just a selfie || joohyuk ꪜ

> ÖT <

➡ JOOHEON

(Az ő szemszögéből még úgy sem írtam xD)

Idegesen harapdáltam a számat, miközben már a harmincadik folyosón mentem végig. Kihyun, az orbitális leszidása után, -de tényleg, nagyon durván mindennek elhordott- fogta magát, és szó szerint kidobott a teremből, majd azt vágta a fejemhez, hogy Minhyuk nélkül ne merészeljem visszatolni a képemet a terembe.

Nos, a szitu az, hogy Minnie úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna a stúdióban.

Benyitottam a következő ajtón, hátha megtalálom a szerencsétlen kis vokalistát, de megint csak csalódnom kellett, amikor két balerinaruhás csaj nézett vissza rám.

Gyorsan elnézést kértem, majd szitkozódva továbbsiettem.

Mégis mi ütött belém?

- Talán ha előbb elmondtam volna neki, hogy mit érzek, akkor most nem tartanánk itt - jegyeztem meg, magamat kioktatva.

Mindenki utál, elveszítettem Minhyukot, egy rakás szerencsétlenség az életem, ráadásul még magammal is beszélgetek. Életcél; pipa.

Előhúztam a zsebemből a telefonomat, és miután bepötyögtem Minhyuk számát, várakozóan emeltem a fülemhez a készüléket.

A hívott szám, jelenleg nem elérhető, kérem hagyjon üzenetet!

Morogva kinyomtam a hangrögzítőt, ugyanis tudtam, hogy Minnie sosem hallgatja meg az üzeneteket. Most akkor hogyan tovább?

JooHoney 🍯💕 - 10:48

Minhyuk, tudom, hogy

jelenleg látni sem akarsz,

de kérlek... akkor is be-

szélnünk kell

Látta, - 10:49

JooHoney 🍯💕 - 10:50

Kérlek Minnie...

Itt vagyok az öltözőknél

Nem sokkal az után, hogy bezártam a beszélgetést, leültem egy random ajtó mellé, ám a legnagyobb meglepetésemre, Minhyuk pont ekkor kanyarodott be az egyik folyosón, egyenesen felém tartva. Szemei vörösek voltak, ami arra utalt, hogy sírt. Ráadasul sokat. És ez mind miattam van.

Gyorsan felálltam a padlóról, de mielőtt megszólalhattam volna Minnie azonnal a szavamba vágott.

- Két percet kapsz, nem többet, és azután örökre békén hagysz! Most pedig gyere.

Leszegett fejjel követtem őt az egyik üres öltözőszobába, majd miután becsukódott mögöttem az ajtó, bele is kezdtem a beszédbe.

- Sajnálom Minhyuk, mindent teljesen elcsesztem. Meg tudom érteni, ha utálsz, sőt, a helyedben én is utálnám magam. Nem érdemlem meg, hogy a barátom legyél, mert te túl jó vagy hozzám. Túl tökéletes vagy.

- Nem vagyok az.

- De igenis az vagy, a francba már! - erősen állja a tekintetem, és egy percre sem rezdül meg.

- Ezt csak te gondolod így.

- Na és? Ha Wonho még nem mondta volna, beléd vagyok esve! Ilyenkor természetes, hogy tökéletesnek látlak, fogadd el Minhyuk.