Youth [S.M. ff] +18

9. fejezet

Shawn nem szól, de láthatólag megelégedett ezzel a válasszal, ugyanis szótlanul újra kibámul az ablakon.
A forgalom végre megindul, én pedig felsóhajtva merülök el a gondolataimban.

°°°

Augusztus 19. Vasárnap, 00:34

Fáradtan vetem magam a rozoga ágyra, míg Shawn még mindig rezzenéstelen tekintettel mered rám. Halványan rámosolygok, majd megveregetem magam mellett a matracot. A fiú lehuppan mellém, és fürkésző tekintettel pislog. Úgy néz, mintha életében először látna engem. Mintha egy idegen lennék számára.
Bánt ez az egész helyzet, képtelen vagyok megszólalni, és idegesen babrálni kezdek a szoknyám aljával. Percekig ülünk néma csendben várva, hogy a másik mondjon valamit, miközben mindketten a padlót bámuljuk.
Tudom, hogy nekem kéne magyarázatot adnom, így végül én töröm meg a köztünk beállt csendet.

- Mesterlövész vagyok.

Shawn azonnal felkapja a fejét, és hitetlenül pillant rám.

- Mi?

- Mesterlövész vagyok. - ismétlem. - Ez a munkám.

A fiú megrázza a buksiját, mint aki képtelen felfogni, amit mondtam. Felsóhajtok, aztán belekezdek a magyarázkodásba.

- Pár napja a parancsnok fülest kapott, hogy terror támadást akarnak véghez vinni a Sziget fesztiválon. Mivel az osztagunkból én voltam az egyetlen aki tudott magyarul, engem és a társamat, Jane-t azonnal oda vezényeltek. Semmit sem tudtam a helyzetről, általában Jane volt az, aki az összes papír munkát megcsinálta, de most nekem kellett volna. Azt sem tudtam kit kell védni, csak megkerestem ki a terrorista, és ártalmatlanná tettem, hogy ne tudjon bántani senkit. Nem tudtam, hogy volt egy másik is. - mentegetőzök.

Shawn megszeppenten pislog rám.

- Várj, azt az embert te ölted meg?

- Ez így sokkal rosszabbul hangzik... - mondom beharapva az alsó ajkamat. - De így is mondhatjuk. - felsóhajtok. - Aztán jött a mai koncerted. A főnök ide küldött minket, még napokkal ezelőtt. Mivel az előző merénylet nem sikerült, számítottunk arra, hogy lesz folytatás.

A fiú hitetlenkedve néz, majd gúnyosan felnevet.

- Szóval végig tudtad?

Értetlenül pillantok felé.

- Mit?

- Végig tudtad hogy ki vagyok? Tudtad, és mégis játszadoztál velem! Az egész csak kamu volt?? - felhorkan. - Jó szórakozás volt nézni ahogy próbállak lenyűgözni, ugye? - ahogy beszél szemében könnyek gyűlnek, nekem pedig össze szorul a szívem, és azonnal tiltakozni kezdek.

- Dehogy, erről szó sincs! Nem tudtam hogy te te vagy, csak annyit tudtam, hogy egy énekest kell megvédenem. Nem mondtad, hogy te az vagy. Nem gondoltam volna, hogy bármi közöd van a zenéhez. - közlöm, mire fáradtan felsóhajt, én pedig folytatom. - Aznap éjjel mikor mi randiztunk abban az étteremben, Jane megcsinálta a kutatást, amit nekem már rég meg kellett volna. Már megint helyettem dolgozott. - ismerem be. - Mikor tegnap reggel leléptem tőled, ő azzal fogadott, hogy a srácot, akit meg kell védenem, Shawn Mendesnek hívják. Reménykedtem abban hogy csak egy véletlen egybeesés, reménykedtem abban, hogy te és az énekes két külön ember, de aztán Jane mutatott képeket. Rengeteg képet, ami mind-mind téged ábrázolt, én pedig nem tudtam hogy mit csináljak, és ezért döntöttem úgy, hogy jobb, ha nem beszélünk.

A monológom befejeztével újra feszült csend áll be, én pedig imádkozom, hogy a fiú végre mondjon valamit. Próbálja megemészteni a hallottakat, és gondolom hogy a nemrég történt támadás sokkhatása is tart még.