Engedj el ~L.S ff~ /BEFEJEZETT/

10.

Nevezhetnek idiótának, vagy bárminek, de tetszik amikor gyengéd. Az ajtó zárjának kattanása jelezte, hogy ma még valamin túl kell esnem
-Szia.-jött beljebb Harry.
-Hello.-ültem le az ágy szélére.
-Lenne egy fontos találkozóm, ahova jönnöd kellene.-mondta komolyan.
-Ömm. Oké?-mondtam bizonytalanul.
-De ott. Mindenféle ilyen emberek lesznek, mint én. És tuti, hogy páran el akarnak majd vinni egy körre.-nagyot nyeltem. Na azt tuti nem.
-Készülj fel.-mondta szemrebbenés nélkül, fagyos tekintettel. A földön nézett egy pontot, mintha kerülné a szemkontaktust. Egy kis ideig ott ültünk, majd megszólaltam.
-Rendben-suttogtam remegő hanggal.
-Egy óra és indulunk.-Ezzel felállt és elment. Gondolataimba merülve ültem az ágyon.
Kezeimet tördelve néztem a palfont.
Már egy ideje ott ültem, amikor Harry újra bejött.
-Öltözz fel-dobott elém ruhákat.
Felkaptam magamra az anyagokat és elé léptem. Fehér ingje kiemelte izmait, lábait egy fekete farmer takarta. Cipője egy sportcipő volt. Visszavezettem tekintetem vigyorgó arcára.
-Most, hogy ennyire megbámultál, induljunk-mevetett fel.
Aecom vörösbe borult.
-Nem fogom engedni, hogy elvigyenek-karolta át vállam. Jól esett a közelsége, megnyugtatott.
-Köszönöm-suttogtam.
Amikor odaértünk, kiszálltunk a kocsiból. Bementünk a rohadt nagy épületbe és tátott szájjal figyeltem a helységet.
-Csukd be a szád mert a végén beleteszek valamit-nevetett fel. Tovább mentünk, egy nagyobb terembe. Sok öltönyös fickó ült a kényelmesnek tűnő székekben, mellettük pórázon fiatalabb fiúk álltak, de voltak lányok is.
-Te nem kapsz pórázt. Bízom benned.-szorította meg kezem. Váratlanul értek szavai. Bízik bennem? Kezdem megkedvelni.
Leült az egyik székbe, én meg mellé álltam.
-Harry!-kiáltotta egy vele egyidősnek tűnő helyes, de nem olyan Harry féle izmos srác.
-Lucas-állt fel elrablóm és kezet ráztak.
-Szóval ő a tiéd.-léptek oda hozzám. Lucas megnyalta ajkait, majd végigmért.
-Igen. Az enyém-emelte ki az utolsó szót.
-Jólvan haver. Te tudod-nevetett fel az idegen fiú.
Elég kényelmetlenül éreztem magam. Sokan méregettek és láttam, hogy mindenkinek dudorodni kezd a nadrágja, aki a fotelekben ül.
-Khm. Kérlek foglaljatok helyet-állt egy mikrofon elé egy magas, őszülő pasi.
Mindenki szót is fogadott.
-Mint minden hónapban, most is ugye összeültünk. Lesz egy szerencsés, és egy kevésbé olyan kiválasztott, akik valamiben részesülnek. A szerencsést szabadon engedjük. A szerencsétlent, mint mindíg, bárki nyugodtan megbaszhatja a kis szobánkban-tisztázta gondolom az újaknak a ,,szabályokat".
-Ezekről most is ti szavazhattok-mosolyodott el.
-A szerencsés pedig nem más-kezdte húzni az időt. Tenyerem izzadni kezdett és reménykedtem, hogy én leszek az.-Sarah Horzon-olvasta fel. A lány felugrott örömében. Megfogták és levették róla a bilincseket. Gondolom beadtak neki valamit, mert elájult. Elvitték és bezárták az ajtókat.
-A másikuk pedig-kezdte újra az őszülő pasas-Louis Tomlinson-nevetett fel ördögien. Harryre néztem ijedten, akinek a szemei most szikrákat szórtak. Izmai befeszültek, majd felpattant.
-Anyátokat-mormogta. Megfogta a csuklóm és elkezdett húzni a kijárat felé.
-Harry ennek tudod, hogy semmi értelme ugye?-nevetett fel Lucas.
-Kuss legyen. Nem fogom hagyni, hogy megbasszátok. Nektek dolgozom, de nem vehettek mindent el tőlem.-kiabálta.
Éreztem, hogy derekam köré fonódik egy kéz és elránt Hazztól.
-Harry!-kiáltottam fel ijedtemben. Amint megfordult a háta mögé futottak és beadtak neki valamit, amitől ájultan esett össze. Szóval nekik dolgozik és minden hónapban valakit halálra erőszakolnak itt. Ennél betegebb dolgot.
Elkezdtem rúgdalózni, de semmi értelme nem volt. Kezdtem homályosan látni könnyeimtől.
Harry ájult testét néztem, miközben elvonszolják.
-Ne! Segíts! H...-kiabáltam, de hangom elcsuklott. Ez lesz a vég?