Segítség tanú lettem!

12.fejezet

Ő....halottuk hogy tudsz zongorázni eltudnád nekünk ez zongorázni?-kérdezte Zoé kedvesen.
-Abban maradtunk hogy erről később beszélünk!-morgott rá Sofi Zoéra
-Persze elzonogorám!Csak várjatok egy pillanatot.-mondtam és felkeltem az ágyról és megsimogattam Sofi fejét.Kimentem az ajtón és olyan közel találtam magamhoz Liamat hogy szinte meg is csókolhattam volna.Megrémültem eszembe jutott hogy milyen durván ellöktem Liamat.
-Bocsi!Véletlen volt,nem akartalak bántani........de tényleg!-győzködtem Liamat de Liamat látszólag az első mondattal megyőztem,ezért inkább csak magamat akartam meggyőzni.
-Istenem!Ella nem vagyok mérges rád!-mondta Liam és átölelt.Miközben Liamat öleltem koalakén kapaszkodtam belé és soha többet nem akartam elengedni.Lassan kioldta Liam a kezeit a szorításból.Amint elengedett szájon csókoltam és átöleltem,Liam is vissza csókolt.Liam nálam egy fejjel magasabb volt ezért csak lábújjhegyen tudtam meg csókolni.Ekkor a hátam mögött nyílt az ajtó ekkor elengedtem Liamat és megfordultam.
-Mehetünk már?-kérdezte Sofi a lábával a padlót verve.Ez a nézés egyáltalán nem volt szigorú úgy tűnt mintha nagyon azzal küzden hogy ne röhögje el magát.Kimentünk a zongorához feltettem a kotta tartóba a Zoétól kapott kottát.
-Kezdhetem?-kérdeztem a lányoktól,ekkor a lányok szinte kórusban kiáltottak
-Pécsi Izabella!-mondták,ide futott egy fekete hajú copfos kislány ő kicsit idősebb volt a többieknél.
-Most!-mondta Zoé fére csatolta a fufruját.Az eslő részbe nem volt részem,ezért csak figyeltem.

-Nobody sees,Nobody knows.-énekelte Zoé hangja szép és tiszta volt.
- We are a secret,can't be exposed -Sofinak a hangján igazán elcsodálkoztam magabiztos,hangos és egyszer sem bicsaklott meg a hangja.
-That's how it is,that's how it goes -Izabellának csopdálatosan magas és szép hangja volt.Leütöttem a billentyűket a poros zongorán.Felnéztem a dal címére Uncover:Lara Larsson volt,tetszett ezért megyeztem a címét.Nagyon szép volt a szám a három lánynak együtt még szebb volt a hangja,csak valami hiányzott.Végig énekelték a lányok a számot és az utlosó sornál Sofi közbe szólt.
-Nem jó!Nem!Nem!-mondta Sofi mérgesen.
-De mi?-kérdezte Izabella és ártatlan kék szemeivel nézett Sofi.Elkezdtek gondolkodni a lányok.Eszembe jutott mi nem stimmel a számba,épp kezdem mondani mikor Sofi  közében szólt. -Akkor majd........-kiáltott Sofi,ekkor észrevette hogy pont beleszólt a mondani valómba.
-Bocsi,de szólj rám.-mondta és rámnézett gyönyörű ezüst szemeivel.Rámosolyogtam Sofira.
-Igen,tartsd kordában őket mert aztán átveszi Sofi az alfa szerepét.-mondta Liam aki az előbb jött ide és szájon puszilt.A zongora mellet elkezdett kuncogni Zoé és Sofi.
-Ne ne vessetek menjetek el ebédelni,egyébként túl magas a hangotok az évekbe az a hiba!-mondtam,nyújtottam ki a kezemet az ebéd szót kiáltozó Tímeára. Minden kicsi bement a házba,még halottam ahogy Izabella az kiáltja hogy tényleg igaza van Ellnek .Liam leült mellém a zongora székbe.Egy ideig ültünk még így aztán a hátam mögül szólt Richárd.
-Nem akarok zavarni Daniella de beszélhetünk?-kérdezte Richárd,én feláltam és oda mentem Richárd mellé Liam pedig bement ebédelni.
-Minden rendben?-kérdezte Tichárd és mélyen nézett a három színű szemebe.
-Igen.-válaszoltam megtört hangon.
-Viszont vigyázz anyával mert ilyenkor ideges,főleg rád.-mondtam
-Gondolom.-mondat és nekem korgott eggyet a gyomrom.
-Szerintem te is menj ebédelni!-mondta Richárd mosolyogva és én is a többiek után mentem ma nem volt olyan zaj mint szokott.Mindenki a helyén csöndesen suttogot.Mikor oda mentem egy asztalhoz hogy vegyek magamnak spagettit valót valaki átkarolt.
-Szia.-mondta Abigél és kedvesen nézett rám nagy szemeivel.
-Gyere ülj le ide!-mutatott egy üres székre ami Liam melett volt.Leültem és a másik oldalamra leült Abigél.
-Star?River?-kérdeztem Abigélre nézve
-Ott esznek.-mondta és rámutatott a sarokban ebédelő kuytákra.Otthon mindig az volt a szokásom hogy River a melettem lévő székben ül.
-Hülye vagyok!Nem hoztam széket Rivernek!-kiáltott Abigél és felkapott egy széket és aréna húzta a székét és betette mellém.
-Hopp!-kiáltottam a kutyusomnak,mindenki még Liam is nagyon furán nézett rám.
-.....Otthon New Bernben mindig így evett River....-mosolyodtam el,hirtelen egyszerre az összes emék rám zuhant.Kicsordult az első könnyem és elkezdtem sírni.Liam letörölte az arcomról a könny cseppeket és elsimototta a szemembe lógó hajam.Abigél megfogta a villáját és rátekert egy adag spagettit és River elé tarotta,a kutya jóízűen bekapta.Az asztalnál ülők elmosolyodtak.

Nagyon boldog vagyok 300 megtekintés,köszönöm mindenkinek!😘