Storm

Örök búcsú

A kertben órák óta ültem és gondolkodtam amikor lassú lépteket hallottam a hátam mögül. Hátra pillantottam a vállam felett, és Friggát láttam.

-Üdvözöllek Tya! Leülhetek melléd ?

-Persze, ülj nyugodtan, hiszen ez a te kerted.

-Nem gyermekem, ez a mi kertünk, emlékszel ?

Egy kellemes emlék jutott az eszembe. Friggával és Anyával a kertben üldögéltünk, úgy mint például most. Beszélgettünk. Semmi érdekes nem történt, csak olyan idilli volt a pillanat. Akkor azt mondtam, hogy ez a kert mindenkié, ez szállóige lett nálunk.

-Készen állsz a beszélgetésre ? (Frigga )

-Hát jó, legyen.. *mély sóhaj* Tudod Clinttel több volt köztünk mint barátság. Elég komolyra fordultak közöttünk a dolgok. Utána történt, hogy szólította őket a küldetés. Sajnos utána már csak halottként láttam újra. Ami még felzaklatott az, hogy temetés előtt nem tudtam tőle elbúcsúzni, le volt zárva a koporsó, holott az arcán nem látszott semmi ami erőszakosságra utalt volna.

Van itt még más dolog is : róla álmodtam. Azt álmodtam, hogy Clint beszél hozzám.

-Te is tudod, hogy mit mondanak az asgardi álmok. De ahogy látom ez az egész aggaszt. Ha máskor is hasonlót álmodsz akkor utána járunk a dolognak. Egy haláleset után közvetlenül álmodni az elhunyttal az még a mi világunkban is normális.

Bár próbált nyugtatni mégis aggodalmat véltem felfedezni az arcán, de az is lehet, hogy csak paranoia.

2 év múlva

Clint halála óta eltelt több mint két év. Ezt a két évet végig Asgardban töltöttem. Otthonomnak mégis Midgardot tartottam egész életemben.

Az eltelt két év alatt a lelki sebeim nem gyógyultak be, csak hegesedtek. Talán egy vagy két nap volt olyan, hogy nem gondoltam volna az Íjászomra. Azt az egy álmot leszámítva máskor nem álmodtam róla.

Hiába az otthonosság, az asgardi barátok, legfőképpen a nagyszülők, a szívem mégis visszahúzott New York-ba.

Épp az induláshoz készülődtem mikor Rea lépett be a szobámba:

-Üdvözlöm Tya kisasszony, sajnálom, hogy elmegy. Bízom benne, hogy hamarosan újra fogunk találkozni.

-Én is Rea, de visszahúz a szívem Midgardra.

-Megértem, és sok szerencsét kívánok az ottani életre is !

Megöleltem Reát, majd Heimdallhoz indultam. Mellette ott állt Odin és Frigga is. Őket nem öleltem meg, csak annyit mondtam, hogy köszönök mindent. Frigga a védjegyévé vált anyai mosollyal nézett rám, Odin pedig a „bajsza alatt" mosolygott.

-Heimdall, itt az idő!

-Igenis Ms Tya!

Rám nézett, majd megeresztett egy félmosolyt. Néma, de annál többet mondó búcsú volt.

Megnyitotta a Bifröstöt, én pedig boldogan vetettem magam bele a száguldásba.

New York

A Bifröst a szokásos helyen tett le, az én kis fogadóbizottságom már várt. Első utam természetesen apához vezetett, úgy ugrottam a karjaiba mint amikor még kicsi gyerek voltam. Apa után sorban üdvözöltem a csapat többi tagját is.

Örömömben elsírtam magamat, mert a két év hiánya most nehezedett minden súlyával a vállamra.

A szomorú pillanatoknak Tony vetett véget egy felkiáltással: