Egy lány élete ||Suga ff||

~1~

Ooo hogy én menyire szeretem az ébresztőórámat... Habár. Ha logikusan  bele gondolok akkor hálasnak kéne lennem. Mert akkor elkésnék és találkoznák azzal a szemétládával. Na és pont az az a dolog amit én nem akarok. Míg én így "gondolkoztam" addig bememtem a fürdõmbe és elvégeztem reggeli tehendõimet. A hajam kontyba fogtam.  Sminket nem vittem fel,nemszoktam festeni magam max ha megyek valahová vagy eseményre aszt is csak egy spirál és egy szájfény. Magamra kaptam egy fekete szaggatott farmert és a 6XLes over size pulcsimat. Tudni illik rólam hogy én bizony csak 156cm vagyok,ezzel pedig elértem aszt hogy én vagyok a legalacsonyabb az osztályomból. Leszsaladtam a konyhába ahol újra egy cetli fogadott. Hangosan elkezdtem olvasni:

Neharagudj hogy újra egyedül kell reggelizned de apával ell kellett korán reggel indulnunk LAbe és hát itt eltöltünk két hetet. Sajnálom.

P.S. Az irodámban van a bánk kártya használd egésséggel. A kód ott van mellette.

Apa...szeretünk

Az üzeneten elmosolyodtam és újra felolvastam. Gyors felszaladtam apa irodájába és a tárcámba csúsztattam a bank kártyát. Lementem visza a konyhába és elgondolkoztam hogy csináljak e magamnak enni suliba vagy veszek a büfébe. A végén a büfénél döntöttem. Fel kaptam a Vans suli táskám,kimentem a bejárathoz s felhúztam a már rég kopott fekete conversem. Ne essék félre értés nem vagyok holmi Emo girl csak ma ilyen a kedcem. Elkaptam a fekete rózsás longboardomat és kimentem a házból. Az ajtót csak úgy becsaptam mert a házunk elõt úgy is ott kuksolt a két bisztonsági õr úgyhogy felesleges becsuknom. Most lehet aszt kérdezitek miért vannak bisztonsági õrök a házunk elõt. Hát ugye anyukám és apukám szinészek. Méghozzá a leghíresebbek. Úgyhogy én bizony a gazdagok pártyát fogom. Kiértem a két kilóméteres udvarról és kimentem az utcára. Felvettem rózsás maszkomat és elindultam. Olyan jó érzés mikor a hideg szél simítja az arcotokat. Mikor a suli elé értem a fülhalgatómat kitéptem a fülembõl és felkaptam a longboardomat. Az osztályból senki sem tudja,sõt senki az iskolából hogy kik a szüleim. Csak a legjobb barátnőm MinJi. Most is õt várom a teremben lehajtott fejjel és próbáltam volna elaludni ha valaki nem önt nyakon jég hideg vízzel. Sikítottam egyet és felpattantam a székembõl. Röktön megéreztem a hátamon lepotyogó jeges cseppeket. Még mielõtt szaladtam volna ki az osztályomból kikiáltottam: "UTÁLLAK MIN YOONGI". Na igen. Ez a gyerek húzza az agyam szeptembertõl. Most lehet elkeztek ámuldozni hogy mivaan? A híress Suga az osztályodba jár?? Hát igen. Sajnos. Nagyon nem esett a szemembe röktön mert persze elvette tõlem az öszes "barátaimat". Csak MinJi nem hagyta magát elragadtatni a híresség fényével. Aminen nagyon örülök. Mert benne bízok a legjobban. Habár nincs mit beszélnem neki a "szerelmi" életemrõl,meghalgat és mindég mindenben segít ha kell. Elmentem a szekrényemhez (útközben potyogott belõlem a víz a szó szoros értelmébe) ahol már a bárátnõm várt türelmetlenül.

-Már megint õ?-kérdezte de én csak idegesen kinyitottam a szekrényem és bólintottam. Kivettem a szürke Puma pulcsimat és becsaptam a szekrényem.

-Kegyetlen az élet... Megszoktam-mondtam és elindultunk a mosdó felé. A vizes pulcsit levettem és átvettem a szárazat. Nagyon ideges voltam Yoongira de ez már megszokott. Elmentem az elsõ órára és az a marha a melletem ülõ helyen volt. Nem akartam cirkuszt csapni mert a tanár is elkezdett oktatni de miután látta hogy túl fáradt vagyok hozzá így inkább befejezte. Jobban is tette szerintem. Yoongit kikerültem és leültem a helyemre. Miután leültem a fejemet az asztalra hajtottam és röktön el is aludtam. Röktön felkeltem a csengõre és szaladtam a bejárathoz. Elkapva a deszkámat már száguldottam is haza. A házamba úgy nyitottam be hogy majdnem magammal vittem a két gorillát is amin persze meglepõdtek,mert még sosem láttak enyire idegesen. A táskámat a konyhába dobtam és mentem is a pincébe. Úton letéptem magamról a pulcsit ami alatt egy szintén Puma sport meltartó volt. A hajamat nem kellet öszefogni mivel kontyba volt. Beérve a pincébe a szó szoros értelmébe feltéptem az ajtót és fásni nélkül olyat ütöttem a zsákba hogy az öklömet elöntötte a vér de nem bántam, ütöttem tovább. Miután már nem bírtam lerogytam a földre és bõgni kezdtem. Eszt csinálom mindég. Hogy miért? Hogy ne bántsam magam sem másokat. Felmentem és a konyhába ültem.