The sketchbook

A nő

Ahogy ott néztünk egymásra, mintha megállt volna az idő.
Először gorombán nézett, de szépen lassan "megszelídült" az arca, menetirányba fordult és folytatta útját. Én eközben csak bámultam rá kitekeredett testtel, elszörnyedt fejjel. Mi a halál volt ez?! Ugyan az az arc, ugyan az a haj és ugyan az a díszes kalap, mint a rajzomon. Visszafordultam, és lassú, elnyújtott léptekkel elindultam hazafelé. Nem néztem az utat, csak bámultam magam elé, mint egy idióta(ennek köszönhetően majdnem elütött egy autó). Nem tudom mi történt addig, amíg sétáltam, de hazaértem. Óvatosan-kezemben a kihűlt "virslis csodával"- lenyomtam a kilincset. Mélyen beszippantottam az otthoni levegőt és beléptem az ajtón.
Anya nézte a nappaliban a tévét, bátyám gondolom a szobájában Fortnite-ozott. Köszöntem anyunak, majd bementem a szobámba. Első dolgom volt az, hogy kinyissam a rajzfüzetet és megnézzem, hogy a nő megváltozott-e. Kibontottam a kis övet az elején, kinyitottam, de semmi sem történt vele. Visszagondoltam az ütközésre. A hófehér papírlapról ugyanaz a tekintet nézett rám, mint a "megszelídült" arcú nő az utcán. Amikor egymásnak mentünk úgy nézett rám.....mintha az én tulajdonomban lenne. Mintha én lennék a gazdája... Gondolkodtam ezen még egy picit és ekkor ugrott be. Holnap 2 doga és verset is kell mondanom:'(  Levetettem magam az ágyra, odahúztam magamhoz a sulitatyómat és gyors megnéztem a galériámban az órarendet. Honlap első óra: Angol. Írni fogunk egy kisdogát...Az angol jól megy nekem, általában már órán bemászik a fejembe az aznapi anyag, szóval gyorsan átolvastam még egyszer a szavakat és már jöhet is a második óra...Irodalom...a verset már jól megtanultam. Majd óra előtt átolvasom!-gondoltam. Matek: geometriadoga. Nem értem valamelyik szerkesztést..asszem valami rombuszos dolog lehet. Mindegy, majd holnap valakit megkérdezek...mondjuk nem hinném, hogy valaki majd a segítségemre fog sietni. Felvettem a fekete fejhallgatómat és elindítottam a "Genius" című számot, amíg bepakoltam. Ledőltem az ágyamra, lehunytam a szemem és próbátam kitisztítani a fejemet. Egyre élesebben láttam magam előtt a szőke fürtöket és a drágaköves kalapot." He's a genius. 'Cause I love a...."
A zene megszakadt, már csak recsegést hallottam, próbáltam kinyitni a szemem, de olyan érzés volt, mintha túl fáradt lennék kinyitni. Mindeközben a kalapos nő arca lebegett előttem. Már teljesen 4k-ban láttam az arcát, mire megszólalt.
-Elnézést, nem szerettem volna neked menni, anya!-mondta, szemrebbenés nélkül. Na jó! Nem tudom ki ez és mit akar tőlem, de anyának szólított egy nálam sokkal idősebb nő. Ekkor hirtelen kipattant a szemem és ismét a fehér plafon lebegett előttem. Nem tudom, hogy az előbbi dolog melyik idősíkban történt, vagy egyáltalán megtörtént-e, de izzadtam, mind egy ló és lihegtem, mintha a pékségtől hazáig futottam volna. A zene újra szólt, de lekaptam a fejemről a fejhallgatót. Asszem egy életre megutáltam ezt a dalt. Nagy nehezen felálltam és odasétáltam az asztalomhoz. Kinyitottam a könyvet. A nő még mindig nem változott semmit. MAGYARÁZATOT KÖVETELEK!!! A rajz, a nő, a hallucináció, "anya"..és ekkor leesett. Azért szólított "anyának" az ismeretlen nő, mert én alkottam. Tehát..vonjuk le a logikus következtetést! Ez a relytéjes könyv életre kelti a rajzokat...kircsi. Ez a javamra lehet!(Hogyha rajzolok egy agyat és beleírom, hogy"biosz", akkor vajon jobb érzékem lesz a bioszhoz?) Rájöttem mekkora értékű tárgy van a birtokomban. El kell zárnom valahová! Van egy komód a szekrényem mellett...talán a zoknik közé? Neem...Mi az a hely ahova semelyik családtagomnak nem jutna eszébe betekinteni? Megvan! A szekrényemben, a ruhák alatt van egy ősrégi, poros legós doboz. Kb.5 éve nem nyitotta ki senki, csak a hosszabb ruháim simogatták a tetejét. Odasétáltam a kék szekrényhez, kinyitottam és rögtön megpillantottam a barna, porlepte dobozt. Fogadom, hogy ezután minden második hónapban letörölgetem! Felkaptam a "csodakönyvet" az íróasztalomról, majd felnyitottam a tetejét. Csak félig volt megtöltve legóval, szóval a könyv könnyen belefért. Szépen belehelyeztem és lecsuktam a műanyagdoboz fedelét. Behajtottam a szekrény ajtaját és visszamentem az ágyamhoz. Ezután valamilyen úton-módon lezuhanyoztam, sőt, talán még fogat is mostam, de ezek valahogy teljesen kiestek. Lefekvés előtt éreztem a hatalmat a könyv által. Így a nap végén már furcsa volt visszagondolni, hogy az a napsütéses reggel ma volt. Gyorsan leragadt a szemem és elutaztam Álomvilágba.