"Közelebb vontam magamhoz, nyomtam egy csókot az ajkaira, majd megszólaltam.
- Mi történt az én ártatlan Finn Wolfhardommal?"
2018. június 15. - 2019. január 12.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
FINN
Nemsokára összepakoltunk a szobánkban.
Na jó, nagyjából összepakoltunk.
Kit áltatok? Semmit sem csináltunk.
Pedig esküszöm, én próbálkoztam. Szépen összekészítettem mindent; a szennyesemet, a tusfürdőmet, az újonnan szerzett hógömbömet, de hiába. Semmi sem vitt rá arra, hogy bepakoljak a bőröndömbe.
Timmy is ugyanúgy volt. Talán néhány könnycsepp le is gördült az arcán (nem), miközben próbált összepakolni, de aztán reményvesztetten eldobta magát az ágyon, és hosszú perceken keresztül meg sem mozdult.
De aztán szépen lassan tényleg összeszedtünk mindent, és kiürült a szobánk. A szobánk, aminek a falai annyi mindent láttak. A szobánk, ahol majdnem minden elkezdődött.
Persze nem jókedvünkből pakoltunk össze, hanem azért, mert muszáj volt, de ez lényegtelen. Csak az számított, hogy még egy éjszakát eltölthettünk ebben a csodás szállodában.
A wrap party-t egy közeli szórakozóhelyen tartották.
Én nyilván nem voltam ismert ilyen témában, de mindenki azt mondta, hogy tök jó hely, és élvezni fogom, és jó buli lesz, de ebben eléggé kételkedtem. Még most sem ihattam legálisan, akkor meg mi értelme?
Timmy-vel kézen fogva indultunk el. Úgy voltunk vele, hogy most jól megmutatjuk mindenkinek, nem érdekel mások véleménye, csak legyünk boldogak és kész.
Na, a kezdeti lelkesedés egészen a szobánk küszöbéig tartott, ott olyan gyorsan engedtük el egymás kezét, amilyen gyorsan csak tudtuk. Nem, még tényleg nem voltunk készen erre. Meg amúgy is, Bob ekkortájt nem igazán szimpatizált Timothée-val bizonyos dolgok miatt, az meg csak hab lett volna a tortán, hogy átvitt a másik oldalra. Na, nem mintha bántam volna.
Úgyhogy látszólag magabiztosan indultunk el, de mindketten tudtuk, hogy az este kellemetlen és kínos is lesz egyszerre.
- Megjött a fiatal pár! – kiáltott fel az egyik producerünk, amint meglátott minket az ajtóban. Valószínűleg ekkorra már mindenki torkán lecsúszott egy-két ital, tekintve arra, hogy késtünk, úgyhogy meg sem lepődtem igazából.
Timmy-vel nevetve egymásra néztünk. Nem mondhattam, hogy kérlek, ismételd meg az előző mondatot, csak egyszer, újra hallani akarom, így hát poénként fogtuk fel, mert annak is szánták. Talán túlgondoltam, de akkor nagyon kecsegtetőnek hangzott a pár szó, és jólesett, hogy valaki más mondta ki ezt.
De persze erről senki sem tudhatott. Így hát csendben beolvadtunk a társaságba, mintha minden a lehető legnormálisabb lenne.
Miután mindenki megérkezett, leültünk és megnéztünk pár nyers jelenetet a filmből, csak hogy meglássuk, min is dolgoztunk ennyit hónapokon keresztül.
