Anime one shots I. (Befejezett)

Hisoka Morow x (Yandere!) Reader; Enyém

Itt is az új rész Mrs_Grindelwald_ kérésére, remélem tetszik ^^ Mellesleg a rész School AU-ban van megírva, remélem nem probléma ^^

Az iskolában a Hisoka-Illumi páros volt a legismertebb. A híres rosszban sántikáló duó, akivel nem sokan mertek kekeckedni. Mindketten kitűntek a tömegből valamilyen formában; Hisoka például a hajával és a festékkel az arcán, amit sose mosott le, még tanári felszólításra sem, Illumi pedig a tipikus érzelem mentes kisugárzása miatt, ami miatt valahogy tapadtak rá a csajok. De persze az egyenruhát egyikük sem hordta úgy, ahogy azt kellett volna.

Egy évvel voltam fiatalabb tőlük csupán, s már első évemben is felfigyeltem a vörös hajúra. Talán a kinézete fogott meg, talán a felém tanúsított személyisége, de az is lehet, hogy akkor kezdődött minden, mikor egyik összevont tesi óránk alkalmával felsegített a földről, mikor egy vadbarom hátba talált a focilabdával.

~~~

- Vigyázz!- csak ezt hallottam, s máris a földön találtam magam. Hátam hasogatott, égetett az ütés helye, de persze térdem és tenyerem is sikeresen lehorzsoltam, ahogy földet értem.

- Oi, jól vagy?- ereszkedett mellettem le egy ismerős arc féltérdre. Tenyerét felém nyújtotta, amit kis hezitálás után elfogadtam, s fájdalmasat nyögve tápászkodtam fel a betonról. A fiú karjával körbefonta derekam, s aggódó tekintettel vizslatta arcom. Nem láttam még ilyennek, bevallom. A szóbeszédek szerint egy pimasz, minden lében kanál és igazi világi seggfej, azonban ezt akkor megcáfolta. Még a többiek is meglepődtek azon, hogy azonnal rohant hozzám. Mint azt később megtudtam, azért, mert eddig akárhányszor történt hasonló eset, ő mindig csak kiröhögte az adott személyt és pár gyúnyos megjegyzés után folytatták a játékot.

- Prímán vagyok, köszi..- próbáltam lépni egyet, de akkor bokámba éles fájdalom nyilalt, s felnyikkanva rogytam meg, de persze elesni nem tudtam, mert tartott a vörös hajú.

- Látom.. Gyere, irány a gyengélkedő, első éves.

- Igazán nem szükséges..- szabadkoztam, de csak komoly tekintettel rám nézett, majd aprót morranva vissza maga elé, s egy szó nélkül elkezdett lassan totyogni velem a suli orvosához.

Persze kiderült, hogy semmi komoly, csak rosszul estem el, ha bekötözöm és nem nagyon terhelem, akkor pár nap alatt simán jól leszek. Hisoka azóta a nap óta pedig a nyakamban van, s odafigyel, vigyáz rám. Ez pedig elindított bennem valamit; egy érzést, ami csak azt mantrázza a fejemben: Ő az Enyém!

~~~

Azóta Hisoka valóban az enyém lett. Persze ezt páran a kis tyúk agyukkal képtelenek voltak felfogni, de azok meg is kapták a kiérdemelt büntetésüket. Természetesen ez nem volt más, mint a halál. Jobban kielégítő büntetést nem találtam, így maradt ez. Hisoka pedig csak élvezte, hogy ennyire istenítem és birtokolni akarom őt, ezért sokszor, nagyon nagyon sokszor rá is játszott a dologra.

- Oh, hogy [Név]? Semmit nem jelent számomra.- hallottam meg a fiú hangját a folyosó egyik szegletéből, s azonnal rájöttem mit tervelt ki. Tudta, hogy ott voltam.

- Akkor miért vagy még vele, senpai?- az az édes, nyálas hang, amivel beszélt hozzá... Egyszerűen elvette az eszem. Kezeim ökölbe szorítottam, s fogaim csikorgatva vettem erőt magamon, hogy legalább ne nyilvánosan végezzem ki a tyúkot. Elsétáltam csupán mellettük, de tekintetem találkozott a lányéval, aki arcán egy pillanatra győztes tekintet ült.

- Nee, fekete hajú-chan!- siettem hozzá a kapuban a csajhoz, akit előtte Hisokával láttam beszélgetni.

- Huh? Igen?- fordult hátra egy ártatlan mosollyal.