should i stay or should i go? // finn wolfhard x timothée chalamet // befejezett

lady lady lady

FINN

Timothée így is tett. Se szó, se beszéd, megcsókolt. Én pedig hirtelen azt sem tudtam, mihez kezdjek magammal és a már nem szomjas fiúval, akiben valószínűleg sokkal vidámabb, szivárványosabb gondolatok játszódtak le ekkor.

Ahogy tudtam ellöktem magamtól, amit eléggé megnehezített az, hogy az ujjait az enyémekhez kulcsolta és semmi áron nem akarta elengedni őket. Néhány másodpercig csak néztem őt és nem hittem el, hogy ez újra megtörténik velem. 

Mármint oké, ráfoghattam volna arra, hogy részeg, és ilyenkor teljesen mindegy neki, hogy mi van az ember lábai közt, de nem tudtam, mert nem ez volt az első alkalom. Tudtommal legelőször elég józan volt. De nála nem lehet tudni.

Lassacskán pedig feleszméltem a hirtelen jött sokkból. Timothée zöld szemeivel találtam szembe magam, azzal az összetéveszthetetlen csillogással, ami rögtön elárulta, hogy a pohár aljára nézett. A fiú oldalra döntötte a fejét, ajkait szóra nyitotta, de ahogy lehunyta szemeit úgy szorította össze a száját is. Talán számon akart kérni, hogy miért is löktem el magamtól, de eddig már nem jutottunk el.

Egy nagy sóhaj mellett eldőlt az ágyunkon, majd megragadott egy párnát és szorosan magához ölelte. Figyeltem egy ideig, egészen pontosan addig, amíg el nem aludt, miközben elgondolkoztam azon, hogy mennyire egy kiszámíthatatlan fiúval van dolgom. Sőt, igazából lehet, élvezem is a Timmy kiszámíthatatlanságát, és lehet más is van itt, nem csak szimpla barátság.

Meleg lennék? Vagy biszex? Azonnal ezek a kérdések ugrottak fel a fejemben, és akármennyire is nem akartam, végül rájöttem, hogy lehet bennük valami. Végül is, ott volt Jack, aki, nos, egy más eset, de a lényeg ugyanaz. Csak itt lehet, hogy komolyabb dolgokról van szó.

De aztán ott van Essie. Kedves, aranyos, szép, és egyértelműen kedvel, ami egy elég jó pont. És szerintem én is kedvelem, de ő is csak egyre jobban összezavar.

Az arcomat a tenyerembe temettem, miközben megpróbáltam rájönni a helyzetre, de semmi. A szenvedésemnek hangot is adtam, majd leesett, hogy Timmy épp alszik mellettem, és lehet, hogy nem ez a megfelelő alkalom erre.

Csendben megfogtam a takarómat és a párnámat, s megágyaztam magamnak a kanapén. Az tűnt a legjobb ötletnek, hogy egy ideig hanyagolom, aztán meglátjuk mi lesz. A kanapén alvás jó kiindulási pontnak bizonyult, akármennyire sem volt alapból az ínyemre a dolog.

Reggel én keltem fel először, de szerintem ez várható volt. Timmy-t nem akartam zavarni, meg amúgy is, épp távolságot tartok, úgyhogy felhívtam Essie-t, hogy hol is találkozzunk. A lány vidáman ledarálta nekem a címét külön kiemelve, hogy nem lesz otthon az anyja, úgyhogy nyugodtan átmehetek.

Miután letettük összedobtam Timothée-nak egy szendvicset. Oké, lehet, hogy próbálok kicsit távolabb kerülni tőle, de nem vagyok egy bunkó paraszt. A szendvicset betettem a hűtőbe, az éjjeli szekrényre pedig helyeztem egy cetlit, amin a következő dolgok álltak: Essie-nél vagyok. Reggeli a hűtőben. – Finn

Így hát elindultam a lányhoz, de előtte magamhoz vettem az ajándékát, amit már korábban beszereztem. Tudtam, hogy nem fogunk találkozni 25-én, úgyhogy úgy gondoltam hamarabb lerendezem az ajándékozást.

Tényleg úgy volt, ahogy mondta; rajtunk kívül senki sem volt a házban, és ez olyan érzést keltett bennem, mintha épp valami rossz dologra készülnénk, de mindenki tudta, hogy semmi ilyenről nincs szó.

Megajándékoztuk egymást, majd Essie megkínált mézeskaláccsal, úgyhogy leültünk a tévé elé és tömtük a fejünket. Egész végig a lányra koncentráltam, és igazából felüdülés volt végre egy kicsit vele lenni.

Aztán egy idő után bekente a száját ajakápolóval. Aztán újra. És újra. Ez valami jelzés akar lenni? Lekaphatom? Vagy csak túlságosan száraz a szája? Vajon milyen ízű az ajakápolója?

- Essie?

- Igen?

Közelebb hajoltam hozzá, s szinte már csak suttogtam, ahogy kimondtam.

- Megcsókolhatlak?

Óvatosan bólogatni kezdett, ajkain pedig egy halvány mosoly játszadozott. S így történt meg, hogy az első csókunkra szenteste kerítettünk sort.

Ezek után nem volt minden olyan tökéletes. Egész film alatt alig mertünk egymásra nézni, így csak csendben ültünk egymás mellett és egy szót sem szóltunk. Aztán megtört a jég, és úgy csókolóztunk tovább, mintha mi sem történt volna.

- És amúgy – fordult felém Essie látszólag zavarban – most mi lesz?

Rámosolyogtam a lányra, majd válaszként újra megcsókoltam. Igen, ez lesz a jó döntés.

Nem sokkal ezután hazamentem. Reménykedtem, hogy Timmy már fent van, hiszen az idő már jóval az este felé hajlott.

Ahogy beléptem a szobába egyből megláttam az üres tányért a pulton. Szóval már fent van.

- Szia – köszöntem oda neki, mikor megláttam. Még mindig az ágyban feküdt, válaszként valami morgásszerűséget küldött felém. – Hogy vagy?

Elég volt ránézni ahhoz, hogy az ember megállapítsa, tényleg szétcsapta magát az előző este.

- Fáj mindenem – nyögte szenvedve.

Nem bírtam volna ki egy napot a hisztis Timothée-val, ezért kivettem a cuccaim közül a fájdalomcsillapítókat, s odadobtam elé, mire a fiú a szekrényre bekészített vízzel leküzdötte a szemeket a torkán.

- És mi volt Essie-nél? – érdeklődött, miután levágódtam mellé az ágyra.

- Szerintem összejöttünk – mosolyodtam el.

Kíváncsi voltam Timothée reakciójára, ezért folyamatosan a rezdüléseit figyeltem. Lassan bólogatott, valószínűleg csak befogadta az információt, majd mintha átsuhant volna valami az arcán, mosolyogni és gratulálni kezdett.

Valami nem volt oké vele. Lehet, hogy zavarja a kapcsolatunk, ami annyira friss, hogy még nem is igazán nevezném kapcsolatnak? Hiába próbálta tagadni, az a szomorúság végig ott volt a szemében, és semmit sem tudott tenni ellene.

Ezután már nem igazán beszéltünk aznap. De az egyik pillanatban eszébe jutott Timmy-nek valami: nincs karácsonyfadíszünk. Karácsonyfánk van – igaz, hogy akkora, mint az alkarom -, de nincs semmi, amivel fel tudnánk díszíteni, így hát muszáj volt elmennünk valami boltba díszeket venni.

Elégedetten tértünk haza a zsákmánnyal. Egymás után pakoltuk a fára a különböző színes gömböket, és bátran állíthatom, hogy a miénk lett a létező legízléstelenebb karácsonyfa. Én ettől vidám hangulatba kerültem, de ezt nem mondhattam el Timothée-ról.

Így hát be kellett vetnem a nagyágyút. Beültem a nappaliba, és max hangerőn elkezdtem bömböltetni a Statistics-et. Timmy először csak felkapta a fejét rá, majd gyilkos szemeket küldött felém, végül pedig együtt visítottunk a fiú beteg múltján. Jó, valamiért megértem, hogy nem dicsekszik ezzel a szarral - akarom mondani mesterművel -, de legalább én jól szórakoztam a csodás klipen és a sokatmondó szövegen.

----------

na, nagy szenvedések árán megszületett ez a rész is.
 tudjuk, hogy sokat kellett várni rá, de reméljük,
elnyeri tetszéseteket.