Semmi...és mégis minden

Fájdalom küszöbén

Újra itt... magányosan az ágyamon. Térdemet felhúzom, körbe nézek. Minden egyes dolog a szobámból egy emlékkel pompázz. Az ablak ahol kinézek szinte magam előtt látom a múltat. Mikor még az ablakon át kopogtatott be hozzánk. Széles mosollyal várt, mint még senki soha. Tárt karokkal fogadott. Szerettem. Majd, ha az ablak melletti tükörre rá pillantok a közös képek jutnak róluk eszembe. Dave sose szeretett képeket csinálni én viszont imádtam. Több száz képet csináltunk és végül a legelső lett a legjobb. Kicsit ezen bosszankodott aztán ki tettük az első közös képünket. Úgy éreztem, hogy szerelmünk kiteljesült. Az egész világ tudott rólunk, percenként jöttek az üzenetek, a commentek. "össze jőtettek?" Kérdéssel. De, mindkét ez egy másodpercig sem izgatott, hiszen ott ült mellettem az ágyamon ahogyan én is ott ültem mellette. Éreztem, hogy itt van és soha nem fog elmenni. Ő is érezte. Életem egyik legemlékezetesebb pillantja volt. Mindketten elhittük es komolyan vettük. Az életüket egymásra szenteltük. De most mégis itt ülök ugyan azon az agyon, ugyan úgy. Minden ugyan az, kivéve, hogy nélküle...
Màr félév telt el amióta szakítottunk. Szívem még mindig összeterve. Akármennyire is ellenkezek, tudom, hogy az egyáltalán gyógyír rá az ő.
Amíg minden nap keresett jól éreztem magam és úgy ereztem, hogy már túl vagyok rajta. De ahogy telnek a hetek ő is tűnik el. Ma már egyetlen egy üzenetet sem kaptam tőle.
Fáj?
Igen. Pókolian.
Azt hittem, hogy elég erős vagyok ezzel megküzdeni, de az igazság az, hogy egy apró félre értés miatt elvesztettem az életemet. Szakítás után hónapokig azt hittem, hogy jól cselekedtem, hogy Arnold az igazi, hogy érte megéri minden ezt eldobni.
Nem.
Ez csak egy kalandvágyó lány gondolatai.
Ki fordultam magamból. Azt gondoltam, hogy jó irányba. De nem. És most megszenvedem érte.
Dave, már talán túl lépett rajtam. Talán még gondol rám. De mar biztos nem hiányol.
Elfejteném, ha tudnám, ha nem hagyna bennem ekkora sebbet. Ebbe én bele örülök. Képtelen vagyok másra gondolni, akármi másra. Bárhova nézek mindenről o jut eszembe. Közös emlékek kínoznak. Majd fájdalom belem hasít. Mindennap egy újabb tüske szívembe. Egy újabb vágás kezemen. Senki sem ért meg. A világ elbocsájt, ő meg nem bocsát.