Veszély, falka, szerelem - Új Alfa ✔

A végzet peremén táncolva

"- Viki... Szeretnék tőled valami fontosat megkérdezni. - mondta majd lassan felkelt az ágyamról, és felállt az ágy elé.
- Mondd csak Derek. Mi lenne az? - én is felálltam és odamentem elé."

- Azt szeretném neked elmondani, hogy szeretlek. - sütötte le szemeit. Én óvatosan álla alá nyúltam, és felemeltem.
- Én is szeretlek.. De ez miért így mondod? - néztem aggódóan.
- Mert félek... Hogy te nem úgy gondolod ezt ahogy én...
- Mármint hogy? - léptem kicsit hátrébb... Nagyon féltem, hogy esetleg nem engem szeret..
- Leszel a barátnőm? - nézett mélyen a szemembe azzal a nézésével amit annyira imádok.

- Igen! - ugrottam a nyakába - El sem hiszed, hogy milyen régóta várok erre a percre!
- Én is. - mosolygott. - Na aludjunk. Neked holnap suli.
- Nee Derek! - néztem rá bociszemekkel. Ő ledőlt az agyamra a hátán fekve. Én csak bekucorodtam mellé. Ő aranyosan átkarolt és betakart bennünket. Elaludtunk.

Reggel*-*

Olyan jó Derek mellett ébredni. Adtam neki egy puszit és óvatosan kimásztam az ágyamból. Elkezdtem felöltözni. Ezt vettem fel. 👇

- Hova hova Vikim? - nézett rám Derek álmosan kómás fejjel.
- Gondoltam hozok neked reggelit. - ezzel kilibbentem az ajtón. Amikor vissza mentem Derek ott edzett a szobámban. Irtó dögös ahogy fekvőzik.
- Reggeli. - mosolyogtam az ajtónak dőlve.
- Köszönöm Barátnőm! - lépett elém és adott egy puszit a homlokomra. Olyan jó volt ezt hallani tőle. - De elpirultál. - nézett rám huncut tekintettel.
- Ez nem is igaz. - kaptam az arcomhoz, majd megfordultam. Ő letette az íróasztalomra a tálcát majd hátulról átölelt. Vállam felett áthajolt.
- Szeretlek! - suttogta fülembe.
- Én is. - ám ekkor kopogott valaki.
- Gyere. - mondtam. Derek nem engedett még el.
- Sziasztok! Mikor indulhatunk? - lépett be Scott.
- Szia! - mondtuk a BARÁTOMMAL.
- Elvigyelek titeket? - kérdezte Derek.
- Nem kell. Ne fáradj. - mondtam. Lementünk. Elköszöntem anyától, meg kint Derektől is, mivel motorral mentem suliba.

Suliba

Mindenki ott volt a szekrényénél. Semmi extra nem volt reggel. Csak annyi, hogy most már Aiden és Ethan is járnak velünk suliba.
- Szia Viki! Mizu? - dőlt a szekrényemnek Aiden.
- Hali! Minden király veled?
- Velem is. Figyu hétvégén lesz egy buli a tesóm Danny meg én szervezzük eljössz? - kérdezte.
- Jönnek Lydiáék is?
- Hívhatod őket is ha szeretnéd.
- Rendben. Köszy a meghívást. - rámosolyogtam, majd ő elment.
Huu töri órám lesz. Atya ég fujj.. Utálom a töri tanárt. De szerencsémre ez az óra gyorsan lepergett. A szünetekben is együtt voltam a falkával. Velünk voltak az iker pasik.

Kira szemszögéből:
Úgy látom, hogy Aiden nagyon szemez Lydiával és Vikivel. Huhaa forró lesz a hangulat. Órák után amikor indultak haza odamentem hozzájuk. Ott álltak a motorjuknál.
- Hello! Aiden kérdezhetek valamit?
- Szia! Ja.. Mondd csak. - válaszolt lazán.
- Jól látom, hogy szemezel Vikivel és Lydiával? - felkapta a fejét és rám nézett zavartan.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz.
- Láttam ma.
- Jó... Igen... Szimpatikus lányok. De Kira ez maradjon itt. Nem akarok balhét se Scottal, se Parrishel, és Derek Hale-el meg mégannyira sem.
- Nyugodj le. Itt marad köztünk. - veregettem meg a vállát, majd elmentem.
A suli parkolójában megláttam Dereket. Gondolom Vikire vár.
- Szia Kira! - szólt oda nekem, de olyan furcsa volt..
- Hali Derek! Mizu? - léptem oda hozzá. Ahogy odaléptem ő összeesett... A hátából egy balta állt ki.
- Atya ég! Derek! Mi van veled? Ne ne ne ne...! - fogtam, és behúztam a kocsimba. Elvittem Dr. Alan Deaton rendelőjébe.
- Dr. Deaton! Jó napot! Kérem segítsen! Dereket valami nagyon komoly támadás érte.
- Szedd ki a hátából! - kiszedtem... De ő nem tért magához. Gyógyulni se kezdett el. Írtam Scottnak.

Scott szemszöge:
Amikor odaértem Derek már az asztalon feküdt. Kira mellette, a doki meg kezelte a sebét.
- Sziasztok! Viki hol van?
- Nincs itt... - mondta Kira.
- Derekkel baj van és ő nem tudja?
- Nem tudtam elérni...
- Az hogy lehet? Nem veled jött ki a suliból?
- Én azt hittem veled.
- Hogy vagy Derek? Mi történt vele? Ugye fel fog ébredni? - toppant be az előbb nagyon ziláltan a húgom.
- Megtámadták. És téged mi lelt?
- Az most nem fontos. - láttam rajta, hogy már majdnem sírt. De szerintem nem a sebei fájdalma miatt... Viki odament az asztal mellé, és megfogta Derek kezét. Kira odament, és átkarolta Vikit. Olyan jó látni, hogy ilyen jól kijönnek. Ám láttam, hogy Viki közbe vette el Derek fájdalmát.
- Ahh... - kezdett nyögdécselve magához térni Derek. Viki óvatosan segített neki felülni, és lágyan megölelte. Derek viszont olyan szorosan ölelte át a húgomat, láttam rajta, hogy nagyon szereti.

Derek szemszöge:
Viki volt az első, akit megláttam... Gyönyörű szemében könnycsepp ült.. A teste tiszta seb volt.. De ahogy felébredtem ő megölelt.
- Szeretlek! - súgtam a fülébe.
- Én is szeretlek! - adott egy puszit az arcomra.
- Szervusz Derek! Hogy vagy? - érdeklődött Dr. Deaton.
- Meg vagyok.
- A sebedet bekötöttem. Elláttam.
- Köszönöm. - és kezet fogtunk.
Amikor mentünk ki a rendelőből ott volt a falka is. Kivéve Maliát.
- Malia hol van? - kérdezte Scott.
- Ezt akartam pont kérdezni. - bökte ki Stiles. Ekkor megcsörrent Viki telefonja.
- Halo!
- Sziasztok! Malia nálam van! Jó helye van itt. Ugye Kislányom?
- Segítég! - kiabálta Malia.
- Csendd. Ezzel megszakadt a vonal.

Malia Peter Hale-nél van. Ki kell szabadítanunk, mielőtt Peter bántaná.
Kieszeltünk a rendelőben egy villámtervet, és elmentünk a régi Hale ház romjaihoz... Valószínű, hogy itt van Petet és Malia. Kint álltunk már a ház előtt. Allison és én mentünk be először. Mögöttünk Scott és Stiles jött. Egy másik bejáraton Derek, Isaac meg az ikrek. Kira, Lydia, Hayden és Liam meg a ház körül figyelték a terepet.
Egy kés repült Allison felé, de én elkaptam.
- Köszi.
- Alap. - mentünk beljebb amikor megpillantottuk Maliat egy székhez volt láncolva. A láncok már lila, kék, és zöld véraláfutásokat meg sebeket ejtettek rajta. Ekkor egy hirtelen pillanatban amikor Scott gyorsan megindult a székhez kötött lány irányába egy vasrudat dobtak felé...

Scott szemszöge:
Hirtelen megindultam, és csak azt éreztem, hogy a földre lettem félrelökve...

Derek szemszöge:
Csak egy nagy sikoltást hallottam Allisonét. Gondoltam, hogy valami baj van..
- Menjünk oda! - szóltam a többieknek. Amikor odaértünk olyat láttunk, ami mindenkit lesokkolt.
Scott félrelökve Stilest a le meredtség körülfogta...
És ott volt ő....
Térdre rogyva.. Egy vasrúddal a gyomrában... Véres ajkai csak annyit rebegtek "Szeretlek titeket".

Sziasztok! Meg hoztam az új részecskét! Remélem tetszik majd nektek! Ha tetszik ne sajnáld a vote-ot!👍 ❤
Puszy!💋