Daddy's Slave (kaisoo ff.)

#8#

-Kérsz valamit inni?-biccentett a konyha felé az idősebb.

Kyungsoo nemlegesen megrátza a fejét. Ő csak haza akart menni.. semmi mást nem szeretett volna jobban.

Nem tudta, hogy mitévő legyen..hisz elszólta magát...

Ahogy beállt köztük a csend, Soo meghallotta az óra halk kattogását, ami arra ösztönözte, hogy rápillantson a hatalmas szerkezetre.

Amint ezt megtette, szíve kihagyott egy ütemet...

"Már eltelt egy újabb negyed óra" állapította meg magában, és gyorsan levonta a következtetést, miszerint mennie kell.

-Várj..hozok egy kis vizet..-sétált el Minseok.

"Most"-határozta el magát, és igyekezett a leggyorsabban lelépni onnan.

Megragadta a bejárati ajtó kilincsét, ám az nem nyílt... kétségbeesetten kezdte keresgélni a kulcsot, mikor egy, a falra akasztott kis láda szemet szúrt neki.

-Nem ott van...-hallott meg egy mély hangot a háta mögül.

A pillanat tört része alatt fordult meg, mikor szembe találta magát, egy tőle kb 2 méterre levő, sötét pillantású Xiuminnal.

-U..uram. é...én csak...-hebegett, mikor Minseok lassú, kimért léptekkel közelíteni kezdett felé.

Kezeit lazán lógatta maga mellett, nem látszott se idegesnek.. se boldognak.. se semmilyennek.. Kyungsoo nem látta benne a rossz szándékot, valami mégis azt sugallta, hogy félnie kéne tőle.

-N..nagyon szívesen b...beszélgetnék még magával, de amint látja elég k..késő van már, és magának is biztosan hosszú napja lesz holnap úgyhogy...-magyarázkodott, majd testét teljesen az ajtónak préselte.

Mikor már csak pár lépés távolság volt köztük, D.O idegesen tapogatta az ajtót, bármiféle menedék után kutatva.

-Do Kyungsoo...-támasztotta meg kezét az idősebb, Soo feje mellett, majd homlokukat majdnem összeérintve nézett közvetlenül a fiatalabb szemébe.

-Te hülyének nézel engem?-húzta végig hüvelykujját, Soo kiszáradt ajkain.

-É..én..-hajtotta volna le a fejét, mikor Minseok megragadta az állát, majd fejét szép lassan visszatolta eredeti helyzetébe.

-Értékelem a kitartásod-kuncogta el magát.

-De pechedre én is a kitartók táborát erősítem...-adott egy halvány puszit homlokára.

-És addig nem mész sehova...főleg nem félpucéran, cipő nélkül-mérte végig amolyan "haver...ezt most komolyan gondoltad?" fejjel, majd végigsimított mellkasán.

-Amíg el nem árulod, hogy mi történt...-nézett szemeibe úgy, mint aki nem tudott már úgyis minden apró részletet.

-É..én csak..-nyelt egy hatalmasat.

-Csak?-pislogott kettőt Xiumin

-Cs...csak megcsúsztam a lépcsőn...-mondta ki a legnagyobb klisét és egyben hazúgságot.

-Ahh.. értem..-hátrált tőle egy lépést az idősebb, mire Kyungsoo is elrugaszkodott a faltól.

-Ha ennyi, akkot mehetsz-húzta el a száját, majd az ajtó felé mutatott.

-De előtte vegyél fel valamit.. meg fogsz fázni-kísérte vissz a nappaliba.

D.O magára kapta a nemrégiben levetett melegítőfelsőt és már megindult volna a kijárat felé, mikor Minseok egy erős lökéssel felkente őt a falra.

Kezeit feje felé szorította, így dereka kilógott az anyag alól.

-Mondd csak Kyungsoo...-markolt rá szabad kezével a pulóver nyakára.

-Te tényleg ennyire hülyének nézel engem?-kezdte lassan maga felé húzni az anyagot elvéve Soo-tól a levegővétel lehetőségét.

-Hm?-húzott rajta még egy kicsit, mikor D.O a fejét teljesen hátrahajtva próbált oxigént juttatni tüdejébe.

-Miaz?-enyhített a szorításon.

-Elvitte a cica a nyelvedet?-harapta meg fülét.

-Azt hitted el tudod hitetni velem azt, hogy a lépcső karmolta a szét a hátadat, és szívta ki a nyakadat?-kuncogott Minseok, Soo sűrű, szaggatott légzését hallgatva.

-Nem válaszolsz?-húzta ravaszkás félmosolyra ajkait az idősebb.

-Hátjó...-rántott vállat, majd lassan a fiatalabb nyakára hajolt.

Ahogy Minseok forró ajkai végigszántották fedetlen felsőtestét, D.O-t remegés fogta el.

Beleborzongott minden apró érintésbe, és akárhogyan is próbált ellenkezni, erőfeszítései hatástalanok voltak.