You Know Me. /Magcon FF.😍/

Chapter 44

-Aggódtam érted.-préselte ki magából ezt a két szót.
-Nash..én...
-Tudom..-simogatta a hátamat. Én annyira erőteljesen sírtam,és annyira közel akartam érezni magamat hozzá,hogy felugrottam az ölébe,és ott folytattam a teendőmet. A lábamat átkulcsoltam a csípőjén,ő a hátamnál fogva tartott.
-Menjünk fel.-motyogta,majd elindult a szobánkba. Én még mindig rajta csimpaszkodtam mint egy kismajom. Fent az ő ágyára tett le,majd bebújt mellém,és szorosan öleltük egymást. Csak sírtam és sírtam. Most jött ki igazán a mai nap. Nash csendben tűrte,próbált megnyugtatni,megjegyzem kevés sikerrel,és nem kérdezett semmit sem,amiért iszonyat hálás vagyok neki. Egy idő után az álmosság ismét felülkerekedett rajtam.
Kora reggel ébredtem fel Nash ágyában arra,hogy rettentően izzadok,és melegem van,de mégis fázok.
-Lázas vagy.-suttogta Nash,kezét a homlokomon tartva engem fürkészve.
-Mit nézel?-kérdeztem meg,de a hangom az valami botrányosan rekedt volt,és úgy lehetett hallani hogy "It néel?" A hangom az elment nyaralni..
-Semmit.-sóhajtott.-Meg se próbáld letagadni,hiszen reszketsz is.
Na vegyünk egy hidegzuhanyt.-kapott fel az ölébe,majd elkezdett becipelni a fürdőszobába.
-Nash..kérlek..ne-néztem rá kétségbeesetten.-Hayes!-kiáltottam a másik tesómnak,hátha megmenekít,de annyira elment a hangom,hogy alig telt egy nyikkanásra.
-Le viszi a lázad..utána jobb lesz,hidd el.-Tett bele a fürdőkádba.
-Megöllek.-suttogtam,mert nem bírtam hangosabban beszélni.
-Hogy mondod?-rakta a kezét a füléhez és elvigyorodott.
-Ne már..-néztem ahogy a legalacsonyabbra állítja a hőfokot,majd megnyitja a csapot. Először csak a lábfejemre irányította a vizet. Én megpróbáltam elszökni,de visszanyomott a kádba. Másrészt erőm se nagyon lett volna harcolni vele. Egyre inkább haladt fel a lábszáramon,majd látva a szenvedő fejemet vissza a lábfejemre. Majd hirtelen a felsőtestemre irányította a vizet.
-Nash.-sikkantottam fel. A ruhám az nagyon tapadt rám,és elfogott egy kényelmetlen érzés. A fogaim már össze-össze koccantak és lefogadom hogy a szám is lila már. Kedves testvérem még egymásfél percig folyatta rám a jéghideg vizet,kellőképpen átfagytam. Majd felsegített,törölközőbe 'csomagolt',magához ölelt és dörzsolgetni kezdett,hátha felmelegszem hamarabb.
A szobába érve,az ő cuccaiból vett elő egy pólót,nadrágot,és egy pulcsit.
-Annyira szeretsz az én ruháimban rohangálni,legyen neked gyereknap.
-Kö-köszi.-dadogtam,annyira fáztam.
-gyorsan öltözz át.
Felöltöztem,és bebújtam az ágyamba. Magamra húztam a paplanomat,de még így is majd szétfagytam. Nashy elment valamerre.
Ismét egyedül maradtam,és ismét elkezdtem agyalni Jasonon. Lehet hogy valami színészképzőbe kéne mennie,olyan jól elhitette velem,hogy ő a jó,majd kihasznált,megcsalt,összeugrasztott a családommal,aztán lelépett.
De aztán eszembe jutott hogy én ezt mind hagytam. Naiv voltam. Az én hibám.Saját magamnak okoztam rosszat. Rohadt nagy öngól volt. Mondjuk van benne valami jó is. Legalább nem csinált fel.-gondolkodtam el.
Észre sem vettem hogy legurult pár könnycsepp.Nem akartam letörölni,mert ahhoz ki kellett volna dugnom a kezem a meleg alól,és azt nem akartam.
-Kop-Kop.-kopogtatott Hayes az ajtómon.-Jól vagy?
-Uhum.-válaszoltam halkan.-Elment a hangom.-preseltem ki magambol.
-Ne erőltetsd. Pihenj le.-mosolygott rám majd adott egy puszit.-Te tűz forró vagy.-távolodott el gyorsan.
-Uhum.-bólogattam.-Hayes...-szólítottam meg.
-Igen?
-Sajnálom.-suttogtam neki halkan.
-Semmi baj.-simogatta az arcom.-Óh..itt vannak a sracok.-nézett az ajtó irányába. Pár pillanattal később felcsendült a Magcon Boys szokásos ordítozása,egymás anyázása.Ezen halkan elnevettem magamat.-Gyere le ha van kedved. Biztos örülnének neki.
Mivel többre nem futotta,bólintottam.
Ő felállt majd elhagyta a szobat.
Nem nagyon volt kedvem kikelni az ágyból,de muszáj bocsánatot kérnem a fiúktól is.
Felültem nagy nehezen,a paplanomat magam köré csavartam,felvettem egy bundás mamuszt,majd elindultam a földszintre.
A nappaliban voltak. Hangosan nevettek valamin. Én megálltam az ajtóban,és eszembe jutott valami.
Mi van ha nem fognak megbocsátani? És ha nem fognak megbocsátani,nem lesznek barátaim. Ha nem lesznek barátaim,egyedül leszek. Ha egyedül leszek akkor kifognak közösíteni a suliban. És mivel én lettem a kiközösített csaj,engem fognak szekálni a menők.És ha engem szekálnak, egy lelki roncs leszek mégjobban,és ha lelkironcseszek mély depresszióba esek majd,és a depressziómat nem elviselve elmegyek mondjuk a Brooklyn hídhoz.Este felállok a korlátjára és beleugrok a Hudson folyóba. Vagy csak egyszerűen leugrok egy....
-Ne elméleteket gyárts,hanem gyere ide!-szólt oda nekem Hunter. Mindenki kussba maradt.
-He?-néztem rájuk,miközben beljebb osontam. Nem mertem közel menni hozzájuk. Tuti haragszanak.
-Látszik hogy valamin nagyon töprengsz.-mondta Nash.
-Öhm..-köhintettem,mert fájt a torkom.-Szeretnék mondani valamit.-suttogtam. Nem futotta nagyobb hangerőre.
-Igeen?-sürgetett Lexi.
Mind kíváncsian néztek rám. Tiszta röhejesnek éreztem magamat egy paplanba csomagolva.
-Ne haragudjatok amiért..-kezdtem
-Hülye vagy?-állt nekem Brent.
Én behúztam a nyakam,nem tudtam mire akar célozni ezzel.
-Nem is haragudtunk. Najó max akkor amikor nem hallgattál ránk meg minden..mentél a saját fejed után.-mondta Brent.
-Nos,ez szokásom.-nevettem fel zavartan,majd egy jó kis köhögésbe ment át.-Akkor tuti nem haragudtok rám?-néztem rájuk félve
-Tutiii.-mondták egyszerre.-Gyere ide.-mondta Matt.
-A-a-ellenkeztem-El fogjátok kapni.
-Legalább nem kell suliba mennünk-nevettek össze. Majd hirtelen idejött Gilinsky,felkapott -paplannal együtt- és odacipelt,majd ledobott a kanapén ülő fiúkra. Akik történetesen Aaron,Taylor,és Shawn volt.
-Nem akarom hogy elkapjátok.-kászálódtam fel ülésbe,de Tay visszanyomott.
-Csak pihenj. Nem zavar hogy majd' megfulladsz. Nem zavar hogy rajtunk fekszel és hogy úgy nézel ki mint egy boszorkány.
-Anyádat.-vágtam vissza reflexből.
A többiek felnevettek,majd hevesen mesélni kezdték a történteket abból az időből,amikor én úgy viselkedtem,mint egy megbabonázott madárijesztő. ne kérdezzétek!Johnson találta ki. Természetesen nekem is elkellett mesélnem hogy mi történt. A "bulit",a szakítást. Blake-t is bevallottam,mert mostmár mindegy.
Olyan figyelmesen hallgattak meg,és várták ki míg végzek a tüsszentőrohamaimmal,hogy az valami hihetetlen. Próbáltak jobb kedvre deríteni,ami több kevesebb sikerrel,de ment nekik. Aztán délelőtt lévén,tv-t néztünk. Csak a szokásos.:)