What Is Love? (Bts/Twice ft. Tokyo Ghoul ff.)

15: Késő

- Sana! - ugrott fel boldogan, majd megölelt.
- Ma nem vagy szolgálatban? - nevettem fel.
- Kizárólag hétköznap - dalolászott, majd visszaül a fiú mellé - Lányok, ő itt Hyojong, az új párom.
Micsoda megfogalmazás, kérem szépen!
- Szerencsés vagy - intézte szavait a fiúhoz a nővérem - Nem mindenkinek lehet ilyen jó barátnője.
Válasznak csak egy bólintást kapott.
- Nem vagy valami bőbeszédű - foglaltam helyet Hyoval szemben.
- Én így szeretem - döntötte a vállára a fejét Hyuna - De ő inkább cselekszik, mint beszél. Egyszerűen elképesztően táncol.
- Hol dolgozol? - szántam a kérdést az említetthez. Inkább nem a barátnőjét kérdezem.
- Tanuló a Szöuli Táncművészeti Egyetemen - ivott a kávéjába a lány.
- Én is oda szeretnék menni - babrált a csészéjével Momo - Csak ugye nem nagyon van honnan fizetnem.
- Én fizethetném neked - szólalt meg végre rekedtes hangján Hyo.
- Nem kell - legyintett keserű mosollyal - Nem szeretem, ha mások fizetnek helyettem. Csak szorgosabban kell dolgoznom és jobban spórolnom.
- Kettőtöket egyedül eltartani is nehéz - ingatta a fejét a lány - Nem hogy még tandíjat is fizetni. Pláne még semmilyen baráti kisegítést sem fogadsz el. Pedig legalább Sana érdekében megtehetnéd. 
- Tényleg nincs szükség rá - legyintettem - Én nem szoktam sokat költeni. Hiába, Hoseok mindig mindent a saját pénzéből akar megvenni nekem.
- Hoseok a palid?
- I-igen. Találkoztál vele a múltkor.
- Ó, akkor ő az! Szerintem nagyon aranyosak vagytok. Mióta vagytok együtt?
- 3 éve. Eleinte távkapcsolatban voltunk, aztán ugye ideköltöztünk.
- Ó, szóval ezért!
- Meg itt biztonságosabb is - tette hozzá Hyo - Legalábbis biztonságosabb, mint Japán.
- Pedig mintha az hallottam volna, hogy ott még kevesebb is a bűnözés.
- De itt nincsenek ghoulok.
Momoval szinkronban rezzentünk össze.
- A húgomnak már volt összetűzése velük - mentett ki - Ezért nem nagyon szoktunk beszélni erről.
- É-értem... akkor váltsunk témát - kúszott mosoly Hyuna arcára - Még nem kérdeztem, pedig érdekelt, hogy miért eltérő a vezetéknevetek?
- Én az anyáét kaptam, Momo az apáét - válaszoltam - Minkét nevet szerették volna továbbadni, de nem akarták, hogy összekapcsolva olyan hosszú legyen, mint egy thaiföldinek. Szóval így oldották meg. De szerintem most inkább Hyonak kéne a témának lenni. Őt még kevésbé ismerjük.
- Róla nem kell valami sokat tudni - és~ elkezdte hadarni a dolgokat. Néha elkalandoztam, de a lényeg, hogy elment az idő.
Ők udvariasan távoztak, mi pedig egy rövidnadrágban és melltartóban, chipsszel a kezünkben lehuppantunk a kanapéra.
- Elég furcsa páros - kerestem a távirányítót - Hyuna olyan pörgős, Hyo pedig olyan amilyen.
- Legalább neki van türelme hozzá - vette elő maga alól az általam keresett tárgyat.
- Mikor írod fel a listára?
- Amikor szakítanak. A srácot elnézve sokára.
- Amúgy minek is vezeted?
- Jeongyeon kéri. Valami terve van azokkal a palikkal. Elég ijesztő az is.
- Ja  - tömtem a számba egy marokkal a burgonyasziromból. A tévében menő elmebajos műsorok tökéletesen lekötötték az agyamat, így semmi másra nem figyeltem vagy gondoltam. Aztán egy idő után persze eszünkbe jutott, hogy holnap hétfő, így ilyen 11 magasságában mentünk is aludni.

Soha életemben nem siettem még ennyire. Kivettem a szekrényből a legfelső ruhákat, a hajammal nem is törődve öltöztem fel, a hűtőből kikaptam egy pudingot, a fiókból egy kanalat, bedobtam őket a táskámba, és rohantam. Egyik kezemmel a cipőmet húztam, a másikkal az ajtót zártam. Sprinteltem a buszhoz, de az már egy bő 5 perce elhagyott.Ezét haladtam a rövidebb úton, amin a múlt héten összefutottam Tzuyuékkal. Most üres volt. Próbáltam nem belelépni a helyenként kiszóródott szemétbe, és nem beleejteni a táskámat. Már teljesen kifulladtam, és hiába siettem, már becsengettek. Kopogás nélkül rontottam be a terembe, megállva az ajtó mellett, ahogy azt a földrajztanár, Mr. Kang kérni szokta.
- E-elnézést a késésért - lihegtem.
- Na, Sana - állt fel az asztalától - Éppen egy felelőre vártunk. Mond csak, mi mindent tudsz Tajvanról? 
Mr. Kang azon kevés tanárok egyike, aki férfi, és nincs sörhasa. Azt mondták, az a harmadik éve tanárként. Habár nem is csodálom, hogy olyan fiatal. Természetesen, a tanítási módszere egy kicsit még nyers. A jegyem azon múlt, hogy mennyi mindent tudtam leolvasni a térképről, és milyen következtetéseket vonok le az elhelyezkedéséből.
- Nos, a határait és részeit tudtad, az éghajlat is ment, a mezőgazdaság kicsit gyér volt... - összegezte - Dolgozhatsz a jobb jegyért. Ülj le.
A helyemre siettem, majd Dahyun és Hobi közé ülve az ujjaimmal fésülni kezdtem a hajam, hogy ne lógjon az arcomba.
- Hol voltál? - kérdezte halkan Hobi.
- Elaludtam - válaszoltam suttogva.
- Azt látom.

Az órán vettük Thaiföldet, és ismét olyan hosszú volt, mint mindig. A kezem folyton begörcsölt a sok jegyzeteléstől, de nem adtam fel. Momo megöl, ha rossz jegyet szerzek. Amit persze földrajzból és bioszból könnyű. Ha már biosz. Ma fogunk írni egy 80 pontos témazárót, arra is magolnom kellesz, meg nyelvtanból lesz egy 92 pontos elemezés, meg japánból írunk még olvasás-fordításból, 100 szóból és 50 ige múltidejű ragozásából. Legalább abból osztályelső vagyok. xd
- Üdvözlöm - tűnt fel a padom előtt Nayeon - Mi történt?
- Elaludtam - pakoltam el a cuccom - Még tesin sem szoktam ilyen gyorsan futni.
- A motiváció teszi - vont vállat - De szerintem attól elég csini a  hacukád.
Immáron én is végignéztem magamon: egy fekete, magasított derekú, szakadt farmer egy bő, szintúgy fekete pulcsival, amiből kilógott egy kis darab a hasamból. Rajta fehér vonalakból alkotott aranyos cica, ami mindkét mancsán felemeli a középső ujját.
- Eddig nem is figyeltem. De most inkább átnézem a bioszt. Nem akarok megbukni.
- Te hol buksz meg?! Szín jeles vagy!
- Nem, a jeles és a jó határán vagyok. Én nem szeretném, hogy a nővérem lemossa a fejemet emiatt, mivel ő kitűnő volt egész gimiben.
- De jó neki. Akkor majd segíthetsz!
- Inkább írt te is puskát.

- Teljesen bele fogsz olvadni közéjük ebben a ruciban - jegyezte meg Hoseok, amikor mi hárman kiértünk a többi diák hallóköréből. 
- Szerintem még akkor is kitűnne egy kicsit - szólalt meg Dahyun -, hiszen ott RM-en kívül mindenki maszkot visel, meg élénk színű a hajuk. Tényleg, ti milyen színűre tervezitek?
- Én valami élénkre gondoltam - túrt a hajába Hobi - mondjuk piros.
- Én beszéltem erről az egyik barátnőmmel - vallottam be - Azt mondta, nekem jól állna a világosbarna, vagy a szőke.
- Olyan 'gyakori' hajszíneket nálunk ritkán adnak ki. Tényleg nem gondolkodtál még rajta?
- Hm, nem nagyon.
- Szerintem lehetne rózsaszín, mint Jiminnek.
- M-miért?
- 1, jól állna, 2, láttam hogy mennyire bejön neked. Ha valakit annyira kedvelünk, vállalhatunk vele közös hajszínt.
- Mint te és V? - szólt közbe a fiú.
- Igazából a mienk csak egy véletlen volt. Tényleg, most egyre kevesebbet fogunk találkozni.
- Miért?
- Tanulnia kell. Most végzős, és hamarosan jön a vizsgaidőszak.
- Értem - léptünk be a főbejáraton. Már kezdtem hozzászokni a friss és alvadt vér elegyének fémes szagához, ahogy a disznóhúsra emlékeztető cafatokhoz is.
Mielőtt beléphettünk volna a lánnyal a folyosóra, Jimin megállított.
- Sana! Hoseok! - szólt - Gyertek!
- Hova? - torpantam meg.
- Bemutatlak V-nek - mosolyodott el.
- Öm... - haboztam - Ugye tudod, hogy meg akart e-...
A mondandómat nem tudtam befejezni, mert váratlanul kicsapódott a főbejárat kétszárnyú ajtaja, ezáltal egy kicsit erősebb szellő söpört végig a termen. A küszöbön egy lány állt: ruhája ugyanolyan, mint Lótuszé, csak szürke és ezüst színekben. Ugyanúgy a sötétebb, bő nadrág a bokájánál rögzítve, világosabb hosszú ujjú felsője kézfejére lógott, vállánál rövid, melléig érő poncsószerű anyag lógott, ami hátul csukjába torkollik; alóla lágyan hullott ki kicsit ombrés hatású, ezüst színű haja. Már első ránézésre tudtam.
Ő Ezüst Liliom.