordult.

Forrt a levegő, mintha egy mikróban lennének, aminek elromlott a kikapcsoló gombja. Gerard felült és csókot nyomot Harry szájára, aztán beleült az ölébe.

- Mondj nekem mocskos dolgokat - suttogta.

- MVK-s buszok, magyar állami iskolák, kórházi mosdók!

- Ezazzz!!!

.°

Reggel Harry hamarabb ébredt, és a még békésen alvó Gerardra pillantott. Végigsimította az arcát, de hirtelen egy nehéz érzés lett úrrá rajta. Mostmár hivatalos: megcsalta Niallt.
Nemsokára felébredt Gerard is. Bágyadtan tekintett körbe a helyiségben, aztán villámként csapott bele a felismerés, hogy mégis mit keres itt. Kibújta a takaró alól, és menten elkezdte a földről a ruháit magára kapkodni.

- Szakítanom kell Frankkel - jelentette ki hirtelen.

- Nekem meg Niallel - mondta Harry, és ő is nekiállt felöltözni.

[komolyan, egyre jobban élvezem ennek a szennynek az összehányását lmfao
egyébként ma a nagyrészét a távolságin írtam, remélem egyik nyugdíjas se olvasott bele lol
amúgy ti gondolkoztatok már azon, hogy miért mindig olyan iszonyatosan ocsmány az az üléseket bevonó textil vagy idk mi a buszokon?]