A Múlt Örökösei - 1: Sagar Lázadása [Epic Fantasy]

Láncok nélkül (9.Fejezet )

Előző fejezetek tartalmából:

Valentos meghalt miután kalózok támadták meg az égi fő várat. Maga mögött hagyva öt gyermekét, és bennük az örökített Mor Agars-t vagyis az ősi erőt.
Lucy-t a legkisebb kislányt egy éjszaka egy bérgyilkos megtámadta, és torkába egy varázslatot ültetett el amitől a kislány fél-elf lett. Anyja, Elena útnak indult északra, REGE-be hogy segítséget kérjen. De az út során a Sagar-i királyságban forradalom tör ki. A királyság el akar szakadni a Babiloni fővárostól. Helena, és Lucy egy Gublin család házába menekült tanácsosukkal az oroszlánképű Poliverrel. Helena meglátogatta a királyt, és megegyezett vele hogy nevében fog kiállni a város elé, majd kegyetlenül megölték őt és a királyt is. Babilon hatalmát a lázadók vették át Arvis vezetésével.
Tomas elmenekült a királyi várból miután rájött ő lesz az örökös király, és útnak indult egy hajóval Dead Port-ba hogy apja gyilkosai után menjen. Társa a rég látott Zarauya, és patkányfarok makija. Egyik éjszaka a hajót megtámadta egy kráken, de Zarauya megmentette Tomas életét.
Deborah az electronic-sem-be lévő rabszolga öbölben lévő Sagar-i leszármazott. Feladata a városi őrrobotok készítése.

***

Deborah Sagar szemszöge – Electronic-Sem, rabszolgaöböl

     A munka mindig nagyon megerőltető, főleg amikor ilyen eszméletlen a hőség. Ez a nap is ilyen volt. A nagy meleg miatt néha a robotok készítésénél el-el esegettem, amit nem nézett az egyik mester jó szemmel. Közelebb lépett hozzám, majd így szólt:

- Talán mégis csak jobb hely lenne neked a belváros. – mondta mire félve néztem vissza rá. Belül azt ordibáltam, hogy „csak oda ne! „– a legborzalmasabb hely a belvárosi rabszolga öböl. Ott nem dolgoznod kell, ott a testedet használják mindenféle, fajta módon. Inkább rohadjon le a két kezem ebben a munkában, minthogy hogy elhasznált játékbabává váljak. Így vissza álltam dolgozni, de a mester nem állt le:
- Ti keleti népek mind egy burokban éltek valahol a középkorban ragadva. Kőházakban laktok, amikor mi tudnánk segíteni nektek fejlődni, de annyira makacsok vagytok. Ragaszkodtok a királyokhoz, és királynőkhöz. A természetes mágiákhoz. Szánalmas. Majd meglátjátok, amikor eljön az ideje megfogjuk hódítani a földjeiteket. – mondta miközben én a robot automatikus védelmi rendszerét bibráltam az elektro mágiámmal. Szinte nem is figyeltem rá, de aztán egyszer csak arcon köpött a férfi. Hirtelen felgyülemlett bennem a harag és a szenvedés hosszú évei, és behúztam neki egyet. A kezem mintha magától mozdult volna most pedig ott álltam a mester felett, az öklömet figyelve. Tudtam, hogy ezt nem úszhatom meg élve, de amit a mester tett az meglepett. Felállt és levette a varázslatokat gyengítő karcpereceimet. Abban a pillanatban éreztem, ahogy a mágikus energia újra átjárja a testemet.
- Akkor mutasd mit tudsz te Babiloni kur... - nem tudtam befejezni mondani valóját, mert kitártam kezeimet és az egész termet lángokra lobbantottam. Mindenki benne éget, én pedig úgy éreztem újra élek. Lassan haladtam át a lángokon egyenesen az ajtóhoz. Odakint tűzzel égettem meg minden őrt és mestert.
- Szabad vagyok! – mondtam nekik, majd éreztem, ahogy egy másfajta erő is a hatalmába kerít. A tűztől vöröslő szemem hirtelen fényleni kezdett, és a most már fényesen csillogott a lángom. Az egekbe repültem, majd kitártam kezeimet:
- Tudjátok meg milyen volt a szenvedésem! Érezzétek a bőrötökön! Csontjaitok az enyészeté porladnak majd. – a testem mintha lángokat szórt volna úgy mértem halálos csapást a rabszolga öböl azon részére ahol én tartózkodtam. Minden épületet és embert felégettem, majd elrepültem magam mögött egy tűzcsóvát hagyva. A város többi része azonnal megindult segíteni a lángoló helyet, de már mind hiába volt. A tűz terjedni kezdhetett, de már azt sosem tudom meg mi történt, mert sosem térek ide vissza. Irány az otthonom. Elveszem ami az enyém.