Boldogtalan | KiriBaku ✓

1

-Bakugou?Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen felbukkan nálam.

-Jó estét Doki!Zavarok?

-Ugyan, jöjjön csak!Mi járatban errefelé?

-Japánba kell utaznom...

-Oh, vissza a helyre ahonnan menekült?

-Nagyjából.

-És mit érez ezzel kapcsolatban?

-Nem is tudom...25 éves vagyok, de mégsem merek elmenni oda, tudván, hogy bármikor összefuthatok a régi osztálytársaimmal.

-Az osztálytársai talán nem kedvelték?

-Néhányan talán féltek tőlem...

-Miért?

-Nem mindig voltam ilyen csendes és nyugodt.Rengeteget ordibáltam és folyton ideges voltam.

-Tehát akkor végül is kedvelték, de tartottak is magától, így van?

-Igen...

-Akkor nincs szó régi megszégyenítésről sem, amit maga ellen követtek el, ugye?

-Nincs...De amikor eljöttem, nem mondtam senkinek semmit.Egyik napról a másikra már nem laktam ott és minden elérhetőségemet megváltoztattam.

-És miért, ha szabad megkérdeznem?

-Egyedül akartam lenni.Új életet akartam kezdeni...

-Ennek van köze a betegségéhez?

-Nem akarom, hogy végignézzék a halálomat...Főleg nem Kirishima.

-Kirishima?Most először hallom a nevét...Talán a legjobb barátja?

-Az volt...

-Volt?

-Beleszerettem...

Nem akartam visszatérni Japánba, de a főnököm ott is befutott a cégével és legjobb embereként áthelyezett oda.Éveken keresztül éltem úgy Amerikában, hogy nem tettem semmit, amivel a hírekbe kerülhettem volna, még is amikor áthaladtam Japánban a reptéren, egy tizenéves lány csillogó szemekkel nézett rám és készített fényképet.Nem egyeztem bele, de sebaj...Bizonyára még mindig a régi Bakugouként gondol rám.

A taxiba ugyan ez volt.A soffőr ugyan azzal a csillogással nézett rám, mint a lány, de benne legalább volt annyi, hogy engedélyt kért egy képhez.Telefonját előkapva nyitotta meg az első kamerát és már készítette is a képet.

Hiányzik a csendes kis életem...

Megadtam neki az úti célomat és már indította is a motort.Nem sokat változott ez a hely, azt meg kell hagyni...Az épületekre és egyéb helyekre ki van plakátolva Deku, mint az első számú hős.Sokat változott azt meg kell hagyni.A képe végre már nem egy kölyökkutyáéra hasonlít, hanem van benne férfiasság is.Oké ez nagyon furán jött ki...

-Megérkeztünk Uram!-állt meg a taxis és hátrafordult, mire a szemem sarkából rá pillantottam, majd egy sóhajtás kíséretében a tárcám után nyúltam.Az általa kért összegnél többet adtam neki, majd azonnal ki is szálltam a kocsiból és kivettem a cuccaimat a csomagtartóból.

Nem vártam meg amíg elmegy, csupán előhalásztam a kulcsokat a zsebemből és már már ki is nyitottam az ajtót.Csendes lakás...Ez kell nekem.A környék amit választottam ugyan ilyen volt.Csendes és nyugodt.