Anime one shots I. (Befejezett)

Aido Hanabusa x Reader; Vampire Love

Szpisjak vagyis drága, egyetlen gyermekem kérésére, remélem tetszik! ❤❤😘

Én is csak egy vámpír vagyok a sok közül. [Hajszín és hossz] fürjeim szépen kivasalva omlanak vállaimra, igéző [Szemszín] íriszeimről pedig ne is beszéljünk. A nappali tagozatos fiúk nagy része teljesen belém van habarodva, de őszintén szólva engem ez nem érdekel. Egyedül egy személyért dobog a szívem, aki nem más mint Aido Hanabusa.

Aznap is egy teljesen átlagos nap volt.. mondjuk. Kivételesen nem volt tanítás nekünk és kimenőt kaptunk, a nappalisok legnagyobb örömére.

A napom azzal kezdtem, hogy berontottam Aido-ék szobájába. Persze az ifjú még nagyban húzta a lóbőrt, így egy kaján vigyorral arcomon ugrottam rá.

- Ébresztő Csipkerózsika!- nevettem rajta heverészve, míg ő igyekezett nem elküldeni vissza anyámba.- Gyerünk, kelj fel! Már reggel 9 van, irány a város!- mosolyogtam, miközben kezeimen tartottam magam, feje két oldalán.

- Szállj le rólam [Név], és hagyj aludni. Vidd el valamelyik barátnődet helyettem, én alszok.- húzta fejére a takarót. Durcásan felfújtam arcom, lejjebb kúsztam, így fejem mellkasára fektettem.

- Nem akarom most a barátnőimet ráncigálni Aido.. Veled akarom a mai napot tölteni..- motyogtam vöröslő fejjel. Érezted ahogy a fiú vesz egy nagy levegőt majd lassan kifújja azt s leszedte fejéről a takarót.

- Adj fél órát.

- Imádlak Ai-

- Hanabusa.

- Akkor Hanabusa!- vigyorogtál rá szívből.- Akatsuki, ha akarsz te is jöhetsz velünk!- néztél mosolyogva a másik fiúra.

- Nem, köszi. Ezt most kihagynám.

- Mhh.. hát rendben, aludj jól!- nyomtam puszit hajába, s már mentem is az előtérbe.

- Nahát [Név]! Máris ébren?- szólalt meg Ichijo a kanapén ülve.

 - Oh, te is ébren vagy? Igen, minél többet szeretnék kint lenni.- huppantam le mellé.

- Megértelek. Csak aztán ne keveredj semmi bajba!

- Úgy ismersz te engem Ichijo?- döntöttem ölébe fejem kuncogva.

- Ez a kérdés komoly volt?- mosolygott rám, mire felnevettem.

- Igen, az akart lenni.

Még egy ideig elbeszélgettem vele, de hamarosan jött a szőke hercegecske, szóval indultunk. Épp a kollégiumi portánál túl voltunk mikor találkoztunk pár nappalis lánnyal. Természetesen Aido egyből csapta a szelet mindegyiknek én meg szemforgatva, karjaim melleim előtt összefonva cammogtam mellette.

- Hanabusa, gyere már!- nyafogtam.

- Ugyan már, a lányok oda vannak értem, legyen egy jó napjuk.- simította hátra haját.

- Hanabusa, mindenki tudja, hogy meleg vagy, nem kell ezt ennyire tagani!- raktam csípőre kezem, egy kihívó mosollyal arcomon.

- Meleg? Ki gondolja, hogy az vagyok?- nézett rám furán.

- Többek közt én, Aranyom!

- D-de ez nem is igaz!- védekezett egyből, kezeivel hadonászva.

- Hmm? Bizonyíts!- ördögi vigyorom, majdnem fültől-fülig ért.

- Mégis hogyan, [Név]?

- Nem is tudom.. Mondjuk... Csókolj meg!- el sem hittem, hogy kimondtam. Sosem gondoltam volna, hogy én fogom erre kérni.