Ő.AZ.ENYÉM! •°Jikook°•

Bóbitacukkermanó

A hét úgy el röppent mint valami gépfegyver tölténye. Ez volt az idei év legjobb hasonlata úgy érzem. Megpróbáltam minél több időt tölteni  életem értelmével az elmúlt napokban, akár hogyan is csak három napról van szó. Addig Baekhyun fog velem többet foglalkozni. Bírom a fejét, de félek kicsit attól, hogy túl gyerekesnek és komolytalannak fog tekinteni, hiszen nyilván ezentúl több időt fogunk egymás társaságában tölteni, mint eddig.

Ma még reggel minden fontos dolgot átbeszéltünk Jeonggukkal, aztán elvitt suliba és, ha minden igaz már el is indult Busanba. Egy csomó pénzt hagyott rám, amit a dolgozóasztala egyik fiókjába rakott egy borítékba. Mondta: ha valamire szükségem lenne, csak vegyek belőle nyugodtan. Úgyse fogok. Nagyon figyelmes, de köszönöm nem kérek belőle. Így is csak szórja rám a pénzét. Már vagy ezerszer elmondtam, de meg sem érdemlem. Így is csak egy plusz felelőség vagyok neki, nem is értem, hogy miért vett magához.(?) Hasztalan vagyok, ráadásul még csesztetem is őt a szarságaimmal. Nem tudom, hogy, hogyan lehetnék olyan, amilyen gyereknek örülne egy ,,szülő". Olyan béna vagyok... 
Najó, visszafogom magam, mert a végén itt bőgöm el magam.

Első órán roskadok és még éppenhogy élek, annyira össze-vissza beszél itt mindenki. Mivel azelőtt, hogy itt tanultam volna, ők elkezdtek már egy anyagot és nekem azt is be kell pótolnom ebben a két napban, mert utánna témazárót írunk. ,,Nagyon örülök" neki, hogy pluszban kell tanulnom, amellett, hogy angol dolgozat is lesz. Már előre tiszta ideg vagyok a gondolatától is.

Olyan béna vagyok matekból is! Eddig ment! Most miért nem? Hirtelen olyan érzésem van, mintha nem is ide tartoznák. Mintha kívülről néznék mindenkit, akár egy elbeszélő egy történetben. Nem teszek semmit, csak hallgatok és figyelek. Szellemnek érzem magam. Aki csak van, kísért és repked az élők között. Fura érzés, mert még sosem tapasztaltam. Nyomaszt és taszít el a külvilágtól. Nem tudom mi van velem mostanában. Teljesen meggágyultam volna a hirtelen jött szerelem érzésétől, amit még nem éreztem addig, míg meg nem ismertem Jungkookot? Hallottam már ilyenről, hogy sokan beleőrülnek a viszonzatlan érzéseikbe, de, hogy pont velem legyen ez is? De hát persze, én sem panaszkodhatok, hiszen a gubancos belső érzéseim is itt vannak nekem.
Nehéz felfogni. Vagy csak rossz az immunrendszerem és ezért ilyen rossz a közérzetem.(?) Benyelhettem valami vírust valószínűleg. Ahj de nem szeretek beteg lenni. Csak lemaradok mindenről, ha otthon ülök. Olyan kula. Pótolhatok, a poénos beszélgetéseken sem vagyok ott. Kész kín a betegség. Sosem értettem azokat,  akik szeretnek ,,betegség" miatt otthon maradni.

- Jimin! Jimin~!- rázogatja valaki a vállam, úgy, hogy mindjárt kilök a padból. És ordibál is. De hülye!

Hát persze hogy Tae... Én meg egy percig elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon ki ez az elmeroggyant.

- Ha?- nézek rá bambán.

- Kicsöngettek. Angol lesz. Gyere már!- kezd el nekem pakolni helyettem. És csak ilyenkor látom, hogy már mindenki vagy pakol, vagy már megy át a másik terembe. Sürgősen felállok, amitől kicsit meg is szédülök de miután stabilizáltam magam a talajhoz, beteszem cuccaimat táskámba és spurizok én is a többiek után.

- Tanultál?- kérdezem barátomtól aki egy piros felhős pólóban virít mellettem.

- Nem. Ez csak szódoga lesz. Te?- ja tényleg, ő könnyen beszél.

- Én igen. Jó sokat.- masszírozom orrnyergemet és leülök a harmadik padba.- Ez milyen minta?- mutogatok pólójára, mert amit ő hord, mindig ábrázol valamit vagy van jelentése. Nem jellemző rá, hogy csak úgy fel vesz egy felhős pólót. Vagy akár egy szívecskéset. Jó ez hülye példa volt.

- Akatsuki.- mondja, ami nekem kínai.

- Az micsoda?- nézek értetlenül.

- Narutoban egy szervezet. Majd megmutatom nagyszünetben.- mondta lelkesen én pedig előre féltem. Bejött a tanár, mindenkinek osztott egy írólapot és A-B csoportban elkezdte diktálni a szavakat. Mivel rengeteget készültem az órára, és nem csak a szavakat tanultam meg, egyszerű volt. Hamar be is adtam és már le is osztályozta, majd beírta a Kreténbe. Akarom mondani a Krétába. Ötös lett.