The sketchbook

Új osztálytárs 2/2

A rajzterem az alagsorban van, szóval hamar odaértem. Még nem csengettek be. Egyedül ültem az egyik alagsori padon. Elkezdtek lefele szállingózni az emberek. Néhányan telefonoztak, egyesek beszélgettek, de volt aki a terem fele nézelődött hogy nem lehet-e már bemenni. Ebben a pillanatban becsöngettek. Bementünk a terembe. Leültem a megszokott helyemre. Valami barlangrajzos cuccost adott fel a tanárúr házinak; teljesen nem értettem, de majd az osztálycsoportban megkérdezem. Egész hátralevő órán a családi békéről, vagy valami ilyesmiről beszélt, én meg rajzolgattam a füzet hátuljába egy barna, hosszú hajú lányt, hátulról, fejhallgatóval. Fogalmam sincs hogyan telt el 45 perc, de kicsöngettek. Kiviharzott mindenki a teremből. Megjegyeztem, hogy a kövi óra matek. Nem bírom azt a tanárt.... Ez is csak egy uncsi matek lesz, ahol a tanár idegeskedik és senki nem ért sem...JA NEM!! JÖN AZ AZ ÚJ GYEREK! Belül házibulit tartottak a szerveim. Nagyon örültem. Remélem az a fiú el fogja húzni az egész órát. Felértem a szekrényemhez, elővettem a matek cuccom meg a vonalzóimat, mert geometriázni fogunk VAGY NEM, mert ugyebár az a bizonyos fiú jönni fog. Rápillantottam az órarendemre. A saját termünkben lesz az óra. Leültem a /Dávid által szerzett/ új helyemre és vártam a csengőt. Visszaszámláltam magamban: 3...2...1..DRIIING!! Wow! Nekem ma minden összejön?! Csengő után egyből bejött-megszokott színes ruháiban-a matektanárnő, nyomában egy kb.velem egymagas, gesztenyebarna hajú srác. Tuti ez az új fiú. Köszöntünk, jelentett a hetes, majd ismét nyílt az ajtó és belépett rajta a mindig mosolygós osztályfőnök.
-Gyerekek, ő itt az új poronty.-mondta, miközben a fiúra mutatott.
-Mutatkozz be, kérlek és mondj magadról néhány dolgot!
-Sziasztok!-kezdte a fiú kissé mutáló hangon. -Tolnai Márk vagyok.
Találkozott a tekintetünk, kissé elidőzött rajtam, majd tovább folytatta.
-Eddig nem nagyon volt szerencsém az osztályokkal, de remélem itt be fogadtok majd.
Hát rohadtul nem! Ne reménykedj! Aki egy kicsit is kilógsz vagy nem akarsz olyan lenni, mint a "menők", akkor az hírnévre ne számíts!-gondoltam, végig Márk barna szemébe nézve.
-Mit sportolsz?-kérdezte a tanárnő Márktól.
-Nagyon semmit, inkább rajzolok.
Erre felkaptam a fejem. Rajzol. Abban reménykedtem, hogy ő is legyen olyan kívülálló, mint én és akkor nem leszek olyan egyedül. Még mondott valamit, de arra már nem figyeltem. Most tűnt csak fel, hogy nincs padtársam. Mondjuk ezt megszokhattam volna, mert az utolsó padtársam elsőben a Terike volt, aki egyfolytában ette a radírjait, úgyhogy nem probléma, hogy nincs mellettem senki. Éppen befejeztem a gondolatmenetem, mikor leült mellém Márk. Egy kicsit meglepődtem.
-Szia!-köszönt halkan.
-Hali!-feleltem kissé rekedten.
-Vegyétek elő a füzetet és  szerkesszetek egy 5,7cm sugarú kört!-utasította a tanárnő az osztályt. Megcsináltam a kört és Márk is. A füzete sarkára firkantott egy nőt kalapban. Gyönyörű lett! Gondolatomban megdícsérem, de addig már nem jutok el, hogy ezt meg is tegyem. Azt hiszem félek vagy nem tudom... Én is firkantok egy kis manót a sarokra, majd egyszer csak DRIIIING!!! Kiballagtam a szekrényemhez, mikor meghallottam, hogy a "menők" beszélik, hogy elmarad az utolsó két óra. Nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, hogy itt szerencsebomba robbant. Elrohantam ebédelni:valamilyen leves meg valami husi(finom volt). Felkaptam a táskám, felöltöztem és kirohantam az épületből. Hazaértem, anyu még nem volt otthon és még a bátyjám sem. Ruhástul bevetettem magam az ágyamba és relaxáltam egy kicsit. Felültem, készültem levenni a kabátom de megakadt a szemem az íróasztalomon. Egy bőr felületű "The sketchbook" feliratú könyv hevert ott.