A Lecter ügy (BBC Sherlock x NBC Hannibal)

Reggeli

1.Fejezet

Anglia, London, 2019.09.30.

Sherlock izgatottan járó lábbal várta Johnt a foteljében ülve. Az a hír, ami őt felcsigázta, és boldoggá tette, a társát valamilyen szinten, biztosan el fogja borzasztani. Még a haja is égnek állt az örömhírtől, miszerint egy darabig nem fog unatkozni.

- PAPA! - hangzott egy kétségbeesett gyermek sikítása. Rosie volt. Éppen egy katica elől próbált eltotyogni. Félt a bogaraktól, valamint a rovaroktól.
John még nem volt otthon, ezért Mrs.Hudson volt az, aki megmentette a kislány életét, attól a csúnya, gonosz, szárnyakkal rendelkező, pettyes valamitől.
Sherlock halkan szusszant egyet ahogy a Baker Street 221B lakás ajtaja becsapódott. Megjött Dr.John H. Watson. Ki gondolta volna? Vásárolni volt. A kedvenc nyomozónk csak remélni tudta, hogy hozott neki disznófejet, a közeli hentestől.
John leverten, sárosan, és éhesen lépett be az ajtón. A szemei azonnal megakadtak a vidáman vigyorgó Sherlockon.

- Jawn! - szólt vidáman, miközben a hegedű vonóját forgatta a kezében. A hangszer ahhoz képest hogy régi, s van hogy órákat, vagy akár napokig van igénybe véve, egész jól bírta a strapát. Holmes vigyázott rá
John szusszant egy nagyot. Még a levegő is fáradt, levert volt körülötte.

- Nem. Sherlock... NEM! - mordult rá fáradtan a nyomozóra az orvos.
Sherlock összeráncolta a homlokát, és megjátszott értetlenséggel nézett a társára.

- Dehát még nem is mondtam el a nagy hírt! - dőlt előre az elegáns nadrágba bújtatott, hosszú lábaira. Szemeivel végigkövette John lépteit. Elemezte.
Wattson szó nélkül a konyhába sietett, majd undorodva felmordult.

- Már megint mit csinált?! - fordult vissza barátja felé Dr.Wattson. A konyhában égett műanyag, és romlott hús szaga terjengett... A mikróból pedig folyt valami ismeretlen, földöntúli anyag.

- Tápszert! - döntötte meg ártatlanul a fejét Sherlock. 

- Tápszert... - képedt el John. Az folyna a mikróból...? Nahát! Az ismeretlen anyag, mégiscsak ismert! - És mondja... Az folyik a mikróból? - mutatott a fehér, itt ott picit rózsaszínes anyagra.
Sherlock minden figyelmét Johnra, és az elfuserált baba ebédnek szentelte.

- Nos... Az lett VOLNA. - a hangszer vonóját letette a karcsú derekú hegedű mellé az asztalra, majd hátradől és keresztbetette a lábait. John nem értette... "volna"? - Látom magán a tudatlanság nyomait... Tudja... Az úgy történt, hogy valahogy, véletlenül, belekerült a mára kijelölt tápszer adagba egy szemgolyó... És... Szétrobbant a mikróban!

John pislogott egy párat, míg Sherlock csak ártatlanul szemezett vele. Szemgolyó..? Rosie ebédjében...?

- És mondja... Nem tudja, hogy hogy is került bele az a bizonyos emberi testrész a lányom tápszerébe...? - Sherlock válaszul megingatta a fejét. John tehetetlenül morgott egyet, majd előszedve egy feltehetőleg tiszta konyharuhát, elkezdett takarítani. Ha Mrs.Hudson ezt meglátja, biztos a fülüknél fogva fogja velük kitakaríttatni az egész lakást a padlótól, egészen a plafonig.

- Jobb ügyet kaptam kézhez, mint hogy egy rakoncátlan szemgolyó gurulási útját számítsam ki... - Sherlock folytatta volna az izgalmas beszámolóját, de John csendre intette a őt.

- Várjon. Először... - most Sherlock tartotta fel az ujját, hogy elhallgattassa barátját. Ha ő így játszik, akkor Ő meg csatlakozik.