Veszély, falka, szerelem - Új Alfa ✔

The Calmness Impossible🙄

"Ezt nem hiszem el..  Beakadt a cipőfűzőm... Miért most?.. A kocsi megindult lefelé.. Csak csúszott.."

Annyit éreztem, hogy valaki megrántotta a kezemet. Egy nagy csattanást hallottam.
- Vikii.. Vikii ébredj..! - rázogatott Derek.
- Derek.. Mi történt?
- Beakadt a fűződ és amikor erősen megrántottalak, hogy kiszabadulj beverted a fejedet egy kőbe. Úgy sajn...
- Sss.. Köszönöm. - és megcsókoltam. Derek a hátamat simogatta forró kezeivel. Nagyon jó volt, és teljesen megnyugtatott vele.
- Menjünk haza, gyere. Legalább kocogunk egyet. - kacsintott.
- Okés. - mosolyogtam, majd megindultunk.

Rövid idő alatt elértünk a házunkig, és ott parkolt a fél falka kocsija. Meglepő volt számomra. Derek meg én bementünk. A kezeim még mindig remegtek. Ő lágyan összekulcsolta ujjainkat, s így mentünk be.
- Sziasztok! - ugrott a nyakamba Lydia. - Hol késtetek? Üzentem, hogy hánykor találkozunk.
- Hello! - köszöntünk mi is. - Lydia én nem kaptam üzit.
- Amúg baleseteztünk. - mondta halkan Derek.
- Mi? - ugrott fel Stiles.
- Hogyan? - jött mellém fejfogva Scott.
- Jól vagytok? - tapogatott végig Kira ellenörzőn.
- Egy kamion a kanyargós hegyi úton előzött, és majnem nekünk jött. Szerencse ho.. - kezdtem mesélni.
- Hogy Viki kapcsolt és szólt, így nem ütköztünk frontálisan.
- És a kocsid? - kérdezte Isaac.
- Lecsúszott, de a biztosító majd perkál. Amúgy is akartam egy újat venni. - mosolygott Derek.
- A lényeg, hogy ti jól vagytok. - karolt át minket Stiles vigyorogva.
- Egyébként történt valami, hogy így összeültünk? - kérdezte Liam.
- Igen. - kezdte Isaac. - Allisont megtámadta egy nagyon különös lény. Nem tudom mi lehetett, de a szaga se hasonlított semmiféle lényéhez.
- Allison, hogy nézett ki a lény? - kérdezte a váratlanul betoppanó Peter Hale.
- Te mit keresel itt? - tette karba a kezeit Derek és gyilkos pillantásokat lövellt a nagybátyja felé.
- Hé, nem mindig én vagyok a rosszfiú. - vigyorgott - Vagyis most pont nem. - széthúzta a felsőjét és egy fekete seb mutatkozott mellkasán, amit bizonyára nem magának csinált.
- Veled mi történt? - nézett az apukajára Malia.
- Én is találkoztam azzal a valamivel. Ő egy tribid. Nem tudom pontosan, hogy milyen képességekkel bír, de nagyon erős.  - na tessék. Újabb rejtély. Nehogy legyen pár nyugodt napunk.

Másnap az iskolában tesi órán eléggé foghíjas volt a tornasor. A 28 fős osztályunkból ott voltunk 20-an. A hiányzók közt volt Allison is, akinek most Francia témazárót kellett írnia.

Az edzőbá közölte, hogy terep futás lesz. Egy kilométer. Szuper. Mindig olyankor vannak a balhék. Felálltunk a rajthoz.
- Felkészülni! Vigyáz! Rajt! - ezzel belefújt az edző a rekedtes hangú sípjába, és mi elkezdtünk sprintelni.
Isaac vezetett. Ki nem állhatom a második helyet. Rágyorsítottam, és elhagytam a srácot 100 méterrel.
- McCall, szép volt! - gratulálok az edző. - Így kell futni! - ekkor befutott Aiden, Ethan és Isaac is. Scott vajon hol van?

Scott szemszöge:
Amikor futottunk valami különöset éreztem. Valami keserű szagot. És addig elmélkedtem míg észre nem vettem, hogy eltünt mellőlem Kira. Biztos lehagyott.
- Scott! - hallottam meg Lydia sikolyát. Gyorsan odarohantam.
- Mi az Lydia?
- Valami különöset láttam itt az előbb, aztán átugrott a fejem felett Kira, kivont karddal, és megsebezte azt a valamit, de az meg sem érezte. Pár perc alatt kiütötte Kirat, és elvitte magával.
- Merre ment?
- Arra. - bukkant fel Malia, akinek kezében volt Kira pulcsija. Mentünk az erdőbe, amikor váratlanul Derekkel találkoztunk.
- Derek!? - szólította meg Lydia. Ő felkapta a fejét és felállt.
- Mit keresel itt? - kérdezte Malia.
- Nektek is szia. - vonta fel a szemöldökét. - Egyébként vér szagot éreztem és ide vezetett.
- Az a valami elvitte Kirat. - mondtam.
- Nem ment vele messzire. - mutatott Lydia a tőlünk körül belül 20 méterre levő magas valamitől. De most valami más volt. Allison azt mondta, hogy vörös a szeme, mint egy alfának, ám most zöld volt, mint a zsenge tavaszi fű. Hallottam, hogy Malia már morog, és amikor megindult Derekkel lefogtuk.
- Meg akarsz halni? - mondta neki halkan Derek.
- Hagyjam, hogy Kirat nyírja ki? - morgott továbbra is, és valahogy kiszabadult a szorításunkból.
- Maliaa,.. Nee... - hallottam egy ismerős hangot. Kira hangja volt, akit épp egy fához csapott a változó szemszínű akármi. Hatalmas volt, fekete szőrén vércseppek látszottak.

Malia a hátára ugrott, de sajnos az a valami úgy földhöz vágta, hogy eszméletét vesztette azonnal. S ajka sérüléséből egy csepp vöröslő vér hullott a földre. Derek már megfontoltabb volt. Megbeszéltük a tervet, majd cselekedtünk.
Derek elvonta a lény figyelmét, amíg én óvatosan magához térítettem Kirat, Maliat meg felvettem. Ekkor láttam, hogy Derek nem a legjobban állt a harcban.
- Menj Scott! Rohanj! - üvöltötte.
Nehezen hagytuk ott....

Amikor kiértünk az erdőből gyorsan kocsiba ültünk, és elvittünk a lányokat Dr. Deaton-höz. Szerencsére Malia egy órán belül felébredt, és egyiküknek se voltak súlyos sérülései.

Ahogy hazaértem Viki kapott el, és bombázott le kérdéseivel.
- Szia! Hol voltál? Tesi óta nem láttalak. Nem tudsz valamit Derekről? Próbáltam elérni, de nem jelentkezik.
- Figyelj Viki... Tudod... Tesin Kirat megtámadta az a szemszínváltó akármi, és hát... Mi megkerestük. Derek is ott volt.
- És most hol van?
- Ott maradt.... Ő feltartotta a szörnyet amíg mi elmenekültünk a sebesült lányokkal.
- Képesek voltatok ott hagyni őt egy számunkra ismeretlen képességű szörnyeteggel? - hangját megemelte, s szemeiben könnycsepp villant fel.
- Ő mondta, hogy menek.. - ekkor hallottuk, hogy valaki neki esett az ajtónknak. Kinyitottam óvatosan, és Derek volt az.
- Ó édes Istenem.! Derek! Derek! - szólongatta Viki, de nem használt. A fiú teste telis-tele volt vérző sebekkel, és karcolásokkal. Teste élettelenül feküdt Viki ölében...

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket!❤
Ha igen, ne sajnáld a vote-ot.⭐
És ezúttal szeretném nagyon nagyon megköszönni a motiváló üzeneteket, kommenteket, és a sok vote-ot! Nagyon kedves tőletek! ❤
Imádlak Benneteket!❤ Puszy😘