A Lecter ügy (BBC Sherlock x NBC Hannibal)

3.Fejezet

Anglia, Cambridge, 2019. 10. 01. Késődélután

Sherlock és John, csak délután négyre tudtak odaérni a helyszínre, ugyanis félúton vissza kellett fordulniuk Rosamundhoz. A kislány már nagyon hiányolta az édesapját, és Mrs.Hudson sem tudott már mit kezdeni a csöppséggel. Kellett neki az apja. Johnak igen nehezen megy a kislány nevelése, hisz a barátja, sokszor még rosszabb is nála. Nagy kupit hagy maga után. Szinte mindenbe beleköt, hajthatatlan, és sokszor még értetlen is olyan dolgokban, ami Johnnak mindennaposak. Viszont az évek alatt, már javult a helyzet. Sherlock hetente egyszer tart meztelen napot, a kísérleti darabokat nem teszi be a virsli mellé a fagyasztóba, és képes arra is, hogy elmosogasson!
Dr.Watson aggódott az miatt, hogy a kislánya, Sherlock rossz tulajdonságait fogja magába szívni, ugyanis a férfi, sokszor előtte munkálkodik. Most is kénytelenek voltak magukkal vinni a csöppséget, bár ez kivételesen jó ötletnek hangzott.
A fekete taxi lefékezett a ház mellé. Még mindig sok rendőr tartózkodott ott, bár már nem volt akkora a tömeg, mint órákkal azelőtt.
Sherlock göndör tincseibe belekapott egy nagyobb, ridegebb őszi szellő, ahogy kiszált a járműből, így igen nagy drámai hatást keltett. Megérkezett a világhírű nyomozó, aki bár még nem tud róla, de kénytelen lesz együttműködni az FBI-al.
John drámai belépője balul sült el. Rosie hangos sírásba kezdett ahogy megállt az autó, a kislány cumiját elejtette, beverte a fejét az autó plafonjába, a cipőjével sárba lépett, neki pedig neki fújt a szél egy kukászsákot... nem az Ő napja volt.

Sherlock felcsapta a ballonkabátja gallérját, majd elindult Lestradehoz, aki már türelmetlenül várta a híres csapatot.
Az öszes hajú férfi idegesen kopogott a lábával a betonon, és kissé idegesen szemezett a komoly arcú nyomozóval, aki már jó pár piszkos bűnügyet megoldott helyette... majd a tekintete a gyereket cipelő Johnra tévedt, aki a szépen levágott fűbe próbálta beletörölni a cipője mocskát.

- Gerald! - szólt oda neki Sherlock, majd megállt előtte. Lestrade már nem vette a vállára a férfi nemtörődömségét a nevével kapcsolatban. Hozzászokott már az évek alatt. - Itt vannak még a holttestek? - kíváncsiskodott a detektív. Lestrade megrázta a fejét, majd a göndör kezébe nyomott egy fekete borítású dossziét. - Ez meg mi?

- Egy FBI-os aktája. Akár tetszik magának, akár nem, össze kell dolgoznunk az Amerikai erőkkel. - Lestrade idegesen megvakarta a tarkóját, majd az orrát ráncoló Sherlockra nézett. Látszott a detektíven, hogy nagyon nem tetszik neki ez a dolog. Belevonni azokat, akik eleresztették azt a szörnyeteget?... most pedig bele akarnak rondítani a játékába... Ez nagyon nem tetszett neki. - És egyre többen lesznek. Ide fognak küldeni egy egész csapatot... Ez még csak a kezdet. - biccentett az akta felé.
Sherlock belelapozott. Azonnal érdekelni kezdte az a bizonyos "Will Graham, különleges ügynök". Nem a neve, vagy a pozíciója keltette fel a figyelmét, hanem az a kis melléklet a lap sarkán... "labilis". Egy óvatos mosoly bújkált a szája sarkában, majd visszanyomta a férfi kezébe az aktát.

- Kössz Gavin! - intett egyet Sherlock a barátjának, majd titokzatosan belibbent a házba. Büdös volt bent. Az egész előszobában a vér, vasas szaga terjengett... Ha már itt ilyen erős a szag, milyen lehet a nappaliban?
Holmes vett egy mély levegőt, majd alaposan szétnézett. A lakkcipője halkan kopogott a ház padlózatán.
Bepillantott a nappaliba. Büdősebb volt mint hitte. A kanapé előtt két hatalmas vértócsa olvadt eggyé. Az egyik falon egy kisebb vérfolt volt fellelhető. Feltehetőleg az egyik szülőé lehetett. Érdekesnek találta, hogy a gyilkos semmi nyomot nem hgyott maga után, ami a kilétére utalna... Pedig ez a sorozatgyilkosoknál, egy megszokott dolog. Sherlock innen is tudta, hogy ez az ügy most más lesz. Ez a pszichopata nem csak játszik. Tényleg tudja, hogy mit csinál, hisz éhes.
Percek múlva John is megérkezett. Rosie már nem volt nála. Nyílván lepasszolta Lestradenak.