just a selfie || joohyuk ꪜ

> HÁROM <

➡ MINHYUK

Most vagy egy elefántcsorda trappolt át a fejemen, vagy csak szimplán egy kamion - vakartam meg a halántékom, miközben feltápászkodtam a kanapéról, ám a szemem azonnal megakadt a mellettem terpeszkedő Jooheonon. Mellkasa egyenletesen emelkedett és süllyedt, amiből arra következtettem, hogy még mélyen alszik. Hát, kemény éjszakánk volt, az nem is vitás.

Percekig csak némán figyeltem angyali arcát, amely nyugalmasságot árasztott magából, és túl tökéletesnek tűnt. Létezhet egyáltalán ilyen csoda?

Kisimítottam egy kósza tincset a homlokáról, majd egy puszit nyomtam a helyére.

- Köszönöm, hogy vagy nekem, Jooheon - suttogtam mosolyogva, mire ő lassan a kezem után nyúlt. Rohadtul megijedtem a hirtelen megmozdulásától, a szívem pontosan a torkomban dobogott, és a gyomrom is görcsbe rándult.

Összekulcsolta ujjankat, nyomott a kézfejemre egy puszit, majd magához ölelte azt.

- Én köszönöm, hogy te itt vagy nekem - válaszolt halvány mosollyal az arcán, de a szemei még mindig csukva voltak.

Sírni akartam. De örömömben.

A szoba hőmérséklete hirtelen fölugrott pár fokot, - legalábbis az én testem így érzékelte - én meg csak zavartan sütöttem le a szemem.

Talán itt lenne a nagy alkalom? Végre bevallhatok neki mindent?

A szám teljesen kiszáradt, az ereimben éreztem a száguldozó vérem, a tenyerem pedig iszonyatosan izzadni kezdett. Hova tűnt a magabiztos Minhyuk?

- Tegnap óta furcsán viselkedsz... Történt valami? - törte meg a csendet végül Jooheon reggeli, rekedt, mély hangja, miközben a szabad kezével, a hajammal kezdett játszani. Szemeit most rám vezette, viszont ha el is akartam volna mondani neki a bajom, ezzel nem túl sokat segített.

- Ha ennyire bámulsz, nem tudok válaszolni - panaszkodtam, mire ő csak nevetve magához húzott, és egy hatalmas ölelésben részesített.

- Eskü nem akarlak titeket megzavarni, mert baszott cukik vagytok, de Eomma nagyon ki van rátok akadva, amiért nem jöttök reggelizni - szólt közbe hirtelen az ajtófélfának támaszkodó Hoseok, és mit ne mondjak, egy "kicsit" vörös arccal próbáltam kibújni Joohoney ölelő karjai közül.

- Naaaa, ne hagyj itt - kezdett aegyozni a rapper, aminek még szép, hogy nem tudtam ellenállni.

- Akkor gyere te is~!

- Én mindenesetre lépek - távozott nagyvonalúan Hoseok, meg sem várva a reakciónkat.

- Hát, ez elment - jelentettem ki vállrántva, az amúgy teljesen egyértelmű tényt, miután Wonho vaddisznó módjára csörtetett ki a nappaliból.

- Minnie, ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?

Némán szemeztünk Jooheonnal, egymás szemeiben pedig árulkodó érzelmek után kutattunk. Végül csak nyugtatóan rámosolyogtam, és az arcára simítottam.

- Tudom Honey, de tényleg nincs semmi baj!

Végül felkeltem a kanapéról, utánam rántva a rappert, hogy csapattársainkhoz csatlakozva, végre mi is megreggelizzünk.

- Csak nem felkelt végre a friss házaspár? - üdvözölt minket Kihyun a pult mögül, ahol épp palacsintát sütött. Figyelemre sem méltattuk az Eommánk megjegyzését, helyette inkább kézen fogva ültünk le az asztalhoz, ahol már ott gőzölgött a friss palacsinta, egy másnaposság elleni gyógyszerrel karöltve. Kihyun tényleg olyan, mint egy anyuka.