Nem biztos | Cameron Boyce ff. | -BEFEJEZETT-

6

-Na mindegy. -szólaltam meg. -Focizunk? Légyszi. -kértem. -valahogy el kell felejtsem ezt. -szerintem suli után megyek kondizni. -mondtam.
-Sportolással adod ki a stresszt? -kérdezte.
-Általában. Futok vagy valami. -vontam vállat.
-Érdekes. Egyébként megyünk órára? -kérdezte. -már becsöngettek 3 perce.
-Együtt? Nem lesz kicsit fura? Még ribancnak is elkönyvelnek. -ingattam a fejem.
-Igaz. Előbb menj te. -mondta.
-Nem. Ment je. -tiltakoztam.
-Na menj már. -mondta.
-Nem. Menj te.
-Téged most egy páran megutáltak. Ne haragudjak rád többen. -kért.
-Nekem már szerintem mindegy. -tártam szét a karom. -Téged sokkal többen bírnak, az egész iskola oda van érted. Még a tanárok is. Menj te előbb. -mondtam.
-Épp ezaz. Rám annyira nem haragszanak meg. Na, nyomás. -kelt fel a földről.
-Jó. -mentem bele. -kösz. -bólintottam.
-Nincsmit. -mosolygott. Rendes volt tőle, hogy utánam jött, és még megis vígasztalt. Elindultam a terem felé Cameron Boyce-al, de ő még kint maradt.
Sóhajtottam egyet, majd bekopogtam. Kinyitva az ajtót, minden szem rámszegeződött.
-Merre voltál Samanta? Csak nem verekedtél egyet? Egyébként kérem az ellenőrződ, betörted a fiú orrát. -közölte Mr. Smith. Király. Odamentem a helyemhez, és elővettem az ellenőrzőm.
-Tessék. -nyújtottam a tanár felé, aki szó nélkül elvette. -Nem tudsz valamit Cameronról? Merre lehet?
-Nem. -mondtam, majd leültem. Kb. 3 perc múlva Cameron is benyitott.
-Elnézést a késésért tanárúr. -mondta.
-Semmi probléma. Ülj le. -mondta. Persze. Ő mindig megússza. A "nagy" Cameron Boyce.. bah.
Cameron odasétált a padomhoz, és leült mellém. Kis idő múlva Cameron odacsúsztatott a kezemhez egy papimírt.

"Mit kaptál?" -olvastam le az írását.
"Egy intőt. Eltörtem a srác orrát."
"Wow. Nem hittem volna."
"Én se." -csúsztattam vissza a kezéhez a papírt.
"Amúgy mi lesz a következő óra?"
"Tesi."
"Király." -csúsztatta nekem oda a papírt, majd kicsöngettek. A padtársam és én, azonnal felpattantunk a padból, és elindultunk a többiekkel az öltözőbe. A többiek mind beszélgettek, de én csöndben öltöztem át. Semmi kedvem nem volt sem Lilianahoz, sem Kate-hez és a többi lányhoz. Amint átöltöztem, elővettem a telefonom, és elkezdtem facebookozni. Fogalmam sincs, miért mentem fel. Csak úgy. Nem nagyon használom a közösségiket. Amint meglátta Jessie, hogy a face-t pörgetem felkiált.
-Úristen, te használod a facebookot?
-Miért, ez probléma? -kérdeztem értelmetlenül. Nem tudom, mivan már megint.
-Ki használ manapság facebookot? Ugyanmár. -pattogott.
-Jaa, az olyan elavult. -szólt Liliana.
-Bagoly mondja verébnek. -forgattam a szemem, majd inkább kimentem az öltözőből. Eszem ágában sincs hallgatnom a hülyeségeiket. Azzal csak felhúzni tudnak amúgy is...
A fiúk már kint voltak az öltöző előtt mikor kiértem. Amint megláttak, odajöttek hozzám, és elkezdtek nekem sutyorogni.
-Figyii.. menj vissza, mintha valamiért visszamentél volna, hogy te is röhöghess majd. -mondta Spencer.
-Mivan? -kérdeztem.
-Csak menj vissza. Hidd el, 2 perc és kiderül. -vigyorgott Adam. Ez nem jelent jót. De mivel akartam röhögni egy jót, így visszamentem. Mikor beléptem, szerencsére nem nagyon foglalkoztak velem, így leültem, és megint elővettem a telefonom, és megnyitottam valami játékot. Alig 2 perc múlva, berepült egy labda az öltözőbe (őszintén, fogalmam sincs hogy) és a labdával együtt a fiúk is berontottak. A lányok elkezdtek sikítani, és maguk elé rakni a pólójukat. Röhögve figyeltem, ők pedig vigyorogva pacsiztak. Cameron is részvett ebben a programban, de ő csak vihogott, nem csinált semmit.
-Húzzatok már ki! -mondta Kate dühösen.
-Miért beszélgettek melltartóban? Tán úgy jobban megnyíltok, ha látjátok egymás mellét? Fel kéne öltözni gyorsan, és akkor most nem kéne visítozni. -tártam szét a karom, mire a fiúk felröhögtek.
-Jajj, te csak ne beszélj. -forgatta a szemét Jessie.
-Miért, talán baj, hogy én nem bámultam meg a melled?
-Miért nem öltözöl a fiúkkal, hogyha annyira bírod őket? -kérdezte dühösen.
-Ha ennyire szereted magad mutogatni, akkor te miért nem öltözöl ott? -kérdeztem vissza. A fiúk "úúú"-ztak egy sort, mire Jessie zavartan nézett rájuk. Jól kezdődik a tesi is. Cameronra néztem, aki a fejét fogva röhögött. Egyébként, csak én voltam az a lány, akin volt póló. A fiúk szép lassan kivonultak, követve őket én is. Nem igazán van kedvem tovább nézni az ikreiket.

*Tesin*

Medicin labdáztunk. Csordaként volultunk a szertárba. Először a lányok kiválaszották a legkisebbeket, nehogy fél kilónál többet kellejen emelniük. A végén már csak Cameron Boyce és én maradtunk bent. Megtaláltam a megfelelő labdát, de magasan volt.
-Segítsek? -kérdezte.
-Le tudod venni nekem azt a labdát? -mutattam a kiválaszott medicinlabdára.
-Igen. -nyúlt érte, majd levette. -Amúgy, jól beoltottad Jessie-t.
-Én csak kérdeztem tőle. -vettem át a labdát.
-Elég ütős volt. -adott egy puszit.
-Miért adtad ezt?
-Mert megérdemled. -mosolygott. Jézusom. Lehet ennél rosszabb ez a nap?