Lehet, hogy igazuk volt...

11.rész

Órák kezdetére visszatértem a termembe, és elégedetten láttam a két barátomat vörösen a  padjuknál, a kezeikkel babrálni. Ha jól sejtem, sikerrel jártam. A nap eseménytelenül folytatódott, egyikőnk se szólt egymásnak semmit. Srácok, a végén még aggódni fogok, hogy nem is mentek itt olyan jól a dolgok...

Táskámmal a vállamon ballagtam hazafelé, és a házba belépve boldogan láttam, hogy egyedül vagyok itthon. Felszaladtam a szobámba, a táskámat az ágyamra dobtam, és egyből előkaptam a telefonomat.

Yoshi: Na, hogy mentek a dolgok?

Elküldtem az üzenetet Aratának, és izgatottan, még is aggódva vártam a választ.

Arata: 😊

Egyből megértettem. Hála az égnek, minden jól alakult!

Yoshi: ....amúgy bocsi hogy visszautasítottam Hotarout, tudom, mennyire fontos neked és mennyire rossz volt összetörtnek látni. Csak, sajnos nem tudtam viszonozni az érzéseit..Sajnálom.

Arata: .....
Arata: ..Megbocsájtva.

Mosolyogva néztem a képernyőt. Ők ketten boldogok, és én sem vagyok haragban Aratával, és remélhetőleg Hotarouval sem. Jó érzés tudni, hogy minden oké.

Hirtelen meghallottam, ahogy a bejárati ajtó kinyílik, ezért lesiettem a földszintig. Félúton a lépcsőn Yuuval megláttuk egymást, és meglepve vette észre, hogy vigyorgok, mint a tejbetök.

- Összejöttek! - jelentem be a hírt a lépcsőn leérve.

- Komolyan? Mi történt? Hogy történt? Mondd! - jött oda hozzám izgatottan. Megmutattam neki az üzeneteket, elmeséltem mi történt a suliban, és hogy mennyire betalált a kérdés, amit tanácsolt.

- Nem gondoltam volna, hogy pont veled fogok ilyenekről beszélgetni... - mondtam mosolyogva.

- Örvendezünk a meleg haverok összejövetele miatt. Ez csak tök átlagos fiú tesó progi, nem? - mondta, mire mindketten elnevettük magunkat.

- Amúgy - kezdett témát váltani - ők együtt vannak, nekem már van szerelmem, most már csak neked kéne csajt keríteni.

- Hmm, igazad lehet. Katsuo nővére egész jófej, bár csak egyszer találkoztam vele... - gondolkodtam el.

- Most hogy mondod. Egészen összeilletek...

- Jól van, randiguru, mára elég lesz. - fordultam a szobám felé, és elindultam. - További jó napot, én most megyek kuksolni a nap végéig.

- Jó kuksolást. - ment oda ő is a szobája ajtajához. - Mindkettőnknek. - csukta be, és én is így tettem. Leültem az ágyamra, és a telefonomat bekapcsolva még egyszer átolvastam az üzenetváltásomat Aratával. Tényleg örülök nekik.

Yoshi: Na és, elcsattant már az első csók?

Kíváncsi voltam rá. Túlságosan is.

Arata: Még a teremben... Akarsz esetleg egy részletes beszámolót?

Az üzenetét meglátva azonnal rohantam Yuuhoz, és becsapva az ajtaját értesítettem.

- Arata beszámolót ad! - nyújtottam fel a telefonom örömömben, közben pedig az izgalommal teli öcsém is felém fordult.

- Mutasd! Kifaggatjuk mint az állat, de most azonnal! - pattant fel a székéből, és ahogy felém lépdelt, leengedtem a telefonom, hogy együtt tudjuk meg Arata és Hotarou kapcsolatának részleteit.

Következő nap, Arata nem várt a suli kapunál, amit kellően furcsálltam. Elballagtam a termünkhöz, és benyitva rendesen meglepődtem. Megint egyedül ők ketten voltak bent.

- Lebuktatok. - szóltam oda az éppen csókolózó párocskának, akik a hangom hallatán egyből szétugrottak. Én csak tovább mosolyogtam rajtuk.

- Y-Yoshi.. - dadogta Arata a rákvörös Hotarou mellett.

- Örülj, hogy csak én vagyok az. - mentem oda a padomhoz. Miután leültem, a két barátom a szemük sarkából nézett rám hezitálva. - Nyugodtan folytassátok. Engem nem zavar. - próbáltam kitalálni, mi lehet a gond.

- Arata.. Azt beszéltük meg hogy te fogod. - ült fel a padjára Hotarou gonosz vigyorral.

- Öhm.. - nézett rám Arata. - Annyit akartam mondani, hogy... Köszi. - mondta félve.

- Ne nekem köszönd. - válaszoltam, amire mindketten kérdően néztek rám. - Hanem az öcsémnek. Ő volt az, aki kitalálta hogy szerelmes vagy Hotarouba. Tudod, akivel összetalálkoztunk az utcán.

- Ja, aha... Akkor azért mondtad el neki. - nyugodott le Arata. - Add át neki a köszönetem. De neked is köszi. - ült le a helyére, majd az osztály többi tagja is elkezdtett lassacskán beáramlani.