Lore (Szünetel)

5. Fejezet - Part 1

- Mi ez a hely? - kérdeztem ahogy leszálltunk a lovakról. Egy hatalmas torony állt elöttünk, amiből más kisebb tornyok épültek és még óriásibb hegyek vettek körül minket.

Hangos állati hang vízhangzott a környéken, mire kissé összehúztam magam.

Senki sem válaszolt a kérdésemre csak elindultak egy aranydíszes hídon egyenesen a torony felé, így én is követtem őket. A fekete fénylő pikkelyekből álló páncélom ami szorosan rám simult, rugalmasan mozgott velem eggyütt. Hihetetlenül kényelmes volt. A nyakamtól egészen a lábujjamig védelmet nyújtott.

A kapukhoz érve Raiden bevárt engem és megfogta a kezemet.

- Valamit mutatni szeretnék és remélem hogy nyugodtan végig fogod hallgatni a bent lévőket, ugyanis nagyon fontos dolgokat fogsz odabent megtudni. - rászorított az ujjaimra, mintegy bíztatásként majd kinyították elöttünk az ajtót.

A magas beltér tele volt arany, vörös és mély zöld freskókkal, de nem ez volt ami egyből magára vonzotta a tekintetem.

Nebonunok. Az én fajtám három lány tagja állt elöttem. Ketten közölük annyi idősek lehettek mint én magam. A magasságunk is eggyezett pár centi külömbséggel a bőrük hófehér volt és csillogó a fülük viszonylag kicsi, de hegyes. A harmadik lány viszont még csak gyerek volt. Tizenegy-kettő körüli lehetett.

Még is mi a fészkes fenét kereshetnek itt?

- Felség. - hajolt meg sután elöttem a jobb szélén álló. Fekete vállog érő hajának volt egy érdekes kékes fénye, pont illett a rikitó indigó szemeihez. - Az én nevem Kalina. Kalina Cayla. Ő pedig Reese Nashka és a kishúga Tierra. Mi is Nebouxe-ból származunk. - a két másik lány is ügyetlenül meghajolt. Az idősebbiknek piszkos szőke míg a gyermeknek vörös hajazuhataga, de mindkettejüknek ugyan olyan éjfekete szeme

Teljesen lefagytam. Ennek nem volt semmi értelme. Évezredek óta nem tette be Nebunon a lábát Meddiona területére rajtam kívül. Vagy aki megtette az a halál fia volt. Ez köztudott volt.

Ez a három lány még is itt állt elöttem és nem úgy tűnt mint ha rabok lennének vagy bármi hasonló.

Raidenre pillantottam aki engem nézett komoly tekintettel, de nem szólalt meg. Visszafordultam a Nebunonokhoz.

- Én Lorelei vagyok. - nyögtem ki, bár valószínűleg ezt már amúgy is tudták, hisz felségnek hívtak. Nem mertem megkérdezni hogy mit keresnek itt, féltem a választól.

Tanácstalanul néztünk egymásra, mert semelyikünk sem szólalt meg. Végül Raiden feladta az értelmetlen várakozást és közbe lépett.

- A lányoknak van egy elégge hosszú és érdekes történetük, amit elszeretnének neked mesélni. Menjünk és üljünk le beszélni. - a hátamra tette a kezét és úgy kezdett el sétálni velem egy szabad idő szobába. A többiek is követtek minket aztán leültünk a kanapékra. Egy rövidebb csend megint beállt, mire Kalina felsóhajtott.

- Azt hiszem akkor kezdem én. Anaxe-ból származom. - Ha jól emlékeztem ez egy apró szegényebb település volt Észak Nebouxeban. - Az apámmal és a báttyámmal éltem egy kis fa viskóban. Eléggé szegények voltunk mindig is, de miután anyám meghalt még rosszabb lett a helyzet. Apám erőszakos lett és sokat ivott. Azt gondolta én vagyok az oka édesanyám halálának, mert hogy rossz óment hoztam a házra. Balszerencsét. - összeráncolt szemöldökkel néztem rá, ahogy beszélt és kis kezét idegesen tördelte. - Sose tudtam használni a ködöt. Nem áldott meg engem ahogy a bátyám mondta. Apám sokszor megvert és másdolgokat is tett velem... - itt elcsuklott a hangja és a földet kezdte nézni. Ledöbbentem. Nem hittem volna hogy létezik rajtam kívül ilyen. - mondjuk úgy hogy anyám helyettesének tartott. - elakadt a lélegzetem. Ezt Nebouxeban halál büntetést von maga után. Senki nem elég bátor hogy ilyesmit tegyen. - Aztán a báttyám segített megszökni. Eleinte csak a másik városba menekültem, de az emberek felfigyeltek arra hogy egy idegen ismeretlen lány mászkál az utcákon így tovább haladtam. Lopásból éltem meg és vándoroltam. Egy fél év alatt valahogyan itt találtam magam Meddiona határán. - az egyik ikerre emelte a tekintetét. - Ott találkoztam Demiennel. Enni adott. Elmontam neki a történetem aztán idehozott hogy itt biztonságban élhetek. - szeretett villant a tekintetében miközben a hatalmas Meddixre nézett. Demien is vissza mosolygott rá. Ennek a lánynak még nálam is rosszabb sors jutott a köd nélkülözése miatt.

Nem értettem hogy ez egyáltalán hogyan lehetséges. Van más olyan akit szintén nem áldott meg a köd és valahogy nem hittem abban hogy a kastélyban lévő két papnő; Amity és Nemaya tudott erről. Hisz ők azt hitték hogy én vagyok az egyetlen, pont ezért küldtek engem ide. Azt hitték hogy ez a feladat volt nekem kikövezve mert csak én vagyok erre képes,mert nekem nincs erőm.

- Én a papnők között nőttem fel a húgommal. - szólalt meg Reese. - Kelet Nebouxeban egy templomban. Az anyánk is papnő volt így nem is volt más választásunk. Hamar kiderült hogy semelyikünk se képes kapcsolatot teremteni a köddel. - Halkan csengő hangján mesélte a történetét és megszorította a húga a kezét, én meg nem hittem a fülemnek. - A templomban sokat kisérleteztek rajtunk. Kiakarták deríteni hogy mi miatt történhet ez meg.

- Rájöttek valamire? - vágtam közbe. Rajtam sose kisérleteztek. Nem merték volna hisz hercegnő voltam.

- Valamire igen. - bólintott. - Sose tudtam meg hogy pontosan mire, de veszélyesnek ítélték meg, ezért megakartak ölni minket. - Tierra a húga hozzá bújt, ő meg a feje tetejét simogatta. - Pontosan a kivégzésünk napján szöktünk meg.

- Csak azért mert nincsen erőtök? - Szörnyülködtem el.

- Félre érted. Van erőnk, mindanyiunknak. Neked is, csak nem az mint nekik. - szólt közbe Kalina.

Ez badarság volt. Nekem sose volt semilyen erőm. Nagy szemekkel fordultam Raidenhez aki bólintott egyet.