Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Szeretem a jófiúkat

Óvatosan közelítek a kezemmel az arcához. Behunyja a szemét és egy kicsit elnyitja ajkait, amitől egy pillanatra megáll a levegőben a kezem. Arról álmodozom, hogy megcsókolom, aztán a magamévá teszem, erre ilyen lehetőség adódik!

De ha most megteszem, akkor sose bocsájt meg nekem és mindig befolyásolnom kéne, hogy hozzáérhessek. Én pedig nem akarok egy zombival szexelni még akkor se, ha ilyen gyönyörű.

Erőt veszek magamon, majd óvatosan ráteszem a kezem a szemére és elkezdem gyógyítani. Látom, ahogy megremeg egy pillanatra; gondolom, az enyhe bizsergéstől, amit gyógyulás közben érezhet. Szívesen elhúznám a dolgot, de már tudja, hogy alig pármásodperc alatt végzek, ha sietek, így nem lehet. Nem verhetem át megint.

Amikor meggyógyul, elveszem a kezem az arcáról, ő pedig még pár másodpercig csukva hagyja a szemét. Csak bámulom tehetetlenül, mert van egy olyan érzésem, hogy ha csak megcsókolom az engedélye nélkül, erőszakoskodásnak veszi és akkor vége. Nem kockáztathatok, hiába akarom ennyire veszettül.

Kinyitja a szemét, majd vadul csillogó szemekkel elmosolyodik. Annyira törvénytelenül vigyorog, mintha ő maga is egy démon lenne... Egészen meglepő.

- Átmentél az első teszten - jelenti ki vigyorogva, mire csodálkozva nézek rá.

Megkönnyebbülten elmosolyodom, de közben csak úgy kavarognak a gondolatok a fejemben. Ennyire közel voltam a bukáshoz? Ilyen egyszerűen búcsút intett volna nekem? Persze, nagyon durva dolgot műveltem vele, de azért valahol fáj, hogy ennyire könnyen el tudna engedni, mikor én el se tudom képzelni, mit csinálnék, ha nem lenne nekem.

Még jó, hogy működnek a megérzéseim és nem a vágyaimra hallgattam. Ellenkező esetben most lehet, hogy el kéne kotródnom a közeléből... amit nagyon nem akarok.

- Ennek... örülök - nyögöm ki nagy nehezen, mire áthajol az ölem felett, hogy elérje az üveget. Ahogy pont ott hajlong, alig pár centire a farkamtól, elpattan bennem valami. Lenyomom a fejét és ráparancsolok, hogy szopjon, ő meg engedelmesen előveszi a farkam és hümmögve, mohón tövig elnyeli azt, hogy úgy kell lerángatnom méretes pöcsömről, ha nem akarom újraéleszteni.

Jimin eléri az üveget, majd visszadől eredeti helyére, én meg diszkréten letörlöm a nyálam, ami az előbbi jelenet elképzelése miatt került a szám szélére. Olyan valóságosnak tűnt és olyan könnyű lett volna! De megígértem neki, hogy nem erőszakoskodom és ha mégis megtenném, azt sose bocsátaná meg. Akkor aztán ki kéne kötöznöm, mielőtt elaludnék, nehogy elszökjön, mire felébdredek. Amikor meg ébren lennék, folyamatosan használnom kéne rajta az erőmet, hogy ne szidja a halott anyámat.

- Úgy látszik, tényleg meg akarsz változni - mondja mosolyogva, miközben önt a poharába, majd az enyémbe is - Kezdesz jófiús lenni!

Jófiús? Én??

- Igyekszem - bólintok komoran, majd elveszem a felém nyújtott poharat és mosolyt erőltetek az arcomra.

- Szeretem a jófiúkat... - kezdi, majd elkuncogja magát és elvörösödik - Mármint nem úgy! Tudod, hogy értem...

Ez most... majdnem flört volt, nem igaz?

- Tudom - felelem ezúttal őszinte jókedvvel, miközben ő képtelen abbahagyni a kuncogást - Értem én...

- Nem-nem! Tényleg nem úgy gondoltam! - rázza a mutató ujját pipacsvörös fejjel, egyre jobban rázkódva a nevetéstől, amiért lebuktatta magát előttem, hogy meleg. Azt hiszi, nem tudtam? - Nehogy félreértsd!

- Eszemben sincs - évődök vele tovább olyan hangon, amiből még spiccesen is megérti, hogy tudom a titkát, ezért egyik kezével eltakarja az arcát - Igyunk a jófiúkra!