Engedj el ~L.S ff~ /BEFEJEZETT/

2. (18+)

Felállt és elhagyta a szobát. Nem értettem semmit.
Elkezdtem rugdalózni, a kezeimmel is próbáltam kiszabadulni, de csak megvágott az engem ott tartó bilincs.
Ajtócsapódásra lettem figyelmes. Egy magas, sötétbarna hajú, fiatal fiú jött be, kezében egy tálcával.
-Szia-köszönt
-Hello-vetettem oda neki.
-Harry mondta, hogy hozzak neked valamit enni, mert nem fogod bírni ezzel a testalkattal az estét.-mondta, mintha csak felolvasná.
-Ho-hogy mi?-dadogtam.-Meg fog kínozni?
Erre csak egy nevetést kaptam válaszul.
-Nem. Dehogy. Azt nem mondhatom el. De most egyél.
Odatette elém a tálcát, majd elővett a zsebéből egy kulcsot és eloldozta jobb kezem. Felvettem a kanalat és enni kezdtem. Eddig nem is vettem észre hogy mennyire éhes voltam.
Miután befejeztem felvette a tálcát és eltűnt.
Ezernyi kérdés kattogott a fejemben.
Mi az hogy nem fogom bírni az estét? Miért engem hozott ide? És ezekhez hasonlók.
Annyit gondolkoztam, hogy a végén nehezen, de elaludtam.

*
-Kelj fel!-simogatta Harry az oldalam.
-Mhm-morogtam
Amint lejebb vándorolt a keze, szemim kipattantak.
-Fennt vagyok!-kiáltottam el magam
-Helyes.-mosolyodott el.
-Mire értetted azt hogy nem fogom bírni az estét? Én aztán nem fogok dolgozni egy ilyen fasznak mint te vagy!-forgattam meg szemeim.
-Ohh. De nagy lett a szád. Nem dolgoztatni foglak. Annál jobban fogunk...helyesbítek. Fogok szórakozni.-kezdett vigyorogni.
-Ohh...Oooooh-világosodtam meg.
Én kis naiv. És még azt hittem ma csak egy rongyott kell a kezembe vennem.
-Látom leesett. Ahh. Imádni való vagy.
-Én nem vagyok buzi.-akadtam ki
Szemei ködössé váltak.
-Az lehet-nevetett fel.-De olyan rég szórakoztam egy jót.
Csak most vettem jobban szemügyre a szobát. Semmi más nem volt ott, csak egy szekrény, amellett egy kapcsoló, ezekkel szemben az ágy amin feküdtem, a jobbkezemnél pedig egy éjjeli szekrény.
Visszavezettem tekintetem Harryre, aki jót szórakozott esetlenségemen.
-Most hogy szemügyre vetted a szállásod, kezdjünk bele.
-De én ezt nem akarom-akadtam ki újra.
-Nem érdekel mit akarsz!-förmedt rám.
Elővett egy kendőt a kisebb szekrényből, majd számba tömte, fejem mögött pedig megkötötte.
-Na így már jobb.
Elővette a kulcsokat, eloldozta lábaim. Elkezdtem rugdalózni, de azonnal lefogta őket, megfordította és így kötözte vissza. Mindkét kezemmel megcsinálta ugyan ezt, így hason feküdtem előtte. Hát ez rohadt jó. Nemhogy elrabolt, még meg is fog erőszakolni. Egy álmom vált valóra.
Fogott egy ollót, amivel levágta ruháimat, kivéve az alsógatyám.
-Mhmhmh-póbáltam beszélni, de a kendő nem engedte.
-Ne szenvedj már.-rinyált.

...

Odítani tudtam volna a fájdalomtól, ha nem lett volna a számban még mindig az a szar.
Annyira elfáradtam, hogy álomba bőgtem magam, mint egy lány. De jól esett.