Semmi...és mégis minden

Tiltott gyümölcs

Suli után haza rohantam rendbe tenni magam, Arnold előtt. Huu...volt egy órám, amíg nem jött át. Kicsit fel frissítettem a reggeli sminkemet és egy gyönyörű szájfénnyel fejeztem be. Hajamon átmentem egy fésűvel. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel aztán irányba vettem a ruhás szekrényemet. De, előtte vissza rohantam újra befújni magam, csak hogy tuti érződjön. Nehéz döntés volt a ruhámat kiválasztani, de végül egy fehér pánt nélküli trikóra jutottam, mellé egy fekete rövid nadrágot választottam. Gyorsan bekaptam valamit aztán, nem sokára meg is jött Arnold. A nappaliban néztük a filmet. Éreztem ahogy Arnold térde hozzá ér az enyémhez, de nem vette el. Én se tettem így. Már, ez bizsergető és melengető érzés, bele se merek gondolni milyen álomba ejtő lehet csókja. Jaj! De tényleg ne gondoljak erre! Ott van Dave. És itt az ideje beszámolni róla Arnoldnak...tehát neki kezdtem. Megfogtam a tv kapcsolót és megállítottam a filmet arra a pár pillanatra. Arnold furcsán nézett rám. Én felé fordultam, majd elhelyezkedtem kényelmesen. Arnold szintén felém fordult. Bele nézett szemembe és én teljesen elfeledkeztem létemről. Elvarázsolt tekintette...egyszerűen nem bírtam elmondani. Nem akartam elveszíteni, de hazudni sem. Túl kellett rajta esnem. Megráztam a fejem mintha attól a bűbáj elszállt volna. De még mindig az alatt éreztem magam. Legszívesebben most megölelném vagy bármit tennék ami csak ő... szükségem van rá.... de nagy önuralomnak köszönhetően sikerült leállnom. Viszont, elkezdtem gondolkodni azon, hogy ha elmondom és tudomást szerez róla Arnold talán soha nem jön velem össze, vagy rosszat gondolna rólam. Félelmem vissza taszít, nem merem bevallani az igazságot. Tartok a válaszától. De ezzel a tudattal sem bírok együtt élni. Minél előbb elmondom annál jobb lesz. Ki kell végre tálaljak előtte...nagy nehezen bele kezdtem, de azt hozzá kell tenni, hogy teltek el hosszú percek amiket Arnold teljesen nem értett. Nagy levegőt vettem, össze szedtem magam és bele vágtam a mondani valómba.
-Figyelj...van valami amit tudnod kell rólam...-kezdtem bele a beszélgetésbe. Egy kicsit remegő hanggal és félénk arccal.
-Ó! Halljuk, mi lenne az?- A világ legcukibb hangján és érdeklődően kérdezte.
- Nem is tudom hogyan mondjam el...nekem...van valakim.-kimondtam. El sem hiszem!
-Tudom, szerinted nem láttam, hogy Dave minden egyes percben rólad posztol?-kérdezte Arnold
-Igen, nem tudtam, hogy tudod.
-Dave tudd rólunk?-
-Nem-feleltem
-Nyomaszt a bűntudat?-
-Egy kicsit-közben olyan kellemetlenül éreztem magam
-Mi miatt? Hiszen mi csak barátok vagyunk. Nincs mit eltitkolnod előle-mondta nyugtatóan Arnold.
De engem ezzel a mondatával egyáltalán nem nyugtatott le. Sőt... felbosszantott.
Igazából megértem a válaszát és helyeslem is. Viszont az érzéseim teljesen mást mondanak. Nem tudom elmondani Dave-nek, Arnoldot és úgy bemutatni mint egy barátot, mert ha csak Arnoldra gondolok szemeim lecserélődnek szívecskés szemekre, szám hirtelen elmosolyodik, testemet megszállja valami szerelem gyilkos. Nem látom értelmét, de hát a szerelem ilyen.
Megmagyarázhatatlan és kínzó.
Néztük tovább a filmet. Egyszer átkarolta vállamat, majd elkezdte simogatni karom. Szinte kínzott. Nem szabadna, de olyan jó érzés. Dave -vel olyan rég éreztem magam ilyen jól. Percről-perce érzem ahogy szívem kiáltja Arnold nevét. De bennem van egy tüske. Ami nem más mint Dave. Nem tudom magam teljesen elengedni, befogadni sem a jó érzést.
De akkor az a kis tüske ami eddig csak motoszkált már nem egy kicsi lesz hanem egy hatalmas űr. Tegyük fel. Dave-vel végre kimondanánk a végét és Arnolddal utána boldogan élnénk az életünket?
Na de, nem egy mese filmben élünk. Ez a valóság. Itt nem minden ilyen könnyű, ha még a szerelem el is vakít. Éppenséggel fájdalmakkal teli évek állnék velem szembe. Miközben kitudja milyen sebeket hagynék ez álltál Arnoldban. Nem várhatom el tőle, hogy legyen ott minden percben miközben szemem Dave után sír. Szívem meg...Arnold után dobog. Bizonytalan vagyok. Nem számítottam azzal, hogyha egyedül maradok mihez kezdek...Hitegetni sem akarok. Nekem ez túl bonyolult és csak Arnolddal akarok lenni. Inkább el sodortam gondolataimat azzal, hogy rá döntöttem fejem Arnold vállára. Éreztem ahogy szíve egyre hevesebben dobban. Tv-re rá sütött a nap így annak köszönhetően láttam milyen megszeppent arccal ül mellettem Arnold. A másik pillanatban hirtelen elkezdett mosolyogni és elpirulni. Istenem...mivel érdemeltem ezt mind ki? A világ legjobb érezése. Boldog vagyok.