Engedj el ~L.S ff~ /BEFEJEZETT/

28. rész

Összeraktunk egy igen jó tervet. Mindenki csatlakozott és átvettük a dolgokat. Ki fogjuk nyírni Joe egész csapatát.
-Harry én is akarok menni-ölelt át Louis.
-Nem lehet. Ha valami bajod lesz, azt nem élem túl-öleltem vissza.
-De én sem ha neked-fúrta fejét mellkasomba.
-Szeretlek Boo-pisziltam hajába.
-Én is Harry-szorított meg. Nyakába szúrtam egy tűt és megnyomtam a fejét. Csak egy kis altató.
-Harry mit csináltál?-szisszent fel hangosan.
-Szeretlek-könnyeztem be és megcsókoltam.
Viszonozta, és éreztem, ahogy elengedi magát karjaimban. Lefektettem egy kanapéra, ahol Niall mellé ült.
-Jacob itt marad veletek-mondtam mosolyogva, mire Niall csak bólintott és felállva megölelt.
-Vigyázzatok magatokra-szorongatott meg ő is. Zayn egy ugyan úgy ájult Liammel jelent meg.
Kérdőn néztem rá, mire elvigyorodott.
-Nem akartam, hogy baja legyen. Erősködött, hogy ő is jön.-tette Lou mellé.
Lassan elindultunk és megálltunk a ház előtt, ami annyi nyomorúságos percet okozott nekünk.
Intettem a többieknek, akik elbújtak a ház oldalánál.
Bekopogtam és vártam.
-Hazzy-jött ki Joe és a másik kettő.
-Nem hívtunk, de jó-húzott be.
-Nem ezért jöttem-toltam el magamtól.
-Akkor miért?-lepődött meg. Belépett az ajtón Zayn és még tíz emberem.
-Oh-jött rá.
-Ugye tudod, hogy nem fog sikerülni?-nevetett fel.
-Annyi nyomorú pillanatot okoztál nekem és Louisnak is egyaránt.-sziszegtem.
-Ne mond, hogy nem élvezted-vigyorodott el.
-Kurvára nem élveztem!-kiáltottam fel.
Egy másodpercere elkomorodott, de aztán újra vigyorogni kezdett.
-És hol van a kis Lou?-kérdezte ördögien.
-Biztonságban-jelentettem ki határozottan.
-Jacobbal?-nevetett fel. Szívem hirtelen kihagyott egy ütemet és megijedtem.
-Miért?-vettem vissza komoly arckifejezésem.
-Jacob a fiam. Félős és idegesítő. De a fiam. És képzeld. Nekem jelent. Szegény kis Lou és Liam egyedül, védtelenül, ájultan fekszenek, és nem tudnak harcolni. Niall pedig megy velük aludni-vigyorodott el és egy fotót mutatott a kikötözött, alvó fiúkról. Megremegtek ajkaim, de csak ott álltam.
-Te szemét!-kapta elő Zayn a fegyverét és lelőtte a három férfit.
-Induljunk!-mentem ki az ajtón. Odamentünk a raktárhoz és benyitottunk. A nagy terem közepén három kikötözött, ijedt tekintetű fiú ült.
-Hahhy eh haha-kiabálta Louis, de alig értettem, mert be volt kötve a szája.
Beléptem, hogy odaszaladjak hozzájuk Zaynnel, de mögöttünk becsapták az ajtót. Kint lövések zaja csendült fel. Kaptam a nyakamba én is egy altatót és húzni kezdtek, majd elaludtam.

*

Nehezen nyitottam ki szemeim és ami ott fogadott, jobb lett volna, ha csukva tartom őket.
Lou véresre verve, sírva térdelt egy fiú előtt, aki a hajánál fogva kényszerítette, hogy kielégítse őt. Persze szegény keze hátra volt kötve és lábai is össze voltak köözve.
-Louish-kaptam vissza normálisan a látásom.
Zayn még aludt, Niall és Liam beszorított szemekkel, elfordított fejjel sírtak. Sose láttam őket még ilyen kiszolgáltatottnak és megalázottnak.
Lou már majdnem elájult, így alig mozgott.
-Engedd el!-kiáltottam fel.
-Ah felkeltél?-nevetett fel a srác és a földre dobta Tommot.
Felöltözött és közelebb jött.
-Jobb lenne ha félnél-vigyorodtam el.
-És miért is? A csapatod negyede halott, a többi pedig újra a sitten.-vigyorgott rám vissza, miközben lehajolt. A kötél egyik részét, a másikkal kezdtem el csiszatolni, így hamar el is szakadt. Behúztam egyet annak a rohadéknak és elvettem fegyverét. Egyszerűen lelőttem. Zaynnek kipattantak a szemei és meredten figyelt.
Ugyan azt megtette mint én és szerelméhez meg Niallhez fordult. Én Louishoz siettem.
-Boo légy erős-pusziltam arcon, majd eloldoztam.
-Harryh-nyögte magán kívül.
-Itt vagyok. Semmi baj.-felkaptam menyasszony pózba és elindultam vele, miközben Zayn Niallt és Liamet segítette. Mikor kiértünk, elég véres látvány fogadott.
A hullákat átlépve mentem a kocsihoz és beszálltunk. Ránéztem a jelentésekre.
Joe csapata mellénk állt a börtönben, a többiek halottak. Z orra alá dugtam a telefont és mosolyogva néztem, miközben ő is kivirul.
-Mostmár te vagy az egész alvilág vezetője haver-nevetett fel.
Haza vezettem és lefektettük a fiúkat. Louist ölelve aludtam el, miközben hallgattam egyenletes, aranyos szuszogását.