Storm

The Greatest Showman

-Anya ! Megnézünk egy filmet veled meg apával? (Kérleltem anyát )

-Persze szívem, mit szeretne az én kis hercegnőm?

-A Legnagyobb showman-t nézzük meg. Annyira érdekel..

A film alatt anya és apa végig egymást ölelték, én meg mind a kettejük ölében feküdtem. Lehettem max 10-11 éves. Ez az egyik legkedvesebb családi emlékem, amiből apa hivatása lévén nem sok jutott nekünk. Tudom, hogy más neheztelne ezért, de én ebben nőttem fel, ez természetes. Viszont mindig volt velem valaki, szeretetből sosem volt hiány.

Természetesen hiányzik a többi eltávozott is, de azért mégiscsak édesanyám a legkedvesebb a szívemnek. Nem hagyhattam, hogy megint elhatalmasodjon rajtam a depresszió, épp ezért lementem először edzeni.

A teremben van egy speciális futópad, Wanda mesélte, hogy amíg élt a testvére ez neki volt fenntartva, mert ő gyorsabb volt még a Gyalog Kakukknál is.

Most először esik meg az velem, hogy egyedül vagyok itt. De most kell is ez, sok a felgyülemlett energia. Hajtott a tudásvágy is, ki akartam tapasztalni, hogy fizikailag mennyit tudok kihozni magamból.

Kapcsoltam be zenét () majd gyors bemelegítést követően bekapcsoltam a képet és elkezdtem róni a kilómétereket, hamarosan éreztem, hogy ez csak csigatempó. Gyorsabbra kapcsoltam, menet közben enyhe világosságot láttam magam körül, de nem foglalkoztam vele.

„Hamarosan" kezdtem kifáradni, így rövid lassítást követően abbahagytam a futást. A pad időmérője szerint közel 3 órát futottam megállás nélkül, úgy, hogy még csak izzadás sem volt, vagy épp lihegés.

-Hurrá... kezdek elpuhulni ( nyögtem fel )

Amikor leszálltam a padról akkor visszanéztem az edzés videó felvételeit, és meglepődve füttyentettem, hogy a körülöttem lévő világosságot villámok okozták. („Ejha..fejlődök")

Mire felértem a szobámba az általam okozott károk már helyre is voltak hozva. Gyorsan letusoltam és átöltöztem valami kényelmesebbe: egy fekete testhez álló melegítő, és egy Vasember mintás trikó alkotta a szettemet.

A tusolást követően próbáltam olvasni, de most valahogy nem ment a koncentrálás. Úgyhogy fogtam magam, törökülésbe leültem a padlóra és elkezdtem meditálni. Ha más nem legalább ezen a síkon beszélni akartam édesanyámmal, de lépteket, majd kopogást hallottam.

-Gyere, bújj be ! ( Szóltam a nagyon nem várt látogatónak )

-Nyugi Tya, ne legyél ilyen ingerült, csak én vagyok az. Jössz filmezni ? A többiek nincsenek itthon, bevetésen vannak, én meg lábadozom még a karom miatt.

A nem várt látogató Bucky volt, aki kezében egy filmet tartott, azt feltartva próbált invitálni.

-Hát jó, legyen *színpadias sóhaj* mit fogunk nézni?

-A Legnagyobb Showman a címe, ismered?

-Persze, anya és apa kedvence volt, akárhányszor neki ültünk filmezni együtt mindig ezt néztük, nem tudtad ?

-Sajnálom, erről nem tudtam semmit.

Filmezés..

A filmet Bucky nagyon élvezte, főleg a This is me című számnál. Neki teljesen átjött az az érzés, amit próbáltak a filmben sugallni.

Hiszen még Hydrás korában ő is „más" volt.

A szám alatt én is elkezdtem dudorászni, meg mocorogni a zene ütemére, persze csukott szemmel. Nem szerettem ha eközben bámulnak engem.

Persze mikor kinyitottam a szememet Bucky bámult.

-Hűű, ez kicsit nagyon kíínos volt nekem Buck, muszáj bámulni?

-Ami azt illeti igen...

A mondat alatt közelebb húzódott hozzám és megcsókolt. Tulajdonképpen az volt az első csókom. Mikor bele akartam túrni a hajába akkor véletlen megráztam egy kicsit, az izgalomtól annyira feltöltődtem elektromossággal.

-Bocs Buck, ne haragudj, nem direkt volt.. *szabadkozás még agy ötszázszor*

-Nem Tya, ne haragudj. Ennek nem kellett volna, hogy megtörténjen. Te még gyerek vagy, én meg az ex Tél Katonája.

-Tudom, anya mesélte. Érdekes, hogy ezt a sztorit megosztották rólad, de azt nem, hogy Loki jotün.

-De ennek akkor sem szabad többet megtörténnie..

A többi magyarázatot már nem vártam meg mert felszaladtam a szobámba, és mivel tombolt bennem az ideg ezért a gyomrom és folyamatosan háborgott. A vége az lett, hogy a wc mellett ülve zokogtam... Abban a pillanatban ha lehetett volna akkor eltűntem volna, úgy, hogy a 9 Birodalomban senki se tudjon megtalálni. Az édesanyám elvesztésének a bánata vegyült a megalázottság érzésével.. Ezt a tőrdöfést nem kívánom még az ellenségemnek se.