Lore (Szünetel)

5. Fejezet - Part 4

Raiden

Raiden futó lépésekben szàllta át az utcákat Asha pedig lazán, felvéve a ritmust követte. Utálta hogy megzavarta őt és Lore-t. Még mindig érezte selymes puha telt ajkait az övén és ökölbe szorult az ökle ahogy a mellette lévő lány ajtó dörömbölésére gondolt. Mióta elösszőr megpillantotta Loret érezte azt a fura kötődést hozzá, amivel nem tudott mit kezdeni. Tetszett neki ahogy a lány lassan kibontakozott előtte. Egy szófogadó kis ártatlan teremtésből aki mindig azt tette amit vártak tőle, szépen lassan egy magabiztos és erős nő vált, éppen a szeme előtt. Az egyetlen ami nem tetszett neki az ahogy a lány néha bezárkózott. Egyik pillanatról a másikra teljesen eltudta fedni hogy mi jár a fejében, mit érez, és ez halálra rémítette Meddiona királyát. Ugyanakkor nagyon hálás volt a ritka alkalmakért mikor a lány közel engedte őt magához. Mint ma este. Nem csak azért volt dühös mert többet akart volna az nap este annál az édes csóknál - bár ez is elég volt ahhoz hogy feszült legyen. Viszont ami miatt tajtékozni tudott volna, az a félelem miatt volt hogy talán ezutàn Lorelei újra bezárkózik és ezt nagyon nem akarta. Ő maga se tudta hogy miért, de a lehető legközelebb akart kerülni a kis ártatlan hercegnőhöz és valamiért nagyon türelmetlennek érezte magát ez ügyben.

Nagyon jól tudta hogy okkal szakították félbe, hiszen ő maga kérte hogy ha Zephyrnek látomása van azonnal értesítsék... még is úgy érezte szívesen megütne valamit, vagy valakit.

A kövezett, kivilágított utcákat szépen lassan maguk mögött hagyták ahogy a külvárost is elhagyva tovább sétáltak. Ló háton is jöhettek volna, de Raiden úgy érezte szüksége van a mozgásra mielött nyugodtan tudna beszélni azzal a nem evilági asszonnyal.

Zephyrrel mindig is nehéz volt beszélni. Goromba volt és félig-meddig mindig máshol járt. Talán pont ott ahonnan származott, de az is lehet hogy a jövőt és múltat kémlelte állandóan, így Raidennek nagyon kellett koncentrálnia mikor a nővel komunikált. Legalább egyiküknek jelen kellett lennie.

- Nyugodj már le! - csattant fel hirtelen Asha és megtorpant. Raiden olyan lassan fogta fel hogy Asha megszólalt, hogy csak öt lépéssel később állt meg és fordult felé.

- Nyugodt vagyok. - Préselte a fogai között és pontosan tudta hogy ennek a hazugságnak semmi értelme nem volt. Még egy vadidegen is megmondta volna hogy sugárzik belőle a düh, nem hogy Asha aki túl jól is ismerte őt.

- Persze. Én meg egy nimfa vagyok aki meztelenül szokott énekelve táncolni az erdőben. - Vágta rà a lány a szemét forgatva talpig páncélban. Raiden fújtatott egyet és elakart volna indulni hogy figyelmen kívűl hagyja, de a lány utána szólt. - Loreleial voltál. Miért?

- Honnan veszed ezt? - Raiden zavart lett attól a tudattól hogy ezt Asha tudja, de nem akarta kimutatni.

- Éreztem az illatát a szobádból és rajtad is ott van. Ami azt jelenti hogy nem csak beszélgettetek. - A lány keresztbe tette a karjait és úgy nézett Raire.

- Igen tényleg vele voltam. - vallotta be. Ennyivel tartozott a lánynak. Múltjuk volt, még ha nagyon régi is. - Nem történt semmi. - Vonta meg a vállát. - Csak egy csók volt. - Hála neked - tette hozzà gondolatban.

- Mi tetszik neked benne? Még csak nem is közülünk való. - Asha alig láthatóan közelebb araszolt, de azért tartotta a távolságot.

- Már közülünk való Ash. - jelentette ki lángoló tekintettel Raiden és nem kerülte el a figyelmét hogy a lány összerándult az Ash megszólításra. Mindig reagált rá. Még Raiden adta neki ezt a becenevet mikor egy kocsmában elösszőr találkoztak. Akkor a lány eltört a fején egy italos üveget, aminek a nyoma a mai napig meg volt.