A Magcon tagok.....Nem egy egyszerű banda. Nagyon jófej srácok,de ha arról van szó hogy legyenek egy kicsit komolyabbak, egyenesen lehetetlen bírni velük,tisztelet a kivételnek.Persze ha látják hogy baj van akkor befogják,és segítenek. Én szinte vel...
Október 15.Szombat Reggel Hayes ébresztett. Az ő ébresztésési módszere rendkívül idegesítő.Amikor ő kelt,általában felkap menyasszony pózba és elfut velem a nappaliba,ahol ledob a földre. Nem viccelek,ledob. Ma is ez történik. Éppen a nyakába kapaszkodok,le ne essek,totál kómásan. És megtörtént. A padlón fekszek, mindenemet beütöttem. De nem zavartatva magamat,elrántottan egy plédet a fotelről,szereztem egy díszpárnát a kanapéről(mindezt a padlón fetrengve,nehogy felálljak) és próbáltam ugyanolyan nyugalmi helyzetbe hozni magam,mielőtt kedves testvérem felébresztett. Már majdnem sikerült visszaaludnom,amikor Skylinn lehúzta rólam a plédet,és bekapcsolta a tévét,kényelmesen elhelyezkedett felettem,azaz a kanapén. Közben egy pizzás csigát majszolt. Kurvajó. Minden szar alapon felkeltem és kimentem a konyhába egy életmentő kávét készíteni.De nem kellett,mert már valaki csinált nekem. Nemtudom hogy hol vannak a többiek,itt szoktak lenni. Ma mindegy. Amint kaptam egy kis életkedvet felvettem egy itthoni szettet,ami egy fekete rövidnadrágból,egy szürke adidas pólóból,és a nélkülözhetetlen pingvines mamuszomból állt.Ezt a mamuszt még Camerontól kaptam az egyik karácsonyra. Már rongyosra hordam,de nincs szívem kidobni. -Hope!-kiabált nekem Nash. -Mivan?-kiabáltam vissza,ugyanis ahogy hallottam ő a földszinten van. Szóval egymásnak ordibálunk a házban. -Öltözz fel!-kiabálta-Elmegyünk!Hozz kamerát is. -Ne már!-nyafogtam.-Nem akarok menni. -Örülni fogsz!-biztosított róla.- -Brent is ott lesz?-kérdeztem. -Elvileg igen.-válaszolta. -Akkor nem megyek...-álltam meg és harciasan összefontam a karomat a mellem előtt,bár ő ezt nem láthatta. -Akkor én most felmegyek.-jelentette ki és hallottam ahogy elindul felfele a lélcsőn. -Mire készülsz?-kérdeztem félve. -Semmi extra.-megláttam a szobába bejönni,nekem futott,leterített az ágyra és elkezdett csikizni.Nagyon csikis vagyok,szóval dőltem a röhögéstől.Ő a derekamon ült,ezzel is lefogva,nehogy elmenjek valahogy. -Na?-nevetett-Eljössz? -Igh..en!Igen! Csak hahgydh abbah...-nevettem. -Öltözz.-adta ki az utasítást. -Jó. De hova megyünk? -Majd meglátod. A lényeg hogy siess. -Ahj.-sóhajtottam lemondóan. Tehát kénytelen voltam felöltözni. Nemtudtam hova megyünk,ezért nemtudtam hogy öltözzek. Végül egy kicsit lazább téli szettet válsztottam,ami szerintem nagyon jól néz ki;egy szürke pulcsival és egy fekete Vans táskával.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Még elvégeztem a reggeli routinonat.A hajamat megfésültem,és hagytam,hogy a vállamra omoljon. Sminkeltem,megnéztem a közösségi oldalakon a dolgaimat,válszoltam pár rajongói üzenetre,és likeoltam egy pár fan képét. Felkaptam a kamerámat,ami szerencsére fel volt töltve,aztán lementem a nappaliba,ahol Hayes,Nash, és meglepetésemre Hunter várt. -Sziaa-ugrottam Huntah nyakába. -Szia-köszönt és nagyot szippantott a levegőbe,hogy érezze az illatomat.-nagyon csinos vagy-dicsért meg. -Köszi. Nos,hova megyünk?-kérdeztem. -Majd meglátod.Na menjünk.-Mondta Hays és mind betünk a kocsiba.A kocsiba Nahs vlogolt,az én kamerámmal,és bejelntkezett. Úgy beszélt mintha már elmondta voltna hogy hova megyünk.Nagyon kíváncsi vagyok. Eegy idő után megérkeztünk...a Central parkba. Na ne. Minden nap itt jövök el,nem akarok még szombaton is a suli környékén lenni.Amint megérkeztünk az egyik padhiz,a többiek tanácstalanul néztek össze.Én nem tudtam.hogy mivan,úgyhogy leültem és néztem az embereket akik jártak-keltek. Egyszer csak hangs nevetések ütötték meg a fülemet,automatikusan odakaptam a fejemet.A mi csapatunk volt ott,2 igeden emberrel bővültek.Ahogy közelebb értek,észrevettem egy ismerős alakot,Cartert. Értetlenül néztem Nashra,aki csak mosolygott.Erre felpattantam és odarohantam. A nyakába ugrottam, és megöleltem. Egyébként neten rengeteget beszéltünk,ezért nagyon jóba lettünk. -Sziaa!-kiáltottam örömömben. -Szia!-nevetett.-Csini vagy.-húzogatta a szemöldökét. -Idióta.-boxoltam a karjába. És lekászálódtam róla,majd az idegen lány fele néztem. Szép volt,meg kell.hagyni. hosszú fekete haja,kék szeme,tökéletes alakja volt. -Szia.-mosolyogtam kedvesen.-Hope vagyok. -Hát hogyne. A kis ribanc a sok fiú között.-vágta rá.-Eddig mennyi volt meg?-nézett körbe.-Azon se csodálkoznék ha mindegyikkel megdugattad magadat Dugáriában.-mondta. Okkké,szarul estek a szavai,de nem fogom neki megadni azt az örömet,hogy lássa mennyire. -Ó! Egy pillanat,nem hallottam a nevedet.-műmosolyogtam rá. -Mert nem mondtam.Talán azért.-msosolygott vissza.-Vagy halucinálsz? Mit szívsz?-kérdezte,bennem meg kezdett felmenni a pumpa.Mi a szart képzel magáról? Éppen készültem valamit visszavágni,amikor Carter megköszörülte a torkát. -Úgy látom jól kifogtok jönni idővel-mosolygott ránk,a lányra,akinek még mindig nemtudom a nevét pedig egy figyemeztető pillantást küldött.-Hope,ő itt Linda. Linda,ő itt Hope. -Nagyon örülök...ribanc.-köszöntott kedvesen. -Szóvl Linda...nem annyira örülök a találkozásnak. -Akkor ebben egyetértünk.-nézett mélyen a szemembe,de én álltam a tekintetét,farkas szemet néztünk. A fiúk kínosan néztek össze,nem akartam beleavatkozni. Végül én bírtam tovább,és ő nézett el először. Büszke voltam magamra. De ez egy pillanat alatt elszállt,amikor elindultunk valamerre, és láttam hogy Linda rámászitt Brentre. Olyan szintem irritált,hogy majdnem megtéptem. Idejön,elhord mindennek,aztán még a pasimra is rámászik. Vagyis,nem a pasim,de...szeretném ha az lenne....akarom mondani....na mindegy.Mivel még csak délelőtt 11 óra volt,szerencsémre,elég sok időt töltöttem Lindával ahhoz,hogy rájöjjek;nem szimoatikus. Jó,mar az első megszólalásánál levágtam ezt a felfedezést,de reménykedtem. És még most is.Egészen délután 4ig volt velünk,aztán lelépett. Carter nagyon hamar beilleszkedett,és megtalálta mindenkivel a közös hangot. Nagyon jót mulattunk. Hunterékhez mentünk át.Nagyon élveztem. Brent nem úgy nézett ki,mint akit annyira zavarna Linda nyomulása,de engem annál inkább zavart. Sokszir találkozott a tekintetünk,de nem szóltam hozzá. Ő párszor próbált szóra bírni,de nem ment neki. Csináltunk rengeteg képet,posztoltunk, és egy live keretében bejelentettük az új tagokat. Nagyon megoszlott a vélemény. Még máshol is megfog jelenni,hivatalosan is a hír.
