The sketchbook

Kérdések

Aznap éjjel egész jól aludtam, ami különös, mert mégiscsak elvitték az én kicsikémet:'))
Kinyitottam csipáimat és eltűnődtem, hogy mi van, ha valójában minden ember részeg, de ha alkohol kerül a szervezetükbe, akkor józanok lesznek. Az az egészben a legérdekesebb, hogy csak felcseréltünk két szót, mégis elgondolkozunk rajta. Vagy lehet, hogy csak én, nemtom.
Lenyúltam az ágyam mellé, a telefonomhoz és ekkor ugrott be, hogy mivel az a bizonyos ebéd vasárnap volt, és most feltehetőleg reggel van..igen...suli. Egyébként még büszke is vagyok magamra, mert 6:15-re van beállítva az ébresztő és most 6:13 van. Ami amúgy nem is olyan fényes dolog, mert tudtam volna még aludni, dehát a részeges-józanos dolog nem hagyott.
Tehát egy újabb hétfő, my favourite day of the week yay. Laaaasssan kinyújtóztattam-eddig kitekert állapotban lévő-végtagjaimat és felálltam. Kisétáltam a konyhába és már ott volt a maradék süti, amiről persze megint beugrott a nagyiék látogatása. Nagy nehehen lepréseltem a torkomon az ebéd borzasztó emlékeit, majd egy kis szájvízzel megfűszereztem, hátha jobb lesz. Az idő enyhén borús volt, ami tök jó. Hihetetlen belegondolni, hogy most kezdünk csak bele az októberbe, tehát a nő, a szivárvány srácok, a büfés támadás és a "koncert" mind-mind egy hónapon belül történt. Na akkor most kinek nincs élete, Vani?!
Anyu és apu már rég dolgoznak, a bátyámnak elmaradnak az első órái, tehát hi mr. lonely. A farmer-pulcsi-bőrdzseki kombó pont ehhez az időjáráshoz lett kitalálva. Picit szeles az idő, dehát ez van. Bekanyarodok a sarkon, integetek a péknek és majdhogynem lefejelek egy embert. Hisz tudhattam volna. A kalapos nő visszatért. De most egy csöppet sem látszik rajta a békés arckifejezés. Inkább úgy gondolom, hogy mindjárt hoz egy fakanalat és elfenekel.
-Mit tettél anya, jézusúristen?! Egyetlen egy feladatod volt:vigyázni a könyvre és senkinek de SENKINEK NEM ODAADNI!! Mostmár az Őrzőnél van. Gratulálok!-és eltűnt.
Fel kell dolgoznom a történteket. Erre rohadtul kellett volna számítanom, mert egy ilyen lény megérzi, ha a forrása más kezekbe kerül. Fel kellett volna készülnöm. Maximálisan megvolt minden joga hozzá, hogy így kiakadjon, mert nem tudja a háttérsztorit. Persze nincs mögötte nagy titok, felelőtlen voltam és nem harcoltam a könyvért. Oké, lépjünk a következő mondatra. "Mostmár az Őrzőnél van."
Két dolog merülhet fel:
1. A nagyi ismeri ennek a könyvnek a történetét és a jelentőségét és Márk csapata (lásd:9.fejezet) oldalán áll és átadta a sketchbook-ot az Őrzőnek.
2. Amit nem tartok túl valószínűnek, a nagyi az Őrző.
Ez az egész nagyon lezsibbasztotta az agyamat, de nem igazán volt esélyem mű-betegségért otthon maradni, szóval bementem az osztályterembe és átvészeltem a napot. Persze gondolom említésre méltó, hogy Márk nem volt iskolában, ami érthető, hisz elérte a célját: a könyv az Őrzőnél van. Minek maradna a városban?
Azért valamit hallani akartam felőle, mert élveztem a vele töltött időt és az a helyes kép még mindig a telefonom galériájában szállásol, szóval ráírtam. Fél óráig nem válaszolt. Aztán bedobott egy kreatív, regénybe illő "Hali, mizu?"-t. Hmm nice. A beszélgetés további része itt látható, ha megveszi a prémium előfizetést és a telefonomba való betekintést:

Hali, mizu?

Vagy nagyon álmos voltam, vagy tényleg nem voltál suliban

Nem voltam

Lógunk, lógunk?

Elhagytam a várost

😱 Pedid nagyon barátságos

Megvan amiért jöttem

Tisztában voltam vele, hogy miről beszél, de nem akartam, hogy csak úgy, ilyen snasszul menjen.

Nah melyik csaj az?:D

Haha. Amúgy van barátom🌈

Oksii. Szóval miért jöttél?

Te is tudod

Fáj az ujjam, lehet nem kéne gépelnem...

Az Őrzőnél van.

Tudod ki az?

A nagymamád

Bámulok a telefonom kijelzőjére és próbálok minél több kérdést magamtól megválaszolni.
1. A mama az Őrző? Really?
2. Ezt eddig a nő, vagy bárki miért nem mondta?
3. Ha ez igaz, honnan tudja Márk?
4. Vajon a papa tudta?
5. Miért írok a "vagy" helyett folyton "vavy"-t?

Inkább kikapcsolom a telefonom és igyekszem nem rágódni a dolgokon. Vajon mi a célja a nagyinak a könyvvel? Még egy kérdés a listához adva.
Apu hazaért és köszönt nekem. Ezt egy jó alkalomnak tartottam arra, hogy elhessegessem a zűrös gondolataimat. Kimentem hozzá és odaadta a keresztrejtvényt, amit kértem tőle. Beszélgettünk egy kicsit a napjáról, a suliról, a közelgő szülinapomról, majd belépett anya és egy kicsit sem leplezte meglepődöttségét, mert nem igazán szoktam apuval csevegni. Lezártuk a témát és visszasétáltam a szobámba átöltözni és indultam is táncra. Az a jó, hogy egy edzés 2 órás és elég kemény, minden kedden izomlázam van. Szoktam beszélgetni az ottani lányokkal meg az edzővel és sokat nevetünk, viccelődünk, tehát felhőtlen hangulatban tértem haza. Egy kicsit zsibbadt a lábam, de nem okozott nagy gondot. Bekaptam néhány falatot a melegszendvicsből és a szobám felé vettem az irányt. Csukva volt az ajtó, ami nem fura, mert sokszor csinálunk huzatot. Nyugodtam benyitottam és köszöntem az ágyamon üldögélő nagyinak. Igen, teljesen tisztában voltam vele, hogy a mama itt ül az ágyamon, de úgy gondoltam, ma már épp elégszer akadtam ki és épp elég kérdésem volt. Higgadtan, talán még egy kis mosollyal az arcomon leültem a székemre, szemben a nagyimmal. Aggódó, de magabiztos kifejezés látszott rajta.
-Figyelj kincsem, az a könyv..már jó helyen van.-mondta, miközben a kezemért nyúlt.
M

ost minden, amit a tánccal kivertem a fejemből, most tömegesen rámzúdul. Minden kérdés, minden emlék, minden. Nem tudtam, hogy bízhatok-e benne, de ez elég szürreális, hogy egy nőben, akit én rajzoltam jobban bízom, mint a saját nagymamámban. De viszont biztosra tudtam, hogy volt, vagy talán még mindig van egy küldetésem a könyvvel. Pörögtek a gondolataim a nagyin, a nőn, Márkon, a könyv esetleges elvesztésén és majd' szétrepedt a fejem.
-Mit fogsz csinálni vele?!-kérdeztem egy kicsit ingerültebben, mint ahogy szerettem volna.
-Én vagyok az Őrző. A dolgom őrizni.-felelte, idegesítően nyugodt hangon.
-Miért kaptam én?
Nem felelt, csak nézett erősen a szemembe. Nem akarok a nagyim ellensége lenni, de úgy gondolom ezeket inkább a nőtől kéne megkérdeznem.
-Oké. Most megkérlek, hogy menj haza, fáradt vagyok.
Lassan felállt és kilépkedett. Brutális módon elkezdett fájni a fejem, sőt, mégtöbb kérdés felmerült és emiatt borzalmas éjszakának néztem elébe.