Anime one shots I. (Befejezett)

Kirishima Eijiro x Reader; Sose feledd: Szeretlek!

- Ígérem, hogy minden nap meglátogatlak majd. És hozok majd amit csak szeretnél! Puding, mochi, pocky, [kedvenc ízesítésű tejes italod] is vagy gumicukrot! Csak egy szavadba kerül.- mondta lelkesen, miközben már mellettem ült és szorosan tartva a karjaiban, én élveztem meleg ölelését és kellemes simogatását.

- Túl jó vagy hozzám Ei...- motyogtam mosolyogva.

- Inkább te vagy az hozzám, Hercegnő.

A meghitt pillanatot azonban az orvosom zavarta meg, azzal, hogy bekopogott, majd be is nyitott. Egyébként egy tündéri nő, nagyon kedves és mindent megtesz, hogy ne legyen semmi baja a betegeinek. Bár mondjuk ez a dolga..

- Szia [Név], hogy vagy?- mosolygott.

- Megvagyok.

- Örömmel hallom. Remélem tudod, hogy mi következik most..

- Aflovesten, igaz?- haraptam be a szám, mire a doki bólogatni kezdett.

Felvettem a kis mellényt, bekapcsoltam és hagytam, hogy rázza fel az undorító köpetet. Nagyokat köhögtem, majdhogynem fuldokoltam, miközben köptem a kis tálba, amit erre kaptam. Ei közben simogatta a hajam és próbált nyugtatni. És ez részben sikerült is.

- Említettem már, mennyire nem jó buli ez az egész?- kérdeztem vibráló hangon, mikor abbahagytam egy kicsit a köhögést.

- Milliószor.- jelent meg Kiri száján egy szomorú mosoly.

- Sajnálom...

- Ugyan mit?- döntötte fejét oldalra kíváncsian a fiú. Nem értette, hogy mi miatt kérek bocsánatot.

- Hogy ezzel együtt kell élned. Bármelyik pillanatban meghalhatok, de te itt vagy... Biztatsz é-

Újabb köpet jött fel. Undi.

- Nem hagyod, hogy feladjam. Okot adsz az életre..- néztem rá halvány könnyfátyollal a szememben.

- Ez csak természetes, Kicsim. Elvégre milyen férfi és barát lennék, ha ez miatt itthagynálak a szarban. Naná, hogy kitartok melletted! Sose foglak magadra hagyni.

Ezen csak elmosolyodtam. Szorosan bújtam ölelésébe, miközben a gép még ment.

~ Time skip ~

Másnap van, pontosabban másnap reggel. Vidáman keltem, ami elég ritka nálam. Elvégeztem minden reggeli teendőt, ebbe beleértve magát, a reggelit is. Ezek után átvettem a pizsamám egy sima fehér, nyúzott pólóra, egy bézs színű kötött kardigánra és egy szimpla, khaki színű melegítő nadrágra. Felvettem a papucsom, orromba dugtam az oxigénes csövet, melyet a fülem mögött elvezettem, ahogy azt kell. Felvettem egy kesztyűt, valamint egy cuki, macis maszkot, és már indultam is egy kis sétára, magam mögött húzva az oxigén tartályom.

- Szia, hát téged is látni itt?- hallottam magam mögül egy hangot, mikor az egyik automatából szedtem ki egy zacskó édességet.

- Kotarou?- csillantak fel szemeim és széles vigyor húzódott az arcomra.

- Bezony! Nem is tudtam, hogy visszajöttél. Minden rendben?

- Hogyne. Csak megint volt egy kis gubanc. Jelenleg új tüdőre várok..- mondtam és egy [kedvenc édesség] helyett, kettőt vettem. Az egyiket pedig odadobtam Kotarou-nak. A fiú vigyorogva megköszönte, majd leült az egyik fotelba.- Na és veled mi a helyzet?

- Kontroll.- mondta tömören, majd kibontotta a zacskót és elkezdte magába tömni az édességet.

- Akkor egy kicsit megint együtt lehetünk, igaz?- mosolyogtam rá.