Áldozat és terrorizáló {JiKook FF +18}

7.rész

Szóval belementem.Túl sok választásom nem volt mivel eléggé akaratosnak tűnt, én pedig engedtem a kísértésnek és megbízhatónak tűnt.Igen, mondom ezt én, akit annyi évig terrorizált de most hagyjuk figyelmen kívül ezt a tényt.

Éppen kezdtem volna enni a második vödör fagyimat amikor Hoseok felpattant és karomnál fogva kiráncigált kocsijába, beültetett majd se szó se beszéd elmentünk bevásárolni.

***

Itt kezdődnek el izgalmas kalandjaim, ugyanis intenzív 3 órája itt császkálunk, szerintem még Hoseok se tudja mit akar venni, csak itt bolyongunk, mert miért ne.

-Miért szenvedsz ennyire?-kérdezi nevetve miközben levett egy számára tetsző pólót.
-Mert 3 órája itt vagyunk, miközben otthon is lehetnék!-fogom meg a ruhadarabot amit a kezembe adott.

-Nyugi Chim, már nincs sok hátra.

-Ez tetszik!-mutatok rá egy sima fehér pólóra.
-Ez úgy néz ki, mint amit nagyapám szokott hordani.-mondja el őszinte véleményét egy másodperc alatt.-Ez néz ki jól.-vesz le még egy pulcsit.-Próbáld fel őket.-utasít majd megfogva a ruhákat a kezemből elkezd tolni a próbafülke felé.

Bementem egy számomra megfelelőbe és Hoseok készségesen követett egészen be a négy fal közé.Ránéztem semleges arckifejezéssel mire ő állta pillantásomat és tömény egy percig csak bámultuk egymást.
-Kimennél?-kérdezem gúnyosan.
-Mer?-válaszol hasonló hangnemben.

-Öltöznék?-veszem fel a kesztyűt vele.

-Leszarom?-ráz le egy rövid válasszal.Csak forgatom szemeimet gyerekességén majd beleegyezve, hogy ő márpedig bent fog maradni elkezdtem öltözni.Kicsit megnyugtatott, hogy Hoseok inkább a telefonjával volt elfoglalva, mintsem a bámulásommal, úgyhogy már nem voltam annyira feszült.Szerényen a tükörbe pillantottam, és szó mi szó, fel sem ismertem magam.

-Na látod - mosolyog önelégülten - erről beszéltem.-paskolja meg vállamat.Elpirultam kicsit szavaira.-Hogy tetszik?-nézi a tükörképem.

-Fura.-válaszolok röviden, de éppen csak ennyi jutott eszembe.

-És mennyire jól áll a furaság!

***

Miután végeztünk a vásárlással elkísért a fodrászhoz ami itt van a plázában.Habár ragaszkodtam hozzá, hogy majd én kifizetem a ruhákat Hoseok nem engedett és mindet egytől-egyig állta.Hálásan néztem rá, talán kicsit bűntudatom is volt, de majd visszafizetem neki valahogy.

-Milyen hajam lesz?-kérdezem Hoseokot amint beléptünk a szalonba.

-Amilyen most van csak szépen megcsinálja.Szia Mina!-fordult a lány felé, ezek szerint ismerik egymást.

-Sziasztoook!-ugort Hoseok nyakába.-Miben tudok segíteni?-fülig ér szája.
-A barátomon kéne segítened.

-Aha, már látom a problémát.-igazán kedves, köszönöm a bókot.

Azonnal leültetett a székre és nekiállt igazítani kócos bozontomat amit a hajamnak hívok.Alig telt bele fél órájába már készen is volt és ismét csak gyönyörködni tudtam a tükörben, persze minden egoizmust félretéve, nagyon jól nézek ki!

Megköszöntem a lánynak szorgalmas munkáját ő pedig még pénzt sem kért érte, mert szerinte "sürgős esetek ingyen vannak".Ismét egy mosollyal válaszoltam aranyos bókjára majd végre indulhattunk haza.

***

-Holnap jössz suliba, ugye?-kérdezi Hoseok még a kocsiban ülve.

-Nemtudom.Kéne.-vakargattam tarkómat.