A Lecter ügy (BBC Sherlock x NBC Hannibal)

2.Fejezet

Anglia, London, 2019.10.01

Sherlock Holmes, és John Watson leintették az első taxit, ami velük szembe jött.
A nyomozó izgatottan pattant be a fekete járműbe. A játszma elkezdődött. Már biztos, hogy a Cheasepeak-i hasfelmetsző tevékenykedik a szeretett hazájukban.
John kellemetlenül érezte magát. Sok szörnyűséget látott, és élt már át, de ez mindegyiknél borzalmasabb.  Rendőrségi jelentés szerint, az áldozatok lánya talált rá, a megcsonkított holttestekre. A gyilkos a szokásához híven, sündisznót varázsolt az áldozatokból, legalábbis az apából, valamint magával vitte egy-egy szervüket. Az apa még élt, amikor a tettes kivette a gyomrát... Természetesen fájdalomcsillapító nélkül dolgozott... Az anya valamilyen szinten jobban járt. Őt előtte megölte, és csak utána vitte magával a máját. Ezek afféle trófeák voltak neki.
John ideges volt. Tudta, hogy barátja teljesen bepörgött a vészjelzés hallatán, és képes lesz bárkinek beletaposni a lelkébe, csak hogy kiszedje a neki kellő információt. Dr. Watson a darabokra összetört, teljesen magába zuhant lányt féltette. Nem hiányzik neki, hogy még Sherlock is nekiessen.

- Jawn! - mosolygott barátjára Sherlock, azzal a tipikus vigyorral. John pislogott párat, majd elszakította a tekintetét az úttestől, és ránézett a társára. - A játszma elkezdődött! - Holmes teljesen kivirult, mint egy gyerek, aki karácsonykor a minden kívánságát felülmúló ajándékkal játszadozik, a színes fényekben pompázó fenyőfa alatt a játékautójával.
Rosienak normális életet szánt volna, de ilyen körülmények között, csak nem lehetetlen veszély nélkül felnevelni egy kislányt... Hisz Sherlock sok ellenséget szerzett az évek során.

- Sherlock. A kislánnyal óvatosan... Olyat látott, amilyet egy korabelinek... Sőt... Senkinek nem kellene látnia! - John sokatmondóan pillantott a barátja szemeibe, majd rászorított az öklére, ahogy Sherlock megforgatta a szemeit. - Komolyan gondoltam! A lány még nem áll készen!

Sherlock nehezen, de beadta a derekát. Megígérte Johnnak, hogy nem fogja kérdésekkel dobálni.

Anglia, Cambridge, 2019.10.01

Villodzó kék fények, fehér rendőrautók, és egy rikító sárga mentőautó. A ház bejáratában egy tizenéves lány ült, pokróccal a hátán. Egész éjjel ott ült, és várt. Várta, hogy érte is eljöjjön az, ami a szüleivel végzett. De nem jött... A rendőrség is kiért, habár ő nem emlékezett arra, hogy kihívta volna őket... Igazából csinált aznap éjjel jó pár dolgot, amikre csak reggel emlékezett vissza.
Betakarta az édesanyját, és az édesapját, a homlokukra pedig egy-egy puszit nyomott. Nem érdekelte, hogy az ajkait vörösre festi a vér.
A száján még mindig ott piroslott a már azóta megszáradt vér... De nem zavarta. Igazából semmi nem érdekelte. Az sem, hogy a rendőrök alig tudnak ki-be járkálni a házba miatta.
Hallotta, ahogy felveszik a kezdetleges adatokat a szülei haláláról, és hogy az Ő helyzetéről beszélnek. Hallotta ahogy sajnálkoznak, hogy próbálnak együttérezni vele.

Egy érdekes, kissé zavarnak tűnő, de komoly férfi ütötte fel a fejét. Egy mappát, és egy igazolvány tartót szorongatott a kezében. Sötétbarna, göndör tincsei itt-ott az arcába lógtak. Vékony keretes szemüvege kissé csálén állt rajta, de még így is igyekezett betartani a szerepét, ami az volt, hogy segítsen a kék szemeinek, és a gazdájuknak látni. Borostás arca, éles keretet adott a személyiségének.
Beszélt a nyomozás vezetőjével, majd a lány felé nézett. Egyenletes léptekkel sétált felé, majd előtte egy pillanatra megtorpant. Mintha akart volna tőle valamit... Talán kérdezni... De inkább nem tette. Érezte, hogy a lány, jelenleg nagyon instabil állapotban van.
Szusszanva átlépett mellette... Habár majdnem elesett.
Útját azonnal a gyilkosság helyszíne felé vette. A padlószőnyeget átáztatta a vér. A testeket elkezdték belepni a legyek, bármennyire is próbálták sértetlenül hagyni a két testet.
Az Amerikából érkező férfi lehunyta a szemeit, majd hátrált pár lépést. Mire kinyitott a kék szemeit, már a gyilkos képében volt.

- Először az anyát támadom meg! Nekilököm a falnak, majd leragasztom a száját!... Mire megfordulok, az apa áll mögöttem, hogy leüssön a kertből szerzett lapáttal. Kivédem az ütést, majd megragadom a felkarját, a másik kezemmel pedig gyomorszájon vágom! Az ütéstől elejti a kerti eszközt, én pedig a földre terítem! Ököllel verem a arcát, egészen addig, míg félig el nem veszíti az eszméletét! Kikötöm a kezét, levágom róla az inget, majd kutakodni kezdek a fekete táskábmban... Előveszem a szikét, majd sebészi pontossággal felvágom a bőrét, és a különböző rétegeket. A vért hagyom, hogy szétfollyon a padlón. Csodálatos látványt nyújt számomra. Szétfeszítem a bőrt, kutakodni kezdek... Majd megpillantom a gyomrát. Nyugodtan elmosolyodok. Beszélek hozzá. "Jó hírem van, Mr. Reed! Egészséges!". A férfi még életben van, és természetesen mindent érez. Kivágom a helyéről a belsőszervet, majd kiemelem. Egy hűtőtáskába rakom. Szétnézek a nappaliban. Összeszedek jó pár éles tárgyat, majd egyesével szúrom bele a férfi testébe. Ordítana, de a fájdalom olyan magas szintet ért el, hogy már levegőt sem kap. Szépen lassan elhalálozik. Felállva a nőre mosolygok, majd hozzá sétálok. Sokkos állapotban van, de nem csodálkozom rajta. Felrántom a blézerénél fogva, majd a férje mellé lököm. Rávetem magam, és kikötözöm. Keresek egy hegyes tárgyat. A nő beszél hozzám... Igyekszik menteni az életét... - idegesen felszusszant. - felhozta a lányát. Én érdeklődöm a lány iránt, miközben elhelyezem a gyilkos fegyverem a két, ívesen kifestett szemöldöke közé. Egyenesen a szemeibe nézek. Megnyugtatom az utolsó perceiben, majd átszúrom a fejét. Azonnal meghal. A halála után, kiveszem a máját. Őt viszont nem szúrkálom tele. Elégedetten hagyom el a házat, és elhatározom, hogy betartom a nőnek tett ígéretemet... Gondoskodni fogok a lányáról... Ez a tervem... - levegő után kapva kinyitotta a szemeit... Kirohant a nappaliból, majd a lányhoz sietett. Idegesen nézett a szemeibe, miközben lehajolva a vállára tette a kezét, a kék szemeit pedig a lány zöldébe fúrta. - Most nagyon figyelj rám. Bajban vagy... Nem lenne jó ötlet, ha családtaghoz költöznél! Menj be a rendőrökkel a kapitányság, és várj meg ott!

A fiatal lány értetlenül nézett a férfire. Tartott tőle, mert őrültség csillant a szemeiben.

- M-mégis ki maga?! - kérdezte kissé türelmetlenül. A férfi megnedvesítette az ajkait, majd leguggolt elé.

- Will Graham. FBI. Különleges ügynök. Összedolgozunk a Scotland Yard-al, hogy végre véget vethessünk ennek az egésznek. - hadarta el kissé idegesen. - Te pedig Rosamund Reed vagy.

A lánynak kissé túl sok volt ez az információ, viszont ezektől eltekintve, még lett volna pár kérdése... Biztos hihet neki? Mit csinált bent egyedül...? Hogyan tovább ezután..? És ki ölte meg a szüleit...?