Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

19

-Cameron.. mi történt? Mondd már el. Kiváncsiak vagyunk. -mondta Liliana. Ezt nem hiszem el!
-Hagyjatok már ezzel békén.
-Na mivan, ennyire hiányzik a padtársad? -vigyorgott Jessie.
-Húzzatok már el a picsába, mert felrúglak benneteket. -mondta Adam, mire ők hisztizve visszaültek a helyükre. Abban a pillanatban becsöngettek, és bejött a tanár. Leültem a helyünkre, ahol most elfértem rendesen. Bár ne férnék el Sam miatt itt, bárcsak itt lenne! Nagyon hiányzik.

-Cameron! Tudsz valamit Spencerékről? Hol vannak? Lógnak? -kérdezte a földrajz tanár
-Kórházban vannak tanárúr. -mondtam.
-Rendben. Akkor, mint tudjátok kb. 5 hét van még az évvégéhez, ezért aki rosszul áll, vagy két jegy között az felelni fog! Mondom is a neveket. Katie az ötösért, Sandy a négyesért, Michael.. tényleg ő hol van?
-A nagyszüleinél. -mondta Jennifer.
-Értem. Szóval, Michael 3 és négy között van, messze a négyestől. Írni fog egy dolgozatot, ha azt jól megírja, négyest kap, ha nem akkor hármast. -mondta a tanár, de nem fejezte be. -Spencer és Sam a kettesért fognak írni, Logan a hármasért. Ennyi. -fejezte be a tanár. Hát, Sam és Spencer ebben a tantárgyban tényleg nem tudnak semmit. Sam jegyzetel, meg minden, de nem érti a térképet, és emiatt vannak rossz jegyei. Spencer sem érti a térképet, de ő még jegyzetelni sem jegyzetel. Mindegy.

A nap további részében, mindenki hármónk után járt, és kérdezgetett. Mi egyre sem válaszolva mentünk tovább.

Mikor már vége lett minden órának vége lett, elindultunk a kórház felé. Sóhajtva léptem be a kórterem ajtaján, ahol a gépek halk búgását lehetett csak hallani. Spencerre néztünk, aki aludt. Odasétáltam mellé, és megpaskoltam a kezét óvatosan, amire nem kelt fel. Odasétáltam Samhez, és néztem őt.
Ez ment vagy 2 hétig.

Egyik nap ülünk órán. Ma engedik ki Spencert. Ezen gondolkoztam, mikor az említett személy elkezdett hívni. De se felvenni, se kimenni nem tudtam, mert benyitott a földrajztanár a matekra.
-Elnézést. Cameron, légyszives mondd meg Spencernek, és Samnek hogy megbuktak földrajzból, és augusztusban kell pótvizsgázniuk.
-Kérem adjon még nekik időt! -kérleltem a tanárt, az utóbbi időben sokadszorra.
-Nem tehetem. Sajnálom. Buknak. -ment ki. Ezt nem hiszem el! Ezt most el kell mondanom nekik!
-Tanárnő.. -mondtam.
-Igen?
-Kimehetnék mosdóba? Kérem.
-Igen, menj. -mondta, én pedig rohantam a wc-ig. Ott belépve egy fülkébe, megkerestem Spencer számát, és felhívtam.

-Szia! Bocs, hogy nem vettem fel.
-Cső. Semmi. Nem tudtál kikéreckedni? Vagy mi volt?
-Bejött a földrajztanár.
-Mit akart?
-Én eddig mondtam neki, hogy hamarosan visszajöttök, és javítotok, de ő leszarta..
-És??
-Megbuktatok. -mondtam halkan.
-Baszki. Mindketten?
-Igen, Sam is. -mondtam.
-Mivan velem? -hallottam meg egy hangot a háttérből.
-Ez.. ez ő volt? -kérdeztem.
-Igen. Ezért hívtalak. -válaszolta.
-Úristen. -mosolyogtam.
-Beszélsz vele? -kérdezte Spencer.
-Nem lehet, vissza kell mennem órára. De ma biztos megyünk. Sziasztok. -köszöntem el.
-Szia. -nyomta ki.