Segítség tanú lettem!

14.fejezet

-Mályvának és nekem Natália az anyukánk, szóval én tudom hogy nem kell előle semmit titkolnod.-mondta Johanna és elengedett.Egy pár másod percig csend volt és utána megszólalt Johanna.
-Hamarosan megyünk vacsizni de előtte ha nem bánod megmutatod hogy, te hogy varázsolsz.
-Persze,de mit?-kérdeztem Johannára mosolyogva.
-Mondjuk vízből tűzet?-mondta és felhúzta a szemöldökét.
-Oké.-mondtam és a szememmel elkezdtem keresni fekete táskát.Eszembe jutott hogy letettem a földre mikor beléptem az ajtón.Felálltam kivettem a táskámból azt a négy varázskönyvet amit hoztam,a Farkas családkönyvét,a Éjek könyvének II.fejezetét, egy sima varázskönyvet,és egy boszorkány naplót.Kiraktam a könyveket egymás mellé,és elkeztem mondani a kereső bűbájt. Valami nem működött nem éreztem hogy a mágiám hatna a könyvekre.Ekkor eszembe jutott hogy a kezemen van a varázslás gátló karkötő.
-Ja....-mondtam és levettem a kezemről a karkötőt,utána ránéztem Johannára aki úgy tűnt hogy teljesen érti a szituációt.Újra elkeztem a bűbájt.
-Ferdosz rá te fire.-amint elhangozt a bűbáj a boszorkányvarázskönyv csapódott fel a 64. oldalon.Felvettem a könyvet és odamentem az asztalhoz ahol egy fémtálcán volt egy vizeskancsó és poharak.Levettem a fémtálcáról a kancsót és a poharakat.A fémtálcába öntöttem vizet a kancsóból.Elkeztem olvasni a könyvből a varázslatot és kinyújtottam a kezem a víz felé.
-Atrados del rió to potan anto. Atrados del rió to potan anto.Atrados del rió to pota.....-Abbahagytam mert a víz elkezdett égni.Már akkor is láttam hogy Johannának tátva marad a szája mikor a kereső bűbájt csináltam de ekkor már csillogott a szeme a boldogságtól.Gyorsan eloltották a tüzet mielőtt valami baja esik az asztalnak.
-Vacsora!Vacsi!Kaja!-kiáltoztàk a kicsik és a nagyok egyaránt.Kimentünk vacsorázni ,a vacsora az üvegházban volt,a vacsora közepén észre vettem hogy mindenki a mancs medálos nyakláncomat nézi.Elég kellemetlenül kezdtem magam érezni,tudtam hogy ez egy különleges nyaklánc de ennyire?Szerencsére pár perc múlva megszólalt Natália.
-Ne bámuljátok már ennyire szerencsétlen Angyal nyakláncát!-mondta
-De ha egyszer itt van a világ egyetlen ilyen nyaklánca!-mondta egy kisfiú.Egyáltalán nem sejtettem hogy ebből a nyakláncból csak egy van.
-Ez a nyaklánc a szuperalfa tulajdona azaz a tiéd.Nem tudom hogy az Árnyak elmondták a szerepét ennek,de most elmondom.A nyaklánc azt jelenti hogy te fogsz egyesíteni egy gyülekezetés és egy falkát,azt a gyülekezetet és falkát ahova tartozol,azaz minket és az Árny farkasokat.-mondta Natália.Én csak a párizsis zsömlémre meredtem és azon gondolkoztam hogy erre én hogy is lennék képes.
-Angyal gyere vacsora után ki a kertbe.-mondta lágy hangon Natália,én bólintással jeleztem hogy értettem.
Vége lett a vacsorának.Natália már kint várt a kertbe,kimentem hozzá és köszöntem neki.A kertben egy faragásokkkal teli zongora állt és mellette egy zongora szék volt.
-Szia.-mondtam és hangom hallatán megfordult.
-Szia,csináltam egy némító bűbájt mert a kicsi bosziknak szokásuk kihallgatni.Szóval ha mágiát érzel ne ilyedj meg.
-Azért hívatlak mert beszélni akarok vele,szóval foglalj helyet.-folytatt Natália és rámutatott a vörös bársonnyalborított zongora székre.
-Egyébként tudsz zongorázni?-kérdezte Natália
-Igen,egyesek szerint még énekelni is.-mondtam viccesen
-Na lássuk!-mondta és megsimogatta  a fejemet.Én nagyra nyílt szemekkel néztem Natáliára de mivel ő bőszen bólogatott ezért egy nagy sóhajtással elkeztem énekelni.Pillanatok alatt végig futott a fejembe hogy melyik számoknak tudom a kottáját,a Don't you worry child.Ezt a választást később megbántam mert biztos hogy el fogom sírni magamat rajta,mert apával mindig közösen ezt énekeltük.

-There was a time-kezdtem az éneklést és leütöttem az első zongora billentyűt.Érdekes volt hogy a hangom nem is volt olyan rossz mint amilyenek szoktam hallani,sőt tetszett.
-I use to look into my fathers eyes-énekeltem,ekkor rápillantottam Natáliára és úgy tűnt hogy ismeri a dalt.
-in a happy home,I was king i had a golden thrown-ezeknél a soroknál kezdtem elérzékenyülni,ekkor Natália a hátamra tette a kezét.
-but those days are gone, now the memories on the wall,I hear the songs from the places where i was born.-kicsordult az első könny a szememből,ekkor úgy voltam vele hogy abbahagyom,de apa tiszteletére folytattam.
-up on the hill across the blue lake,thats where i had my first heart break, i still remember how it all changed,my father said-Még jobban elkezdett folyni a könnyem és erőlködnöm kelett hogy ne csukoljon el a hagom.
-dont you worry dont you worry child
See heaven has got a plan for you-Ekkor eszembe jutott mikor megtudtam,hogy mi vagyok akkor ugyan ezt mondta apa.A könnyeim elkezdtek az arcomon patakban folyni. Miközben a következő sorokat énekeltem a gondolatim apával közös emlékeken voltak.Ezsembe jutottak az apával közös emlékek:
-Apa de én nem merek!-mondtam első osztályba első nap mikor féltem hogy kigúnyolják a szememet.
-Kicsi alfa!Jóval bátrabb vagy mit azt sejtenéd,ezt sose feledd el!-mondta apa mosolyogva.Apa mindig Kicsi alfának kis koromba,csak pár éve megtiltottam neki hogy így hívjon mert cikinek gondoltam.
-És ha bántanak?-mondtam sírásra kész szemekkel.
-Akkor ezzel kell kikezdeniük-mondta Apa az öklére mutatva,én elmosolyodtam és apát nézve besétáltam az iskola kapujá.........
-Na mit kérsz enni?-kérdezte apa mikor 6 éve a családdal először próbáltuk ki az új New Berni éttermet.
-Ő.....Legyen.....-gondolkoztam és közben az államat vakartam.
-Milánóit!-mondtam,anyáék megrendelték a pincértől az ő és az én ételemet.
-Most meg tippeld meg mennyi az ára!-mondta apa.
-Ezt mégis honnan tudjam?-kérdeztem értetlenül.Apa megvonta a vállát.
-Legyen ..tízen ......három-mondtam, pár perc múlva kihozták az ételt és veleeggyüt a számlát.Elöszőr apa és anya nézték meg a számlát,apa magasra húzta a szemöldökét anya meg a szája sarkából elmosolyodott.
-Kicsi alfa azt gondoltam hogy nyerni fogy dehogy ennyire,13 dollár.-mondta apa mosolyogva és én elkezdtem a lábammal ütögetni izgalmamaban.
-És mit kap a nyertes?-kérdezte apa és átadtott egy díszdobozt.Kinyitottam a dobozt,a dobozban egy ezüst láncos nyaklánc volt.A medál is ezüst volt egy szívet ábrázolt,a nyaklánc kinyitható volt.Az elején volt a medálon belül egy barackszínű szivecske,a belsejében volt egy kép anyáról rólam és apáról,a másik oldalán egy írás:
Apától
Kicsi alfának!
-Köszönöm!-mondtam feláltam és örömben elkezdem ugrálni........
-Gyerünk már próbáld ki!-mondta apa mikor tavaly megvette az első igazi mikorfonomtat és előszőr énekeltem bele
-There was a time-énekeltem,de inkább suttogásnak hangzott.A következő sorokban apa elkezdett beleüvőlteni a szöveget a mikorofonba és olyan fura volt a hangja elkezdtem nevetni.Folytatuk apával nevetve énekelni a dalt........
Csak akkor vettem észre hogy még mindig énekelem a dalt mikor már az utolsó soroknál tartottam.A szemem kisírt volt viszont a szám sarkából mosolyogtam,és jégesőt indítottam a mágiámmal.
-dont you worry dont you worry child yeah...-fejeztem be.Megfordultam a zongora széken és ránéztem Natáliára.
-Angyal te egy csoda vagy,gyönyürű a hangod!-mondta Natália csodálkozva és én elpirultam
-Igazából nem ezért hívtalak ide ,azt akartam mondtani nálad alkalmasabb emberrel még sohasem találkoztam a szuper alfa feladatra.Csak annyit jegyezz meg hogy meg tudod csinálni kisujjból kirázod-mondtam Natália miközben próbálta kivédeni a jegeket hogy nem essenek a fejére.Ekkor Natália szeme megakadt valamin.
-Mi ez a kezeden-mondta a Triász által csinált csiga vonal sebhelyre a kezemen.
-Meg vagy kötve?-kérdezte Natália és némi rémültséget véltem felfedezni tekintetében.
-Meg voltam-mondtam és Natália megnyugodott
-A Triász csinálta Elishabethez voltam-mondtam
-Az nem fog elmúlni,a Triász olyan mágiát használ.-mondta Natália,én ezen nagyon nem lepődtem meg mert sejtettem.
-Gyere be mert,mert szétvernek minket a jégkockáid.-mondta Natália és én elmosolyodtam.Bementem a házba és az ágyamon elaudtam.
-Daniella!-mondta apa de ekkor rájöttem hogy álomodom és hogy ő már nem él.Egy hintaágyba ültünk a Newbeni telkünkön
-Apa?De te nem élsz.-mondtam értetlenül.
-Kislányom boszorkány vagy bármi lehetséges.-mondta kedvesen és teljesen nyugodtan
-Akkor veled most tényleg beszélek? ......Nem az nem lehetséges! .......Te meghaltál!-teljesen összekavarodtam.
-Ne aggódj! Ne aggódj kicsi alfa.-mondta Apa és rátette a sebhelyemre a kezét. Szemébe néztem és éreztem hogy tényleg vele,éreztem hogy ez valódi.Ebben a pillanatban átöleltem apát és ő is visszaölelt.
-Én sem tudom hogy történt de az a lényeg hogy így most elmondthatom amit akarok.-mondta apa mosolyogva
-Az a lényeg hogy a halálomért a legkisebb mértékben se te vagy a felelős ,nem volt olyan harc a Triásszal amikor menekülésre bírtunk volna őket csak a tiéd.-mondta apa és a tekintetében látszott hogy igazat mondta
-A szuperalfa feladatról nem is beszélve,a kisujjadból kirázod!-mondta és én elnevettem magam
-Apa annyira szeretném ha élnél!-mondtam szomorú,miközben ráhajtottam a fejemet apa vállára
-Nem lehet,lehetetlen.Most a saját életeddel foglalkozz,hamarosan valami szuper fog veled történni.Élj a pillanatnak.-mondta és velem szembe fordult és megfogta mindkét kezemet.
-Anyukáddal való talalálkozás miatt se aggódj minden rendben lesz.-mondta apa
-Milyen jó fog velem történni?-kérdeztem
-A mennyeknek tervei vannak veled,meg másoknak is.-mondta Apa és kacsintott egyet.
-Szia Kicsi alfa!-mondta Apa és könnyes lett a szeme.
-Apa én nem akarok elmenni,itt akarok maradni veled.-mondtam és elkezdtem sírni.Apa meg fogta a csiga vonal akakú sebhelyemet aztán megszólalt.
-De kell,fel kell ébredned.Most!-mondta apa,amint átölelt megszűnt az álom.
Johannával egy szobába találtam magam, Johanna még aludt.Nekem kisírt könnyes volt a szemem.Észrevettem hogya sebhelyem helyén csak egy csiga alakú anyajegy van,eszembe jutott az álmom.
-Apa....-mondtam és bele markoltam a kezemmel a nagypárnámba,most már bizonyos voltam hogy vele beszéltem.