A "Second Thunder" című fanficem folytatása. a "Storm" Ellie és Thor lányáról fog szólni.
Tya nem tudja, hogy keresztapja Jotün, de mikor tudomást szerez róla akkor sem okoz ez neki megrázkódtatást, mert ez nem változtat a tényeken..
Hamar megembereltem magam, egy kis „kaland" miatt nem nyalogathatom a sebeimet. Inkább valami elfoglaltság után néztem, úgy döntöttem, hogy rajzolok.
A vége az lett, hogy már besötétedett, mire felálltam az asztalomtól. Előttem lovak, delfinek sorakoztak. Néha ha „időm engedi" akkor tetoválásokat is tervezek.
Apa nem tudja, de már csináltattam egyet. Anya viszont tudott róla. A tetoválásom egy pillangót ábrázol, és a hasamon a medencecsontnál található. A színe átmenetes. Az egyik szárnyától indul a piros, és a másikra érve átvált kékbe. Olyan kékbe mint...
Ajjhhh, ki ne mond ki ne mond. Persze, hogy hangosan mondtam ki.
-Kék mint Bucky szeme.
Őszintén szólva fáj a szívem érte, mert itt van, de mégsem az én párom. Akkor viszont fel tudtam volna gyulladni, amikor kihallgattam Steve és anya beszélgetését, és Steve mesélte, hogy Bucky-nak mennyi nője volt régen.
Irigylem őket. Engem sajnos még nőszámba se vesz, bár egy ilyen hisztiző, nyafka lányt mint én énmagam se vennék felnőtt sorba.
Legszívesebben Tonytól kértem volna szerelmi ügyekben tanácsot, viszont több gátló tényező volt, az egyik legerősebb, hogy a Playboy pletykásabb mint egy öregasszony. Az hiányzik, hogy a dolgok apa fülébe jussanak. Szerintem akkor a Mjölnirről Buckyt spaklival kellene levakarni.
Még ígyis sok időm maradt tétlenül, így úgy döntöttem, hogy ma főzés lesz. Bizony ám ! Imádok főzni, és tudok is, sajnos nem mindenkinél függ össze a kettő.
Kinéztem a szobám ajtaján, nehogy erre settenkedjen a katona ( egy szinten voltak a lakrészek ), majd feltűnésmentesen lesprinteltem a konyhába.
Ott tettem egy mini felfedezőtúrát és arra jutottam, hogy pizzát fogok sütni. Még a műveletek megkezdése előtt megkértem Jarvist, hogy indítsa el Tony lejátszási listáját, tudtam, hogy ott találok kedvemre valót, mert egyezik a zenei izlésünk.
Nem is figyeltem a konyhába beólálkodó James-t.
Mikor éreztem, hogy valaki a hátam mögött, de kicsit távolabb áll akkor hátra lőttem egy villámot, majd ugyanilyen gyorsan felé fordultam.
-Legközelebb ne settenkedj, tudod, hogy nem szeretem ha van valaki a hátam mögött.
-Bocsi Tya *dörzsölte a homlokát* csak beszélgetni szerettem volna.
-Aha, szóval így állunk, beszélgetés. Ehhez nem vagyok gyerek ?
-Te is tudod, hogy nem úgy értettem..
-Miért ? Hányféleképpen lehet ezt érteni ? Tiszta sor, hogy nem akarsz egy GYEREKKEL semmit, de ezt amúgy kifejthetted volna a csók előtt. Ugyanis azt te kezdeményezted, ha emlékezetem nem csal.
-Ohh fogd már be..
Kettőt pislogni se tudtam amikor közelebb lépett Bucky, lefogta a két kezemet és megcsókolt. Ez nem olyan csók volt mint az első, ez inkább óvatos. Én sem maradtam adósa, ugyanúgy visszacsókoltam. Pár másodperc után megszakítottam ezt és megfogtam a kezét.
Ő úgy mosolygott rám mint egy kisgyerek a játék boltban amikor végre megkapja az áhított 654. kacatot.
Kedvenc képem
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mi legyen velünk Tya? Nem szeretnék semmit erőltetni vagy siettetni. Viszont azt sem szeretném, ha apád megölne ezért, hogy „elrabolom" az ő pici Hercegnőjét.
-Apát majd intézem én, nyugi, max csak megver, de kinyírni biztos nem fog.
-Köszönöm szépen, milyen megnyugtató. Harcoltam háborúban, de most mégis jobban félek egy lányos apától.
-Ez már csak ilyen.
Megrántottam a vállamat, majd a menet közben elkészült pizzát kivettem a sütőből, és ketté osztottam.
-Gyere James, egyél. Nehogy lesoványodj nekem.
Egy darabig ízlelgette a pizzát, majd látszott az arcán, hogy egy emlék jutott az eszébe. A feltevésem akkor nyert bizonyítást mikor megkérdezte, hogy ezt a pizzát anyától tanultam-e.
Büszkén vallottam be, hogy amit meg tudok főzni-sütni azt mindet tőle tanultam.
-Büszke volt rád, én tudom. Te vagy a szüleidnek a legnagyobb kincse. Meg annak a bolond keresztapádnak is. Nem mindig volt ám ilyen békés, Loki az a fajta, aki még saját magával is képes lenne összeveszni.
-Ne fáradj Ólomkatona. Ismerem őt, mint a tenyeremet.
- Bár furcsa lehet neked, de én is kb. azóta ismerlek mióta édesanyád terhes lett veled. Naa ne nézz már ilyen furcsán. Én voltam mellette amikor kiderült, hogy várandós veled. Csak köztünk nem volt semmi hókuszpókusz.
Anya említésére elfátyolosodott a szemem, és a legördülni készülő könnycseppet próbáltam visszatartani, megjegyzem sikertelenül.
-Tya, ne haragudj, nem akartam. Csak tudod édesanyád jóbarátom volt.
-Te ne haragudj, hogy ilyen érzelmes vagyok.
-Ez még messze van az érzelmességtől, természetes, hogy akit szerettél és már nincs veled azt hiányolod.
-Gyere, inkább nézzünk meg egy filmet. Vígjáték vagy rajzfilm legyen ?
-Ha már így behatároltad a választható kategóriákat akkor inkább a vígjátékra szavazok. ( a fantasztikus ötletemre csak húzta a száját Buck )
-Akkor legyen a Nagyfiúk, élvezni fogod.
-Ha te mondod...
Filmezés közben a vállára hajtottam a fejemet, ő meg simogatta a hajam. Egy idő után már kezdtünk egymás társaságában feloldódni. A filmet végig nevettük, bohóckodtunk. Olyan természetes volt minden, mintha én nem lennék félisten, ő meg nem lenne egy őskövület, amivel nekem amúgy nincs bajom, de szerintem Apának lesz pár szava hozzá.
Ilyen gondolatok jártak a fejemben amikor éreztem, hogy kezdek álmos lenni. A tudatom kezdett kikapcsolni, és automatikusan visszahajtottam a fejemet James vállára, és be is vágtam a szunyát..
Édes volt a tudat, hogy a Bosszúállók egy darabig még nem jönnek haza, így zavartalanul lehettünk úgy egymás társaságában anélkül , hogy lebuknánk.
