Több mint barátság

Ő

Jackson

– MINDENKI ITT VAN?.– kérdezi kiabálva az edzőbá, megpróbálva rájönni, hogy tényleg jelen van-e mindenki az induláshoz , miközben én már idegességemben a tarkómat maszírozom.

Hogy miért is vagyok ideges?
Mert ez a seggfej Nathan KURVÁRA NINCS SEHOL, és nem azért, hogy mondjam,de 5 perc és indul a busz. Hiába hívom, írok neki, kicseszettül nem képes arra, hogy válaszoljon.

– Nathan még nincs is.– válaszolok indulatosabban a kelleténél.

Ahj, hol a faszba vagy már Nate?

Telefonomat elővéve, próbálom meg újra hívni, de ekkor meghallom, ahogy Harry felkiált.

– Ott jön a kis pöcs.– horkant fel, majd kitör belőle a nevetés, mire én reflexszerűen fordulok meg, ahol meglátom Nathant felénk közeledni.

Megkönnyebbülve sóhajtok fel, majd vigyorogva figyelem, ahogy felénk tart.

– NATHAN .– kezdi az edző, majd folytatja .– HOL A PICSÁBAN VOLT?.– ráncolja szemöldökét felháborodottan, megpróbálva rájönni, hogy Nate miért nem ért ide a megbeszélt időben.

Na erre én is kiváncsi vagyok.

– Elaludtam edzőbá, sorry.– válaszol Nate egy angyali mosollyal az arcán, miközben ideérve, karját átdobja vállamon.

– Ahj fiam.– sóhajt egyet.– Menthetetlen eset vagy.– rázza fejét enyhén mosolyogva az edzőbá.

Nathan felé fordulok, miközben felhúzom szemöldököm, aki büszkén áll a " bók" hallatán.

– Mi a baj tesó?.– kérdezi tőlem értetlenkedve, miközben vigyora egyre szélesedik.

– Hol a faszban voltál?.– nézek rá grimaszolva, megpróbálva rájönni, hogy mégis merre volt.

– Elhúzódott a maszti.– ránt vállat egy kaján mosollyal az arcán, mire megforgatom szemeim.– és amúgyis, miért vagy így kiakadva?.– kérdezi kíváncsian.

Ugh Jacky tényleg, miért is vagy ennnyire ideges?

– Nem akartam nélküled menni haver.– vakarom meg tarkóm zavaromban, mire Nate felnevet, amitől még kínosabban érzem magam. Hirtelen elbizonytalanodom, mert hát miért is érzem magam kényelmetlenül, hisz senki se szeretne a legjobb haverja nélkül utazgatni, nem? A lányok sem mennek egymás nélkül sehova, még a mosdóba se. Szóval tök normális, hogy Nattel akarok lenni, nem? Nem?

– Ahwwww, de cuki vagy langyikáám.– borzolja fel hajamat Nate, amire csak egy vállba boxolás a válaszom.– én se akarnék nélküled menni, tesó.– ránt vállat mosolyogva.

És igen, megint a száját bámulom, komolyan mondom, fogalmam sincs mi történik velem. A lányok is néha megbámulják egymást nem? De a fiúk? Na azt kevésbbé hiszem, ezért is adok hálát az égnek, hogy ez abarom ebből az egészből semmit se vett észre, még az kéne, mert akkor tényleg örökké hallgatatnám a meleges beszólásait.

– FIÚK FELSZÁLLÁS.– szól fel az edzőbá, mire csak úgy miért ne alapon meglököm Nate karját, hogy én érjék fel előbb a buszra, aki felhúzott szemöldökkel néz rám, majd gyerekes viselkedésemen megrázza fejét, vigyorogva.

Szeretem a beteges vigyorát és ezt most halál komolyan mondom.

Kezdek meghülyülni, mi?

Rövid lett, de holnap megpróbálok hosszabb részt hozni.