Storm

Egy jön, egy megy

Amikor már lenyugodtam akkor én is kiléptem a szobából. A konyhába mentem, hogy valami ehetőt készítsek magamnak. Hiába na, megerőltető volt az elmúlt két óra ;)

Magammal vittem a tabletemet is, és egy videó recept alapján főztem meg egy új receptet, ami mellesleg felkerült a kedvenc ételek listájára.

Miután ettem és elmosogattam a kupit amit magam után hagytam elhatároztam, hogy felhívom Wandát. Reggel szólt Bruce, hogy a boszinál és párjánál lezárult az örökbefogadási procedúra.

-Sziaaaa. Hogy van az én kedvenc boszim ? ( visítottam mint aki épp sokkot kapott )

-Büszkén, fáradtan, de jól. Nemrég sikerült elintézni az örökbefogadást. Kérlek hívd össze a csapatot ! Be szeretném mutatni a kicsit.

Láttam Wandán, hogy minden igaz amit mondott. Karikásak a szemei, de látszik rajta, hogy a boldogság majd szétveti.

Közben a csapat többi tagja is megérkezett:

mögöttem állt Steve, Tony, Bruce, Clint. Loki nem jött le, ő éli a kis világát. Apát meg szintén nem tudtam merre van, valószínűleg együtt léptek le.

Clinttel egymásra néztünk, és abban a pillanatban egy gonosz kis hangocska kuncogott a fejemben:

-Csak neeem ? Édesem, egy félisten vagy, és egy midgardira pazarlod az időd ? Szeretnéd, hogy egy madárka csicseregjen a drága jó édesapádnak ?

-Akkor az a madárka csicsereghet arról is, hogy ki az a Beatrice Wolf, aki a külvárosban lakik.

-Oké, a madárka nem fog csicseregni.

Összenevettünk Lokival, a többiek ezzel nem foglalkoztak, mert tudták, hogy szoktunk ilyen módon diskurálni. Egy alig észrevehető bólintással adta tudtomra, hogy áldása ránk.

Oké, a könnyebbik út megvan. De még hátravan Apa ! Nem szeretem a nehéz eseteket. ..Mondtam már ?

-Loki. Küldetés után elmondom apának, hogy együtt vagyok Clinttel.

-Biztos ezt akarod?

-Biztos.

-Akkor jó. De akkor megbeszéljük, hogy hol lehetne neki új fegyvert kovácsolni, ha esetleg szétverné a Mjölnirt Bartonon.

-Nem tudnád legalább fél mp-re félre tenni az emberek iránti ellenszenvedet?

-Néha sikerül, de az annyira nem én vagyok.

Indulás a küldetésre

Az indulás előtti estén az Íjászommal aludtam. Nem szeretkeztünk, csak végig beszélgettük az egészet, majd hajnaltájban aludtunk talán két órát.

Amikor felkeltünk akkor a többiek már készülődtek, az előtérbe sunnyogtunk, mintha csak külön jöttünk volna. A csapattól kicsit hátrébb húzódtam, várva az alkalmas pillanatot a búcsúra.

Apámat kerestem a szememmel, meg is találtam, kockáztatva ezzel egy lábon kihordott szívrohamot. Ugyanis Clinttel beszélgetett, közben sűrűn rám pillantva.

Azt éreztem, hogy kezd elvörösödni a fejem és azt kívánom, hogy bárcsak megnyílna alattam a Föld.

A hangulat akkor ért a tetőfokra mikor apa odajött hozzám:

-Ti mióta vagytok együtt ?

Ránéztem a közelben álló órára:

-Lassan egy napja.

-Jólvan, sok sikert! És jó legyél. Nehogy arra jöjjek haza, hogy szétszedted a Tornyot.

-Ne aggódj apa, állandó kapcsolatban leszünk. ( Ránéztem Lokira és leesett neki, hogy a mi kis mentális kommunikációnkra gondoltam )

Amíg a csapat a küldetésen volt addig próbáltam magam elfoglalni, de ez alig vett igénybe pár órát, nemhogy esetleg több napot is. Fennmaradó időmben az összes körmömet „tövig rágtam" izgalmamban, filmeztem. Amikor már végképp untam magam akkor megpróbáltam megint előidézni, hogy futás közben villámok cikázzanak körülöttem, de a kedvem miatt valahogy visszafogtam magam.

Két nap telt el így, mire egyáltalán híreket kaptam.

-Ms Tya, a Bosszúállók hamarosan megérkeznek.

Szakított ki Jarvis hangja a semmittevésből.

Mire Jar bejelentette az érkezésüket addigra a csapat is betoppant. Majdnem padlót fogtam, mert mintha nem is az én családom lépett volna be az ajtón.

Tony páncélja darabokban, Hadigépé úgy szintén. Bruce sántikált, arcát helyenként mélyebbnek tűnő vágások tarkították. Szememmel Clintet, Lokit és Apát kerestem. Keresés közben Bucky és Steve került elő egymást támogatva, mikor rám néztek csak a sajnálkozó arcukat, majd a lehajtott fejüket láttam. Kicsit segítettem a két férfinak, mert látszott rajtuk, hogy szinte csak a ruha tartja össze őket.

A helyükre kisértem őket, de az idegesség mégsem csökkent. Reménykedve az ajtó felé néztem, addigra már megérkezett Apa és Loki, de Sólyomszem még sehol sem volt. 

A két férfi megtörten érkezett. Apa rögtön hozzám lépett és megölelt.

-Mondja már el valaki, mégis mi a fene van, miért néztek úgy rám mintha valami szánnivaló kupac lennék?

Az idegességtől már tomboltam, de ahhoz, hogy értelmes válaszokat kapjak le kellett nyugodnom.

Az elmém kezdett tisztulni mikor észre vettem az apa és Loki között lévő kanapén a mozdulatlanul fekvő testet.

Percekig bámultam lefagyottan mikor tudatosult, hogy az a test Clinté. Egyből odaszaladtam életjelek után kutatva, miközben a pulzusát néztem éreztem Loki felől a mágiájának vibrálását, de ezt annak tudtam be, hogy így próbál nyugtatni.

Életjeleket nem találtam, és már a testét is hidegebbnek éreztem, mint egy élőét. A remény apró szikrája még élt. Rá néztem Tonyra, és arcán a ki nem mondott kérdés ki nem mondott válasza tükröződött: Sólyomszem halott.

A sokktól a kanapé mellett lévő fotelba omlottam, és az az utolsó emlékem, hogy lever a víz és elsötétül a világ...