A „ Nőcsábász " [ Befejezett ]

Huszonötödik rész

Min Yoongi szemszöge :
 

- Reggel Jiminnel összegabalyodva keltünk fel. Kint még nem volt nagyon világos, de az óra már fél tízet mutatott.

- Jimin... Rosszul jár az órád... Jimin! - Rázogattam, miközben egyre hangosabban beszéltem hozzá.

- hmmmm... Hogy melletted sosem lehet aludni... Amúgy meg nem jár rosszul.

- Mi? Akkor elkéstünk! Jimin elkéstünk! - pattantam fel kétségbeesetten.

- Nyugi már... Az csak suli. Majd kérünk igazolást.

- Mégis kitől? Uramisten, anyám mégjobban meg fog ölni! - akadtam ki teljesen. Ő csak maga felé fordított, majd egy csókkal elcsitított. Talán többször kéne ,, majdnem idegösszeroppanást " kapnom.

- Nincs baj Yoongi. A suliban falaznak szóval a szüleid nem fogják megtudni, hogy nem vagy ott. Az igazolás pedig gyerekjáték, Taehyung bátyjának köszönhetően. Most pedig hamár ilyen szépen felébresztettél, kérek egy reggeli csókot és utána menjünk le reggelizni. - mondta.
Nem tudom, hogy tudtam morcos arccal elpirulni, de sikerült, amin Chim jót virult. Lassan az ajkaira hajoltam volna, ha Jimin nem előzött volna meg és kapva az alkalmon tapadt az ajkaimra.

- A szobából kilépve a tv zaja hallatszott.

- A szüleid itthon vannak? - kérdeztem.

- Tudommal munkában kéne lenniük...
A nappaliba érve, pedig egy számomra ismeretlen srác fogadott, miközben chipset evett.

- Csá NamJoon. - köszönt Chim lepacsizva azzal a NamJoonnal.
- Nam, ő itt Min Yoongi, a fiúm... Yoongi ő pedig itt Kim NamJoon, TaeHyung középső bátyja. És van mégegy, Kim SeokJin, aki iskola orvos és tőle kérünk majd igazolást.

- Igazából Jimin írta tegnap, hogy menjek el hozzátok és csórjam el az iskola cuccod, de úgy látszik feleslegesen kockáztattam az életemet... Ezért plusz juttatást kérek! - jelentette ki NamJoon. - Amúgy meg hívj csak RM-nek. - mosolygott rám.

- O - Okéé...

- De én most megyek. Jah és Jimin! Elhoztam azt az a valamit amit kértél. Na csősztök! - mondta, majd már be is csukta maga után az ajtót.

- RapMon amúgy egy drogériában dolgozik, de nagyon jó fekete piacos kereskedő is. - magyarázta Chim.

- Rendben... Kimegyek a konyhába, szomjas vagyok. Neked hozzak valamit?

- Amm... Igen.. Hoznál olyan narancsot mint tegnap? kérlek.

- Persze. - Mondtam. Majd kiléptem a nappaliból és a konyhába vettem az irányt.

- A konyhában három fajta sárga ital volt. A rostosat könnyen meg tudtam különböztetni, ezért félre húztam. De itt már volt egy kis bökkenő. Kettő ugyanolyan két literes üveg, amelyekben ugyan úgy félig van öntve a narancslé. Az egyiken fekete kólás kupak volt, a másikon pedig sárga. De a kólás kupakos jobban nézett ki, így elővettem két poharat, majd mind a kettőt félig öntöttem, majd a sajátomat lehúztam. Elég érdekes íze volt, lehet szarul választottam és ez romlott volt...

- Jimin megromlott az egyik narancslé. - vittem ki neki a poharat.

- Mi?  Csak egy narancslé van... Meg amúgy is tegnap lett felbontva. - vette el a poharát, majd beleszagult.
- Jézusom. Yoongi mond, hogy te nem ebből ittál!

- Am... De... Ezért is mondtam, hogy megromlott... Amúgy meg miért kérdezed?

- Ígérd meg, ha elmondom nem fojtasz meg. - nézett a szemeimbe.