A mostoha bátyám és én (S.M)

8. Rész

- De nekem rád van szükségem! - kiabáltam, de ekkor minden kifehéredett....

Lassan nyitottam ki a szemeimet az erős fény miatt. Egy kórteremben ébredtem ez nyilvánvaló. Csak arra nem emlékszem, hogy mi történt mielőtt elájultam volna. Emlékezzünk vissza. Este volt, és valahova mentem. Valakivel mintha találkoztam volna. Scott. Vele találkoztam és meglőttem a karját.
Elmélkedésemet az orvos zavarta meg. A 20-as évei végén járhat. Nagyon jóképű pasas. Kócos szőke haj és gyönyörű tengerkék szemek, amikben sikerült elvesznem.

( Chris Smith, Scott bátyja)

- Szervusz Elena! Én Dr. Smith vagyok, az orvosod. Hogy érzed magad? - Smith? Ugye nem Scott bátyja? Amikor még együtt voltunk, mesélte hogy van egy bátyja aki Kanadában él.

- Mondjuk úgy, hogy megvagyok, köszönöm! Lehet egy kérdésem? - válasz helyett csak bólintott, így folytattam. - Ön nem ismer egy bizonyos Scott Smith nevű fiút? - hangom eléggé bizonytalanra sikeredett.

- Igen, ő az öcsém. Miért? - ne. Pont a bátyjának kell az orvosomnak lennie? Mondjuk ő legalább normális.

- Nem érdekes - szememet a fehér falra szegeztem. Nem akartam elárulni neki, hogy mi történt közöttünk. Hirtelen kivágódott az ajtó, és anyáék léptek be rajta. Anya iderohant hozzám és szorosan megölelt.

- Kicsim jól vagy? - elkezdett sírni, ami engem is majdnem megríkatott.

- Jól vagyok anya. Ne aggódj! - anyu elengedett és ekkor Jack ölelt meg. Biztonságban éreztem magam, ami miatt muszály volt elsírnom magam. Jack aggódva nézett rám.

- Mi a baj Elena? - kérdésére csak megráztam a fejemet és válaszoltam.

- Csak egy ideje most érzem magam eléggé biztonságban, és a stressz ami felgyűlt bennem most jön ki. - mondtam mosolyogva és újra megöleltem. Elengedtem és Shawnt zártam karjaim közé. Beszívtam ismerős illatatát, amitől melegség árasztott el. Felnéztem és láttam, hogy Dr. Smith elhagyja a szobát.

- Mi történt Elena? Mit csináltál este kint a fegyvereddel? - anyám aggódó hangja ütötte meg a fülemet.

- Semmit, csak elmentem sétálni és vittem a fegyvert, mert ki tudja, hogy mikor találkozok Scottal. - ezt még én sem hittem el. Ilyen szarul, hogy lehet hazudni?

- Akkor miért sírtál az ajtónak dőlve és ájultál el? - Jack is beszállt a kis csevegésünkbe. Köszi Jack, én is szerizlek.

- Nem mondhatom el. - csak ennyit tudtam kinyögni. Nyílt az ajtó és Dr. Smith jött be a szobába egy kórlappal a kezében.

- Elena! Még egy-két vizsgálatot el kell végeznünk és ha minden rendben, akkor holnap már haza mehetsz.

- Rendben doktor úr! - egy halvány mosolyt eresztett felém, amitől jobb lett a kedvem.

- Hívj csak Chrisnek. Nem vagyok még annyira öreg! - felnevetett, amitől nekem is nevetnem kellett. Olyan édes a nevetése.

- Rendben Chris! - ezután elvégezték a vizsgálatokat, amiből megállapították hogy minden rendben van.

Másnap mielőtt elhagytam volna a kórházat, telószámot cseréltünk Chrisszel, azon alapon, hogy ha baj van, nyugodtan hívjam.

Otthon minden olyan volt, mint ahogy hagytam. Felmentem a szobámba, hogy lefürödjek, de ezt a tervemet Shawn meghiúsította. Amikor benyitottam, ott feküdt az ágyamon és telefonozott. Észrevette, hogy bejöttem, ezért felkelt az ágyról és elkezdett felém jönni. Becsukta az ajtót és neki nyomott, majd megcsókolt. Ez a csók követelőző volt, egyben szenvedélyes is. Felkapott és az ágyra fektetett. Tovább csókolóztunk, ám valaki megzavart minket. Anya nyitott be, én pedig szó szerint lelöktem magamról Shawnt.

- Ti meg mit csináltok?! - anyu kicsit ideges volt. Valamit ki kéne találni. Megvan!

- Meg akart harapni én pedig lelöktem az ágyról - hát én valami iszonyatosan szarul hazudok. Na mindegy. Az a lényeg, hogy anya elhiggye. Bólintott egyet majd folytatta a mondandóját.

- Csak szólni akartam, hogy Jackkel elmegyünk moziba. Majd este felé jövünk, sziasztok! - ezzel elhagyta a szobát, én pedig kifújtam az eddig benntartott levegőt.

- Ezt nem folytathatjuk tovább Shawn! Még egy ilyen és lebukunk. Nem akarom, hogy anyáék csalódjanak. Sajnálom Shawn. - a könnyeimmel küszködve léptem ki az utcára és a park felé kezdtem sétálni. Leültem egy padra és csak bámultam ki a fejemből. Arra lettem figyelmes, hogy valaki leül mellém. Oldalra pillantottam és Christ láttam meg, ahogy engem néz. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem, amin először meglepődött, majd viszonozta ölelésemet.

- Kérdezhetek valamit? - hangom alig hallható volt, de ő így is meghallotta.

- Persze, kérdezz nyugodtan! - gyönyörű szemeiben ismét elvesztem és alig bírtam megkérdezni tőle amit akartam.

- Veled történt már olyan, hogy meg voltál győződve valamiről, amiről egyszercsak valami miatt megváltozott a véleményed? - próbálta felfogni mit is kérdeztem tőle, majd mikor kezdett "megvilágosodni" megrázta a fejét.

- Miért kérdezed? - Elmondjam neki? Végülis azon kívül, hogy legfeljebb hülyének néz, nem vesztek semmit.

- 3 évvel ezelőtt apukám autóbalesetben meghalt. Mielőtt felébredtem volna a kórházban, volt egy fura álmom. Apám volt benne. Azt mondta, hogy nem halt meg. Azt mondta a bátyja, aki nagyon hasonlított rá, ő halt meg. Hogy ő ki tudott mászni az autóból mielőtt az kigyulladt volna. Mivel a bácsikám az autóban maradt, annyira megégett, hogy nem tudták beazonosítani a testet. Ezután felébredtem. Nem tudom miért, de úgy érzem ez az álom egy jel volt. Egy jel, hogy apukám lehet nem halt meg. Nem tudom miben hiszek. - zokogva bújtam hozzá, mire ő belepuszilt a hajamba és csak erősen szorított. Pár perc múlva megnyugodtam.

- Meghívlak egy fagyira. - mondta erre a mondatára annyira megörültem, hogy a nyakába ugrottam és megpusziltam az arcát. Erre ő egy ezer wattos mosolyt villantott felém. Elmentünk a legközelebbi fagyizóhoz és vettünk fagyit. Én citromosat ettem, ő meg csokisat. Beszélgettünk, hülyéskedtünk. Megtudtam, hogy 26 éves, a kedvenc színei a kék és a fekete, szingli és természetesen ő volt gimis korában a suli rosszfiúja.

Elég furán jött ki, de elhívtam az őszi bálra, ami 2 hét múlva lesz. Igent mondott, amitől nagyon boldog lettem. Hazakísért, amit egy öleléssel köszöntem meg. Már este 6 óra volt, így anyáék is otthon voltak már. Beléptem a házba és a szobám felé vettem az irányt. Nem jártam sikerrel, mert Shawn berántott a szobájába és nekinyomott az ajtónak.

- Miért?! - kérdezi idegesen.

- Mit miért? - nem tudtam miről beszél.

- Miért vetettél véget a kapcsolatunknak? - egyre hangosabb és idegesebb lett. Én pedig egyre jobban féltem.

- Te nem voltál ott amikor majdnem lebuktunk anya előtt? Ez nem történhet meg még egyszer! - vágtam a fejéhez és kiakartam volna menni a szobájából, de ő nem engedte.

- Szeretlek a kurva életbe is! Nem fogod fel?! - ordibálta, mire én arrébb löktem és kimentem a szobájából, egyenesen a sajátomba és kulcsra zártam azt. Muszály végetvetnünk ennek, ami közöttünk van. Letusoltam, majd sírva aludtam el.

Hey guys! Itt a 8.rész! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Ha tetszik csillagozz és komizz!
                          Pusszancs♥️♥️😘😘😍