Boldogtalan | KiriBaku ✓

15

~Kirishima, fél évvel később~

Zsebre tett kézzel sétáltam végig a folyosón.A fehér falak már kezdtek rossz érzést kelteni bennem, de tudtam, hogy a legjobb helyen járok.Jó ideje már, hogy elkezdtem meglátogatni ezt a helyet, hiszen manapság már csak itt találkozhatok vele.Azt mondták ez az utolsó hét amit ki kell bírnia, de én szeretnék megbizonyosodni róla, hogy tényleg minden rendben legyen.Kicsit izgultam amiért újra láthatom, annak ellenére, hogy minden nap bejövök hozzá, de a mai nap kivételes eset volt.Különleges napnak ígérkezett számomra és remélhetőleg számára is.

Hisz ennek már épp itt van az ideje.

-Oh, jó napot Uram!-fordult felém meglepetten az egyik orvos aki az épületben dolgozott.-Minek köszönhetem a látogatását?

-A szokásos.Felébredt már?

-Már el is hagyta az épületet.Nem mondta magának, hogy ma engedik ki?

-Nem...Azt mondta csak egy hét múlva fogják, de azért köszönöm az információt és elnézést a zavarásért!-hajoltam meg egy kicsit, majd megfordultam és sietősre véve a tempót, indultam meg az autómhoz.

A fenébe már, hogy mindig a bolondját járatja velem!!

Egész nap őt kerestem, de sehol sem találtam, pedig én aztán tényleg bejártam az egész várost!Nem hiszem, hogy valaki képes az egyik pillanatról a másikra így felszívódni!Bár neki egyszer már sikerült...Miért ne menne neki még egyszer?

Idegesen kezdtem el tárcsázni Midoriya telefonszámát, amit pár csörgés után sikerült is felvennie, de nem tudott információval szolgálni.Hívtam Todorokit is, de ő se tudott semmiről, majd így mentem szépen végig a többieken is, akikkel még tartom a kapcsolatot.Shinsou, Kaminari, Mina, Jirou, Sero, Momo, Tsuyu, Ochako...De egyszerűen lehetetlen volt megtalálni.

Újra elköltözött volna?
Nem, az kizárt...Csak nem tenne ilyet megint.
Bár róla van szó, tehát meglehet...

-Valami baj van Uram?-nézett rám meglepetten a szárnysegédem, mikor még este tizenegykor is bent ültem és a lehetséges helyeket futtattam át a fejemen, hátha beugrik valami különleges hely, ahová elmehetett, de végül ezt is fel kellett adnom.

A telefonja természetesen ki van kapcsolva, tehát nem is bírom megcsörgetni se.Néha komolyan mondom, hogy az agyamra megy.

-Uram, kérem menjen haza, mi majd gondoskodunk mindenről.-a szárnysegéd szavai hallatán ránéztem és bólintottam egy aprót, majd készülődni kezdtem.

Gondosan bezártam az irodám ajtaját, majd elköszönve az alkalmazottaktól ismételten kocsiba szálltam és megindultam az otthonom felé.Különleges nap, mi?Hát egyáltalán nem így képzeltem el...
Ennyi erővel ki is dobhatnám azt a nyamvadt gyűrűt az ablakon...

Az ajtóhoz érve, kikotortam a zsebemből a kulcsot és kinyitottam az ajtómat.Becsuktam magam mögött és levettem a cipőmet, hogy még véletlenül se mocskoljam be ennél jobban a lakásomat.A táskámat csak ledobtam az előszobában, majd indultam is a konyhába, de eszembe jutott, hogy be is kéne zárni az ajtót, így hát visszafordultam és meg is tettem.A konyha szokás szerint tiszta és rendezett volt, bár nagyon nincs is ki szétbarmolja, hiszen maximum aludni járok haza.

A hűtőhöz sétálva kivettem a narancslevet és töltöttem magamnak egy pohárral, amit azonnal el is fogyasztottam, majd ingemet elkezdtem kigombolni és megindultam a szobám felé.Már a lépcső tetején voltam, amikor feltűnt, hogy a szobámban ég a villany...

Remek, még ezt is égve felejtettem...

Azonban amikor benéztem, rá kellett döbbennem, hogy tévedtem.Egész nap a városban kerestem...