A „ Nőcsábász " [ Befejezett ]

Harminchatodik rész

Min Yoongi szemszöge :

Már nagyon vártam ezt a napot! Kiskorom óta imádom a karácsonyt és a velejáró giccses dolgokat. Mondjunk az ajándékozásban sose voltam valami jó, de azért próbálkozok.
Mivel anya és Jimin anyukája mostanában nagyon összehangolódtak, szinte már összenőttek, sunyiban megnéztem a ruha méretüket és vettem nekik egy ugyan olyan kinézetű ruhát. Ami szerintem nagyon csinosan fog állni mindkettejüknek, és az még plusz pont, hogy mindketten szeretik a szoknyát. Jimin apukájával meggyűlt a bajom, három jó illatú kocsi illatosítót kapott.
Na azért szögezzük le, nem a költség a lényeg, hanem a szándék és nem kinevetni!
Jimin elég könnyű eset volt, egy januártól kezdődő edzőtermi bérletet kapott, mivel mondta nekem, hogy punnyad elfele és újra szeretne majd kezdeni járni. És egy páros karkötőt választottam, aminek a közepén egy Jing - Jang van elfelezve, benne pedig a monogrammunk. P. J. M és M. Y. G.
Remélem mindenki örülni fog nekik, habár nem nagy dolgok és még pótolhatók is.
Elvileg hamarosan megérkeznek Jiminék is, így készülődni kezdtem. Felvettem egy aranyos karácsonyi pulcsit, mert az jó meleg és puha is. Mellé egy oldalt fekete, elől - hátul pedig szürke szabadidő nadrágot választottam. Fő a kényelem. A hajamat szépen beállottam, kétség kívül jól néztem ki.

- Yoongi! Kérlek segíts kipakolni a sütiket a tányérokra. - Kiabált fel anyám.

- Máris! - Kiabáltam énis, majd még egy pillantást vetve a tükörre, elindultam lefelé az emeletről.

-Hmm... Nagyon kis cukin nézel ki. Talán Jiminnek akarsz tetszeni? Mire készültünk este? - kérdezte anyám a szemöldökét húzogatva.

- Anyaaaaa... - Takartam el pár másodperc alatt pirossá vált arcom. - Nem készülünk semmire sem - hajtottam le a fejem, hogy valamennyire leplezni tudjam zavaromat.

Kiraktuk a rengeteg sütit a tányérokra, majd a nappaliba vittük őket. Most komolyan. Minek ennyi süti? A negyede se fog elfogyni annyi van.

- Yoongi! Segíts megtartani a fát. - szólt nekem anyukám barátnőjének a palija. Igen, ők is eljöttek egy kicsit segíteni, de délután mennek, mert ők együtt szeretnék ünnepelni a karácsonyt. Segítettem, majd ketten feldíszítettük a fát és raktunk rá égőket. Anya addig ebédet csinált a barátnőjével. Mikor kész lettünk a díszítéssel, egy diadalittas mosoly
húzódott ajkaimra. Remekül nézett ki.

- Szerintem nekünk már menni kéne édesem. - jöttek ki anyáék a konyhából. - Még anyukádékhoz is mennünk el. - puszilta meg pasiját anya barátnője.

- Rendben bébi, induljunk. - Mondta, majd készülődni kezdtek. Mikor kész lettek, elköszöntek és mentek az utukra.
Ezután leültünk anyával nézni egy sorozatot a laptopján.

- Halihó! Megjöttünk! - mondta Jimin, miközben bejöttek a házba. Úgy rohantam oda hozzá, mintha egy évtizede nem láttam volna, majd rá ugrottam teljes erőmből. A kezében ( eddig a pillanatig ) tartott ajándékait persze eldobta, hogy megtudjon tartani. Így mikor végre éreztem, hogy újra biztos lábakon áll, lábaimat a csípőjére kulcsoltam, miközben karjaim pedig a nyaka köré. Ezt persze a jó hosszúra sikeredett csókunk követte. Addig, amíg Jimin önkontrolját elvesztve tolt neki a falnak. Romantikus pillanatunkat egy férfi krákogás szakította meg, mi pedig kénytelenek voltunk visszatérni a valóságba.

- Khhmm... Azért mi is itt vagyunk. - nézett ránk Jimin apja egy mosoly kíséretében.

- Jajj olyan aranyosak! Mintha nem látták volna egymást már három éve. - ugrándozott anyám.

- Ugye? Nekem is pont ez jutott eszembe - ölelte meg Jimin anyukája az enyémet és elkezdtek forogni. Mint a tinilányok ember... Csak jópár évvel idősebbek már.