Egy új munkahely , egy új lehetőség , egy új kezdet vajon mennyi mindenben tudja megváltoztatni egy ember életet ?! Mennyi új , vonzó és egyben fájdalmasan gyönyörű emléket tud hozni az ember életébe?!
Ebben a történetben minden kiderül.
Egy újabb talán mondhatni unalmas nap elé nézek. Mennem kell valami rádió műsorba interjút adni. Ez az új csaj állandóan e-mailokat küldözget nekem szerintem naponta tízet. Olyan , mintha sosem pihenne vagy lehet, hogy a munkába temetkezik nem tudom. De szerintem bolond bár gyönyörű. Scootertől megtudtam, hogy az öccse Nathan , akiről valójában nem tudtam, hogy meleg. Bár az sem értem miért vagyok olyan feledékeny , hisz mikor először találkoztam vele megemlítette, hogy csak pasi problémái vannak. Szóval az összes utazásomat ő intézi , mert valami komoly utazási irodának a feje. Titkon reméltem, hogy a későbbiekben össze tudok vele barátkozni, csupán annyira, hogy a nővéréhez közel kerüljek. Scoo nem igazán beszél róla hiába kérdezgetem. Mindig olyan érzésem van, mintha titkolózna valamiről. Lehet már volt vele viszonya. Most ezen a gondolatomon jót röhögök magamban, Scooter ugyan jóképű férfi, de kétlem, hogy valaha is szóba állna vele egy húszas éveiben járó fiatal nő. Állandóan ő is csak azt hajtja , hogy a munkájával foglalkozzak ne pedig magával a nővel. De ő gondolom ezt nem tudja megérteni. Gyönyörű , okos, csinos, magabiztos , talpra esett abban, amit csinál tökéletesen helyt áll. Egy igazi érett kis gyümölcs, amit nekem muszáj megszereznem legalább egyszer vagy többször. Amikor megemlítette Selenát, nos igazából semmit sem éreztem. Lehet, hogy számított valamire , valami reakció, de nem kapott semmit. Sem választ, sem grimaszt , sem fintorgást. Pedig abban igazán jó vagyok. Én már teljesen elengedtem Őt. Szeretem, mint embert hiszen sokáig az életem része volt. Sokat köszönhetek neki, sok jót és sok rosszat egyaránt, de már nem szeretnék tőle semmit. Én az életemnek azt a szakaszát már lezártam és csak barátként tekintek rá. Nem pedig úgy , mint Nőre , akivel letudnám élni az életem vagy vele szeretnék megöregedni. Ilyen érzések már egyáltalán nincsenek bennem. Talán az utóbbi időben miatta is viselkedtem így. Nem okolom miatta, nem Ő a hibás. Úgy gondolom minden ember maga sorsa kovácsa.
Voltam olyan bátor és gondoltam az autóban , majd rá lesek Waldorf úrihölgy social média oldalaira. Nem akartam bekövetni csak látni szerettem volna addig míg nem találkozok vele a stúdióban. Nagyon meglepett , amit láttam 20 millió követője volt. Nagyon sok érdeklődője és rajongója ,ha lehet így kifejezni ezt az egészet. Ugyan a kiírásait nem olvastam el. Csak gyorsan végig görgöttem a képeit. Ahogy elnéztem még modellkedik is illetve egy csomó ételről volt megosztva fotó gondolom fogyókúrázik, amire igazából semmi szüksége sincs. Mindenhol beállított tökéletes fotók. Nem mondom, hogy nem voltak szépek , de nem feltétlen tartottam valóságosnak. Jó most persze nem a kajás fotókra gondolok. Tovább görgetem a posztok között és végül találtam egy videót egy srácról. A videó le írásához annyit irt, hogy Nathan a kedvenc énekesem. Tehát ő Nathan, majd rákattintottam a videóra. Be kell vallanom nem egy férfias, erőteljes mégis gyönyörű hangra számítottam. Szóval különösen meglepett. Már már szív facsaróan tetszett a srác hangja. Ezek után biztos voltam benne , hogy egy közös zenével fogok közelebb kerülni Waldorfhoz.
Szofia Rose Waldorf
Haldoklom. Nem fizikálisan , lelkileg. Mélyen belül érzem. Egész éjszaka Netfilexet néztem. Miközben befejeztem a Rivardale második évadát azon gondolkoztam miért nem vagyok még mindig iskolás. Mira a szüleimnél van most két hétig szóval még ő sincs itt , hogy elterelje a gondolataim. Egy lelki nyomoréknak éreztem magam. Erőt vettem magamon és felkeltem fel frissíteni az arcom és fogat mossni. Egész napra ez volt a tervem ágyban feküdni és keseregni. A laptopomat jó mélyre elástam a lakásban , hogy még csak a munkával se tudjak foglalkozni. Nem éreztem jól magam. Egyedül voltam. Nem tudtam mihez kezdjek. Mit rontottam el. Miért nincsen egy normális férfi sem az életemben. Miért nem kellek senkinek. Miért mindig én vagyok a hibás. Miért nem találok egy olyan férfit , aki mellett önmagam lehetek és elfogad ezekkel a sötét gondolatokkal együtt. Ezeket mondogattam magamban miközben a tükörben bámultam magam. Gondoltam megosztok magamról egy képet a követőimmel valamiféle élet jelet adva magamról. Csak simán lőttem egy szelfit. Kép leírásnak pedig egyszerűen oda írtam Haldoklom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sokan írták mindig , hogy túl sok mű dolog van rajtam. Az arcom teljesen át van szabva. De senki sem tudja miért vagy csak kevesen. Ez meg fiatalabb koromra vezethető vissza , de persze képtelen voltam arra, hogy beszéljek erről vad idegen embereknek. Miközben vissza másztam az ágyamba egy halom kajával olvastam a kommenteket, de az sem kötött le túl sokáig. Szóval végül az ágy másik végében kötött ki a telefonom. Folyamatos Imessage pittyogás szakította meg lelki vívódásom.
Justin Bieber: Mi a baj ? Justin Bieber: Minden rendben? Justin Bieber: Láttam a feltöltött képed , mi az , hogy haldokolsz ? Justin Bieber: Beteg vagy ? Justin Bieber: Szofia írj már vissza az Isten szerelmére.
Meglepettek Justin üzenetei nem voltam rá kiváncsi. Senkire se voltam kiváncsi. Megmondtam már neki százszor , hogy ne hívjon a nevemen. Miért nem fogja fel? Miért ilyen idegesítő ? Miért aggódik értem ? Csak a barátaim hívhatnak Szófiának.
Szofia: Átjössz ? Egyedül vagyok itthon. Nem szeretek egyedül lenni.
Ezzel a három mondattal megleptem saját magamat is , úgy gondoltam úgysem fog átjönni , de titkon reménykedtem benne, hogy még is eljön. Nem akartam egyedül lenni többé.
